Ha te változol, és a párod nem: hogyan maradhattok mégis társak?

A tanító Kitti néhány éve komoly önismereti útra lépett. Pszichológushoz járt, majd pszichodráma-csoportba is beiratkozott. Azóta rendszeresen olvas pszichológiai témájú könyveket, hallgat podcastokat, és szívesen részt vesz szakmai előadásokon. Nemrégiben azon is elgondolkodott, hogy pályát vált, és coach-képzésbe kezd. Férje, aki közgazdászként dolgozik, nem osztozik felesége érdeklődésében, mégis támogatja abban, hogy tanuljon és fejlessze önmagát. Barátnői viszont óva intik: attól tartanak, hogy ez a változás eltávolíthatja egymástól a házastársakat, és elfejlődéshez vezethet. De vajon valós ez a félelem? Hagyjuk az önfejlesztést, mert sérülhet tőle a párkapcsolat?

Amikor külön útra léptek

Kovács Róbert coach szerint a párkapcsolat fejlődésének természetes része, hogy idővel kifelé kezdünk fordulni: mi van az énünkkel, a világgal, a vágyainkkal, érdeklődéseinkkel? Ám nem mindegy, hogyan tekintünk ezekre a változásokra, hogyan reagálunk rájuk. Az ilyen fordulópontok óhatatlanul belső és párkapcsolati feszültséget okozhatnak, de ez nem feltétlen baj, hiszen rengeteg profitálhatunk is belőlük. 

Nemcsak az önismereti munka vagy az ilyen irányú képzés jelenthet próbatételt egy párkapcsolatban, hanem minden olyan élethelyzet is, amikor a két fél különböző irányba fejlődik – amikor új tevékenységek, eltérő érdeklődési körök vagy célok jelennek meg az életükben. 

Előfordulhat például, hogy egyikük külföldre költözne, a másik nem, vagy az egyik fél hirtelen nagyon környezettudatossá válik, ami a másikat hidegen hagyja, és lassan elvesztik a közös hangot. 

Választani kell az önfejlesztés és a párkapcsolat között?

Amikor valaki elmélyül önmagában, reflektívebbé válik: a változások, különbségek élesebben mutatkoznak. Nem csoda hát, ha ezek belső feszültséget keltenek, és akár konfliktushoz vezetnek. A coach ilyenkor gyakran hallja a klienseitől: „Már nem tudunk beszélgetni, nem is érti, miben vagyok.” Vagy: „Én fejlődök, ő meccset néz otthon – nem értem, hogy bírtam eddig mellette.”

Ilyenkor jön a nagy kérdés: merjek tovább fejlődni, vagy inkább a kapcsolatot válasszam, ha a párom nem tart velem ezen az úton? Sokan érzik úgy, dönteniük kell a személyes fejlődés és a párkapcsolat között. Kovács Róbert szerint azonban ez zsákutca. A kérdés nem „vagy-vagy”, hanem „is-is”. Aki energiát fektet önmaga fejlesztésébe, annak ugyanúgy tudatosítania kell, hogy bizonyos szintig felelős a kapcsolat harmonikus működéséért is. 

Ne erőltesd rá – kezdeményezz helyette!

„Bármennyire bosszantó, hogy mi már asszertívan kommunikálunk, empatikusabbak vagyunk, ne várjuk el ugyanazt a társunktól – mondja a szakember. – Ne erőltessünk rá könyveket, előadásokat, mert könnyen befeszülhet, azt érezheti: »nem vagyok így jó neked«, és ez ellenkező hatást vált ki.” 

A coach azt javasolja, álljunk meg ilyenkor, nézzük a helyzetet a másik szemszögéből: Hogyan érinti, hogy másra vágyom, mint tíz éve? Milyen neki, ha feldobottan jövök haza a pszichológustól? Hogyan éli meg, hogy én pezsgő tanfolyami közegben vagyok, ő pedig otthon marad? „Lehet, hogy nem közönyös, csak egyszerűen túl sok neki az impulzus, vagy csak figyelemre vágyik – világít rá a coach, aki szerint ilyenkor egy egyszerű kérdés is csodát tehet. „Hogy érezted magad, mivel töltötted az időd, amíg én távol voltam?” 

Vagyis, ha azt szeretnénk, hogy érdeklődjön a párunk a dolgaink iránt, mi is kezdeményezhetünk – ez nem manipuláció, hanem őszinte kapcsolódás. 

Kovács Róbert ugyanakkor azt javasolja, használjuk tudatosan mindazt, amit az önismeretben megtanultunk: kommunikáljunk megfelelően, figyeljünk a saját és a másik igényeire is, legyünk nyitottak. Fogadjuk el, hogy talán sosem fogja annyira érdekelni ez a téma – mint minket sem a horgászat vagy a divat. Ilyenkor töltsünk minőségibb közös időt olyan tevékenységekkel, amelyek mindkettőnket érdekelnek. Ugyanis tudatos odafigyeléssel, beszélgetésekkel, közös programokkal, például kirándulással vagy közös sporttal meg lehet tartani az intimitást és az egyensúlyt.

„Eleinte lehet, hogy nem olvassa el a könyvet, amit ajánlunk, de később maga kéri a podcastot, amiről beszéltünk”

A coach gyakran tapasztalja, hogy a személyes fejlődés pozitív hatással van a kapcsolatra – még akkor is, ha az elején az egyik fél elzárkózik vagy elutasító: „pszichológushoz én biztos nem megyek”. Idővel valami mégis megmozdul benne: eleinte nem olvassa el a könyvet, amit ajánlunk, de később maga kéri a podcastot, amiről beszéltünk, vagy felismeri a rendeznivalóit a múltban, és elmegy segítő térbe. 

Így idővel párkapcsolati áttörést élhetnek meg, akár párterápián folytatva a közös munkát. „Az érdeklődés és a türelem igazi csodákra képes – mondja –, ezért nem érdemes erőltetni, hogy ami nekünk jó, az a másiknak is az lesz. Amikor valaki békébe kerül önmagával, jobban bánik magával, és képes magára igent mondani, az pozitívan hat a környezetére és a párjára is” – teszi hozzá a szakember.

Ugyanakkor az önismereti munka gyakran komoly felismerésekkel jár. Valaki ráébredhet, hogy a kapcsolatában megbillent az egyensúly – ő többet ad, a másik kevesebbet –, és ez felveti a kérdést: tudnak-e együtt dolgozni a megmentésén, akár terápiával? 

Mások számára világossá válhat, hogy elnyomó vagy bántalmazó kapcsolatban élnek – számukra ez felszabadító lehet: kilépve boldogabb, kiegyensúlyozottabb életet kezdhetnek.

A válás nem megoldás az elfejlődésre

Kovács Róbert elismeri, nem könnyű hordozni a hirtelen keletkezett szakadékot a párkapcsolatban. Sokan inkább elválnak ahelyett, hogy önismereti tudásukat a kapcsolat hasznára fordítanák, és energiát fektetnének a megújításába. „Ha mi hirtelen felszaladunk a tizedik emeletre – heves a pulzusunk, büszkén kiabáljuk a társunknak: »Gyere, kövess engem!« –, a hang visszhangzik, ő nem hallja meg. Ezért kényelmesebb félúton, az ötödiken megállni, ahol újra hallhatjuk egymást – magyarázza. – Ha viszont azt mondjuk: »te béna vagy, amiért nem tudtál utánam felszaladni«, és ezért elválunk, az könnyű, gyors megoldás, ám sajnos visszük tovább a következő párkapcsolatba mindazt, amit nem oldottunk meg.”

Ne félj mások véleményétől!

A szakember az óva intő hangokkal szemben, amelyek az elfejlődéstől tartanak, azt üzeni: „Ne általánosítsunk, és ne hagyjuk, hogy mások rossz tapasztalatai eltántorítsanak! Vizsgáljuk meg, nekünk mi a jó, és milyen kapcsolatban vagyunk a társunkkal – ezt mi tudjuk a legjobban!” Továbbá azt tanácsolja: ne hessegessük el magunktól a fejlődés vágyát sem a család, sem a társunk érdekében, mert később életközepi válságban ébredhetünk rá, mennyi mindent szalasztottunk el. És ha akkor egyszerre akarunk mindent bepótolni, az könnyen bonyodalmakhoz vezethet.