Tíz testvér, 41 unoka, 8 dédunoka: a Benyus család kórusa egyedülálló formáció Magyarországon

„Az ország talán egyetlen ekkora létszámú, kizárólag családtagokból álló kórusa vagyunk” – fogad a Benyus Családi Kórus próbájának rövid szünetben Benyus Tamás. A tíz Benyus testvérnek 41 gyermeke született, sőt idősebb Benyus Sándor már nyolc dédunokát is dédelgethet. A teljes rokonság hetvenhét családtagból áll férjekkel, feleségekkel együtt.

Persze, mindenki nem kórustag, de a tíz testvér házastársai és gyermekei ugyancsak énekelnek a Benyus Családi Kórusban, sőt, idősebb Benyus Sándor több dédunokája is ismerkedik már a muzsikával. A közelmúltban megrendezett koncertjük előtt jártunk a próbájukon, ahol egyik ámulatból estünk a másikba, még az óvodás-kisiskolás csapatnak tartott külön próbát is meglestük. A 2025-ös adventi koncerten mindkét dédszülő megjelent, és még ha az éneklésből, szervezésből már kevésbé vették is ki a részüket, gyönyörű versekkel színesítették a programot. 

Gyermekeiből alakított zenekart a házaspár

Idősebb Benyus Sándornak a zene a mindene, fiatalon hegedülni tanult, később zongorázott. Felnőttként kórust szervezett Felső-Gödön, közben a Zeneműkiadónál helyezkedett el. 

A most 90 éves férfi és felesége, Anna – aki szintén hegedült – tíz gyermeket nevelt fel. 

Ahogy sorban születtek a gyermekeik, azt érezték: mindenképp szeretnék továbbadni nekik a zene szeretetét. Előbb a legidősebb gyermek, a családi kórus mai vezetője, ifjabb Benyus Sándor, majd később minden testvér megtanult valamilyen hangszeren játszani.

Id. Benyus Sándor azt vallotta: fontos a hangszeres tudás, azonban az együtt zenélés élménye semmivel össze nem hasonlítható többletet adhat a családtagoknak. Ezért gyermekei részvételével családi kamarazenekart alapított, ez lett később a Benyus Testvérek Kamaraegyüttes (BTK).

Benyus Testvérek Kamaraegyüttes 
Benyus Sándor, nagybőgő – a Váci Zeneművészeti Szakgimnázium bőgő tanára, korrepetitora, karmestere
Benyus Hedvig, fuvola –Weiner Leó Katolikus Zeneiskola és Zeneművészeti Szakgimnázium tanára 
Benyus Tamás, oboa – a Weiner Leó Katolikus Zeneiskola és Zeneművészeti Szakgimnázium tanára
Benyus Anna, hegedű – a Szent István Király Zeneiskola tanára
Benyus Mária, hegedű – a Szociális Testvérek Társaságának házfőnöke, novíciusmester
Benyus Bernadett, brácsa – a Patrona Hungariae Általános Iskola, Gimnázium, Kollégium és Alapfokú Művészeti Iskola tanszékvezetője; az esztergomi Zsolt Nándor Katolikus Zeneiskola tanára
Benyus Gertrúd, cselló – a Patrona Hungariae Általános Iskola, Gimnázium, Kollégium és Alapfokú Művészeti Iskola tanára
Benyus Kinga, hegedű – a Patrona Hungariae Általános Iskola, Gimnázium, Kollégium és Alapfokú Művészeti Iskola tanára
Benyus János, kürt – a Magyar Állami Operaház kamaraművésze; a Concerto Budapest elsőkürtöse; az In Medias Brass rézfúvós együttes tagja
Benyus Péter, kürt – a Budafoki Dohnányi Zenekar tagja; a Ferencvárosi Ádám Jenő Alapfokú Művészeti Iskola tanára

A gyermekek szinte rögtön a zene rabjaivá váltak, és részesei akartak lenni a muzsikálás örömének. A negyedikként született Benyus Anna első mondata is az volt: „én is”, vagyis ő is szeretett volna zenélni, akárcsak a testvérei. „A nagyobbak azonnal kitalálták, hogy az újszülött testvér milyen hangszeren játsszon majd” – mondja nevetve Anna (akinek férje is zenész, Bocsák Gábor hegedűművésszel a zenei konzervatóriumban ismerkedett meg). A folyamatosan gyarapodó együttes kezdetben négy-, majd hatkezes darabokat adott elő zongorán.

Kép

Kép: Császár Tamás

A családtagok emlékei szerint az első családi koncertre a hetvenes évek közepén került sor. Benyus Tamás ötévesen kezdett furulyázni, 7–8 éves korára már ő is a kamaraegyüttes tagja lett. „A Kassai téri templomban léptünk fel, akkor már két hegedű, egy cselló, két fuvola szólt a koncerten” – emlékszik vissza Tamás. 

Bejárták a földrészt

Rendszeresen legalább 50 éve zenélnek együtt, felléptek többek között a Zeneakadémián, a Művészetek Palotájában, a Magyar Rádióban, az Erkel Színházban és a Pesti Vigadóban, továbbá meghívást kaptak számos országba, Franciaországtól Ausztrián át Erdélyig. 

„Szeretünk együtt zenélni, ezért alapítottuk meg a kamarazenekarunkat, és vállaljuk még ma is a próbákat, játszunk együtt a munkánk mellett” – mondja Benyus Tamás, ami azért nagy szó, mert a testvérek mindegyike professzionális zenész.

Emellett még arra is akad példa, hogy olykor „beugranak” egy zenekarba. A BTK nemrég olyan zeneművet játszott, amelyet Tóth Armand kifejezetten rájuk írt.

A BTK mellett „felnövő” Benyus Családi Kórus első jelentős szereplése 2011-re datálható, amikor a krakkói Isteni Irgalmasság Konferencián szerepeltek. Azóta számos meghívásnak tettek eleget, minden évben adnak adventi koncertet, emellett fellépnek Budapesten és vidéken, például a Nagycsaládosok Országos Egyesülete eseményein, de énekelnek esküvőkön is. 

A családi kórus több blokkban ad elő műveket a koncerteken: a BTK kezdi a hangversenyt, a tíz testvér hangszeres darabokat ad elő. Ezt követően a család hölgytagjaival (vagyis a gyerekekkel és menyekkel) egészül ki a kórus, majd jönnek a fiúk, vejek, így már négyszólamú dalok is fölcsendülnek. Végül néhány dal erejéig a legkisebbek is csatlakoznak – már ha éppen rá lehet őket bírni. 

Lelki otthon az Egyetemi templomban

A Benyus szülők minden családban arra vágytak, hogy gyermekeik is tanuljanak zenét, később, ha nem szerették meg, abbahagyhatták, de ki kellett próbálniuk. Annáék családjában is mindenki tanult hangszeren játszani, Bocsák Rita azonban nem zenész lett, inkább vizuális művészettel kezdett mélyebben foglalkozni, festett, filmezett, ma már végzett filmrendező. Ugyanakkor a Don Bosco Ének- és Zenekarnak és a családi énekkarnak továbbra is tagja. 

Hangsúlyozza: soha nem fogja megbánni, hogy zenét is tanult, mert rengeteget kapott a muzsikától. 

„Rám az gyakorolja a legnagyobb hatást, hogy együtt lehetünk, Sándor olyan áhítattal, átszellemülten vezényel, hogy sugárzik az arcáról, tetszik neki, amit hall a családtól, ez egyben minket is lelkesít” – hangsúlyozza Bocsák Rita. 

Anna fia, Bocsák Péter azt is elmeséli, hogy mindannyian részt vettek az egyházi közösség életében, ahol már a legkisebbeket is bevonják a zene rejtelmeibe, kis kórusban énekelhetnek (erre később még visszatérünk). A családtagok felelevenítenek egy kedves történetet arról, tulajdonképpen hogyan kerültek a Don Bosco Ének- és Zenekarba. Id. Benyus Sándor az esztergomi ferencesekhez járt, így amikor a család a fővárosba költözött, mint egykori ferences diák a Ferenciek terén található templomi közösséghez szeretett volna csatlakozni. A sok gyermek miatt azonban általában késésben voltak, így gyakran a közelebbi, egykori pálos, ma Egyetemi templomban kötöttek ki, mert az félúton állt az otthonuk és a Ferenciek tere között. 

Kép

Kép: Császár Tamás

A templomigazgató, Khirer Vilmos atya támogatta a friss nyugdíjas Benyus Jánost abban, hogy gyermekeiből ének- és zenekart alakítson. „Nagyon nagy ajándék, hogy mind a tíz gyermek megtartotta a hitet, amit a szüleinken keresztül kaptunk a Jóistentől, és ami sokat segít abban is, hogy azonos értékrendet valljunk. Sokat imádkozunk együtt, ami erőt ad, ezáltal a nehézségeket, konfliktusokat is sokkal könnyebben oldjuk meg” – állapítja meg Anna.

A család a legerősebb kötelék

A zene összetartó erejét szintén nagyra értékeli a család, a muzsikálást a sporthoz hasonlítják: meggyőződésük, hogy nem lehet félgőzzel csinálni. „A zene jobban összehozza a társaságot, mindig van mit csinálni, ugyanakkor nagyobb közösségi élményt nyújt, mint egy egyéni sport. Persze, nem szeretném szembeállítani egymással a két tevékenységet, hiszen mindkettő hasznos és fontos, a zenének viszont a legkisebbektől az idősekig bárki részese lehet egyszerre. Talán ez a legnagyszerűbb benne” – véli Benyus Tamás. 

Benyus Anna hozzáteszi: döntő jelentőségű, hogy a testvérek kiskoruktól kezdve mindannyian zenéltek, hisz sok mindent mondani sem kell, pillantásokból megértik egymást. „Az elmúlt fél évszázad alatt mindez teljesen belénk ívódott. Ez a mi saját nyelvezetünk, a hangulat pedig bensőségesebb, mint egy nagy kórus esetében, ahol sok, különböző helyről érkező idegen embernek kell megtanulni idomulni egymáshoz” – jelenti ki Anna.

Bocsák Péter egy másik szempontra is felhívja a figyelmünket. „A családi kórus nagy előnye, hogy nem lehet otthagyni a tagokat, mint más társaság esetében. 

A konfliktust meg kell oldani, nem maradhat bent – a zene segítségével azonban a problémák is könnyebben feloldódhatnak. Az elsődleges baráti körünk mindig a család, és fontos hangsúlyozni: nem azért, mert magunkba zárkóznánk, hanem egyszerűen nem is találnánk jobb barátokat a családtagokon kívül. 

Nagyon erős köteléket alkotunk” – húzza alá Péter.

Kigyermekeknek írnak dalokat

Benyus Anna szerint a kórusban a legnagyobb pozitívum maga a találkozás, a muzsika ugyanis mindenkit összehoz. Ha a zene nem lenne, talán kevesebbet is találkoznának, vetik fel. A sok apróságot nehéz egyben tartani, de amikor sikerül, nagy élményt jelent mindannyiuk számára az éneklés. „A közös célért képesek vagyunk összeszedni magunkat” – mondja mosolyogva Benyusné Balogh Orsolya, Tamás felesége. 

A család zöme ma is az Egyetem téri templomi közösségbe jár, nem meglepő, ha a Don Bosco Ének- és Zenekar tagjaként olykor zenei szolgálatot is biztosítanak a szentmisék alatt. A zenei szolgálat előnye, hogy a darabokat mindenki ismeri, így ha fel kell lépniük például egy keresztelőn, próba nélkül el tudják énekelni a műveket. 

Van egy másik hozadéka is annak, hogy Benyusék régóta az Egyetemi templomba járnak. Nemrégiben ünnepelték a 25. évfordulóját annak, hogy Anna és sógornője, Benyusné Szász Mónika kisgyermekekkel kezdett foglalkozni a közösségen belül, hogy a szentmise után ne csak fogócskázzanak, hanem más programokkal is le tudják őket foglalni. Énekes, zenés foglalkozásokat tartanak, báboznak a legkisebbeknek a vasárnapi misét követően. „Felfigyeltünk rá, hogy kevés az olyan dal, ami ennek a korosztálynak szól, ezért Mónika szövegeket kezdett írni, magam pedig a zenét szerzem hozzá és meghangszerelem” – világít rá a család egy másik fontos tevékenységi területére Anna.