Lejtőn – felfelé a lájkokért

Aztán a kerítésen túl mozgásra és még különösebb látványra leszek figyelmes: két harmincas, sportosra hangolt, márkás futószerelésbe öltözött nő ereszkedik le óvatos léptekkel, mintha a rövidke utcaszakasz kétméteres szintkülönbsége hegynek tűnne. A gondosan megőrzött smink és frissen fodrászolt frizura nem szokványos kísérője az edzésnek, de én az ilyesmiken nem akadok fenn – kényelmes kerti megfigyelőállásomból láttam már cifrább jeleneteket is. 

Végül is a futás magánügy: lassan is célba ér az ember, és a sétát sem tiltja semmilyen törvény.

A környék futóit évek óta ismerem, többen intenek, mielőtt zihálva nekiindulnak a kaptatónak. Őket viszont még sosem láttam. Könnyen feledném is őket, ha néhány perc múlva nem tűnnének fel újra – ezúttal az ellenkező irányból. Rövid tanácskozás után egyikük a magaslaton helyezkedik el, telefonját felemelve fotózza a társát, amint az látványos erőfeszítéssel leküzdi az emelkedőt. Aztán cserélnek, és mindkettőjükről elkészül az irgalmatlan lejtő meghódítását bizonyító felvétel.

Van ilyen – kortyolok nagyot a fröccsből. Aztán amikor meghallom a beszélgetésüket, majdnem félrenyelem az italt. Kisebb vita után kiválasztják a legelőnyösebb fotókat, megegyeznek a kísérőszövegben, majd az útpadkán pihegve, hangos kommentárral követik a közösségi oldalakra feltöltött képek alatti, egyre szaporodó lájkokat.

A beszélgetésükből ítélve fej-fej mellett halad a tetszési indexük. 

Aztán felkászálódnak, a telefon tükörfunkcióján ellenőrzik a sminket, igazítanak a hajon, gondosan leseprik a nadrágot. Fél perc múlva női nevetés, parfüm és cigarettafüst illata keveredik a tavaszi szélben, mielőtt a kocsiajtó csapódása lezárja a sportos nap kihívását.

Kortyolok még egyet, és visszadőlök a székbe. A lejtőn most újra csend van.