Véssey Miklós: Duplarandi – Apa, kezdődik!

Apa, tölts friss vizet a kulacsomba, hangzik a parancs. Most töltöttem egy perce, de tudom, hogy nem szabad ellenkezni, ez ugyanis nem a friss vízről szól, hanem az esti rituálé része. Jövök vissza a kulaccsal, beleiszik. Ez nem a konyhai csapból van, ugye, teszi fel a keresztkérdést. Dehogynem, válaszolom. Hallottam, hogy nem mentél le, szögezi le, és a kezembe nyomja a kulacsot. Lépcsőzhetek le a földszintre a konyhába, majd fel megint a konyhai csapos vízzel. 

Jó lesz, kérdezem, persze, válaszolja, majd ellöki magától a kulacsot, hogy tegyem el tőle jó messzire, mert nem akar inni ma már. 

Milyen jó szagod van, mondja mosolyogva, hű, akkor ez pipa. De azért a mamát jobban szeretem, folytatja, az ilyesmin már nem akadok fent, tudom, hogy ez a kistesó érkezése miatti anyahiányról szól, nem rólam, meg is erősítem, hogy jó, nem kell engem szeretni, attól én még szeretem őt. Hol a kék nadrágod, kérdezi, na, mégis azt kellett volna választanom. A mosásban, füllentem, és ez az első válasz, amit elfogad, szerencsére kezd fáradni. A madárkákat sorra megsimogatja a pólómon, ami szintén jót jelent. Még két cicás mesét kell mondanom, aztán a fal felé fordul, csendben elsuttogja magának a napi történéseket, és már alszik is.

Kérdés persze, hogy miért kell ennyi energiát fektetni egy altatásba, és ki vagyok én, valami szolga, aki parancsokat teljesít, nem kényeztetem el ezzel a gyereket? Őszinte leszek: én nagyon örülnék, ha ilyesmiken morfondírozhatnék, mert az azt jelentené, hogy van választási lehetőségem. Ugyanis az a helyzet, hogy vagy a fent leírt liturgia szerint zajlik az altatás, vagy másfél órás sírás után végül a halálfáradt feleségemnek kell mellé feküdnie további egy órán keresztül. Szóval amennyire tudom, igyekszem megfelelni a felém támasztott elvárásoknak.

Én is bírom ezt a pólódat, mondja a feleségem, amikor elégedetten kijövök a gyerekszobából. 

Én pedig rádöbbenek: a múltkor elmentünk vacsorázni, és még az itthoni, „játszós” sportgatyámat se vettem át, nemhogy kikentem-fentem volna magamat. Pedig biztos jólesett volna neki, csak nem az a típus, aki egy megjegyzéssel elrontana egy egész estét. Mindenesetre elhatároztam, hogy ha már úgy megyek altatni, mintha randira mennék, mostantól úgy is fogok randira menni, mintha altatnék. Sőt, akár egy ilyen altatás után indulhat is a randi. Két legyet egy csapásra. És akkor már át se öltözöm. 

Az írás Véssey Miklós Apa, kezdődik! című sorozatában jelent meg. A sorozat többi részét itt találja.

Ez az írás eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A magazinra előfizethet itt.