Pofonokkal az egyensúly felé – Zsiga Melinda kick-box bajnok a múlt sebeit küzdősporttal gyógyítja

 – „Nagyon bele tudom adni a szívem, ez visz előre igazán. A holtpontokból is mindig összeszedem magam, meg sem fordul a fejemben, hogy veszíthetek” – így beszél a kick-boxról, a sportágról, amelyben 2016 óta, harmincéves korától versenyez. Előtte atletizált, kézilabdázott, fitneszmodellkedett és bokszolt is. Szavait akár azokra az élethelyzetekre is érthetnénk, amelyeket kiskora óta megélt, és amelyekben tényleg sosem adta fel. Már újszülöttként elkerült az édesanyjától – aki egyszerűen a kórházban hagyta – egy nevelőcsaládhoz, amelyik óvodásként megvált tőle. Az okokat azóta sem tudja. Azt viszont igen, hogy a következő famíliánál főleg verésben volt része. Az általános iskola harmadik osztálya előtti nyarat éppen ezért megint egy új helyen, Csoszóéknál kezdte, akik két idősebb lányuk és három nevelt gyermekük mellé befogadták. Végre ténylegesen is.

– „Hálás vagyok nekik, amiért nem hagytak elkallódni, hanem a tanulás felé tereltek, és még azt is támogatták, hogy sportoljak” – mondja a Marcaliban élő családról.

– „Azóta is őket tartom az igazi szüleimnek és testvéreimnek. Nemrégiben a vér szerinti édesanyámat is felkutattam, akkor bizonyosodtam meg a származásomról, és arról, hogy mennyire hálás lehetek a sorsnak, amiért elválasztott tőle. Teljesen más az életformája, állítólag a börtönt is megjárta, és azt sem tudta megmondani, ki az apám. A férfi, akire gyanakszik, már nem él. Ahhoz a családhoz is elmentem, amelyiktől a bántalmazós emlékeim vannak, mert szerettem volna választ kapni pár kérdésemre. Az anya fogadott, de az apa – akitől a bánásmódra magyarázatot vártam volna – magára zárta az ajtót, amint meglátott. Magammal végül annyiban maradtam: minden úgy jó, ahogy történt.”

Nem is vitatjuk, hiszen Melinda kézilabdázóként NB I/B-s csapattagságig, fitneszmodellként világbajnoki kilencedik helyezésig, ökölvívóként magyar bajnoki bronzéremig jutott, miközben óvó- és tanítóképző főiskolára járt, majd a kick-box karrierjével egyidejűleg az edzői pályán is elindult. Ma hobbisportolóknak tart egyéni és csoportos tréningeket. Nagyon hálás az óbudai Twins Gym edzőterem tulajdonosainak, Vásony Ferencnek és Mártonnak, akik mindkét utóbbi vonalon fantáziát láttak benne, és a csapatukba fogadták. – „A család szóról azóta is egyrészt az jut eszembe, hogy nekem gyerekként három is volt – jegyzi meg némi iróniával –, másrészt az, hogy a Vásony-fivérek milyen jó tesók, és mennyire jó, hogy én is az edzőtermi családjuk tagja lehetek! Tán sosem ismerem meg őket, ha a főiskola után megkapom az első megpályázott állást…”

Zsiga Melinda – Kép: Bakondi Gábor

Itt egy nagy levegő után elmeséli, hogy a sportszeretete miatt recepciósnak jelentkezett egy akkor nyitó budai fitneszterembe, ahol minden feltételnek megfelelt, amíg rá nem kérdeztek a származására. Az őszinte válasz után nem keresték többet, és amikor a terem megnyitott, csupa szőke hölgy mosolygott rá a recepcióspultnál. Innentől jött Melinda „jemeni/brazil” időszaka, védekezésül a hasonló élmények ellen.

A gyermekkori impulzusok amúgy is óvatossá tették, nem könnyű bekerülni a bizalmi körébe. Ez azonban csak a saját kötődéseire igaz, vagyis ő maga nehezen nyílik meg, másoknak viszont annál nagyobb szívvel segít.

Főleg, hogy eddigi sportkarrierje alatt is éppen elég tapasztalatot gyűjtött az akadályok leküzdésében: folyamatos sérülések – keresztszalag-szakadások, porcproblémák – közepette kell helytállnia. Aktuális sportágában mégis szerzett egy világbajnoki bronzérmet, egy Világkupa-ezüstöt és egy profi magyar bajnoki címet az elmúlt időszakban, így már ezek tanulságairól is beszámolhat. „A legnagyobb kihívást a fogyasztás jelenti, hiszen 52 kilogrammot kell hoznom a versenyekre, ehhez az utolsó pillanatig koplalok, órákig pulóverben szaunázom. Mérkőzés előtt az izgalomtól lerágom a körmöm, mondogatom – persze nem komolyan –, hogy befejezem az egészet, így még sosem jött ki belőlem a maximum. Az idei évben ezen is szeretnék változtatni, mert tudom, hogy nincs lehetetlen, és mindig van hová fejlődni” – jelenti ki az izgalomnál is nagyobb elszántsággal.

A magánéletében is új kihívások előtt áll. Korábbi találkozásunkkor még az látszott rajta, hogy elsősorban a múlt kérdéseire keresi a válaszokat, most azonban már inkább a jövő foglalkoztatja. Szeretne újra kötődni, mert az „eleinte kellek, majd úgyis megválnak tőlem, jön a változás” gyermekkori alapélmény még most is rányomja bélyegét a kapcsolataira.

A kiscicájához bátran ragaszkodik, az emberekhez még kevésbé mer, pedig igényelné.

A sport leköti a figyelmét, megy is rendületlenül előre benne, a tanítványai számíthatnak rá. Edzőtermen kívül is kereshetik tanácsért. Igyekszik közben – ahogy a ringben a sérüléseket – a saját lelki sebeit is végleg maga mögött hagyni.

Zsiga Melinda – Kép: Csoszó Gabriella

„A mai napig gyakran a kezembe veszem kedvenc olvasmányomat, A kis herceget, amelyben az otthagyott rózsa története vagy a róka megszelídítése egy kicsit mintha rólam is szólna – árulja el. – Nem véletlen, hogy előző cicámat, Houdinit kis betegként fogadtam örökbe, mert rokonléleknek éreztem. Akiről pedig tudom a környezetemben, hogy állami gondozottként nőtt fel, ahhoz különösen kedves és türelmes vagyok. Bár egyébként sem mondanám magam zord vagy agresszív típusnak. Az, hogy éppen egy küzdősportban találtam meg önmagam, nem hinném, hogy a múltamból következik, mert a körülmények ellenére nem csaták sorozataként éltem meg a gyerekkoromat.

Igazából nem értettem, mi történik, csak menekültem – a sportba.”

Melinda valóban jókedélyű, üde jelenség, aki a legnehezebb helyzetekben is megőrzi humorát, talán ez is segíti át a viszontagságokon. Ha ez sem, akkor eszik néhány oreós sütit, a kedvencét, amelyről az új macskáját is elnevezte. Ma már nem arabként vagy dél-amerikaiként mutatkozik be, elfogadta a múltját. Fontos lépés volt ez a jövőbeni teljes egyensúly felé, amelyhez, hiszem, hogy újabb másfél év múlva még közelebb jár majd.