Hogyan tovább, ha már semmi sem a régi? – Az újratervezés lélektana

2025. 06. 05.

Mi történik, ha egy váratlan esemény megváltoztatja az életünket? Ha egy veszteség, anyagi nehézség, betegség vagy sérülés miatt újra kell építenünk a mindennapjainkat, és újragondolnunk a hosszú távú terveinket?  Milyen konkrét lépések segíthetnek az újratervezésben, hogyan alkalmazkodjunk az új korlátjainkhoz? Újratervezés című Képmás-estünkön Pólus Enikő mentálhigiénés szakemberrel beszélgetett Szám Kati, a Képmás magazin főszerkesztője. 

újratervezés
A kép illusztráció – Forrás: Freepik

Fontos erősítenünk, vagy egyáltalán tudnunk róla, hogy rendelkezünk az újratervezés képességével. Ha ezt nem erősítjük magunkban, akkor hanyatlásnak indulhat, s amikor helyzet van, és szükség lenne rá, akkor elakad az ember, nem képes újratervezni vagy továbbmenni az idővel, magyarázza Pólus Enikő.

Ez az újratervezés képessége mindannyiunkban egy lehetőség, hogy életben tudjunk maradni akkor, amikor bármiféle tragédia, szomorúság történik, megszakad valami, nem számítunk az adott fejleményre. Ma már, azt mondják, többet élünk, mint régen. Óhatatlan, hogy sokkal több minden történik, sokkal több olyan krízis is, ahol szükség van arra, hogy képesek legyünk újratervezni.

Az is az újratervezés képességéhez tartozik, hogy a szubjektumból hogyan lépünk ki objektivitásba, ahol már kívülről látjuk magunkat, és ahol már újratervezhetjük az életünket. Nagyon sokszor benne maradunk, rekedünk abban a pszichés állapotban, ahol vagyunk, csak egy szemszögből nézünk rá önmagunkra, és nem látjuk magunkat oldalnézetből, felülnézetből, alulnézetből, bármilyen más nézetből. 

Pedig ez fontos lenne, mert ahhoz, hogy az újratervezés lélektanilag is el tudjon indulni, képesnek kell lennem kívülről látni magam.

Újrakezdés vagy a múlt helyreállítása

Nagyon sokszor az emberekben a régi helyreállítása fogalmazódik meg, mondja Szám Kati kérdésére válaszolva a szakértő. Rendben is van ez a fajta vágyunk, hogy valami, ami régen volt és biztonságot adott, újra működjön az életünkben, de vajon az idő múlásával, ahogy mi is folyamatosan változunk, visszaváltozhat-e bármi is, lehetünk-e ugyanazok az emberek, mint korábban? Az újratervezésben az is benne van, hogy tudomásul vesszük, a hirtelen, váratlan történetek nemcsak az életünk történetét és forgatókönyveit írják át, hanem a pszichés működésünket, az idegrendszerünk reakcióit, az izmok tónusát, tehát az egész test és a lélek működését. Más lesz az emberi képletünk, főleg, amikor váratlan életesemények történnek.

Nekem segítő szakemberként, folytatja Pólus Enikő, mindig nagyon fontos, hogy megismerjem a kliensnek azt a jövőképét, ami volt azelőtt, ami elvétetett, ami összetört, és amit a darabokból már nem biztos, hogy össze kell vagy lehet állítani. Érdemes ezeket a történeteket meghallgatni, hagyni, hogy kimesélje magából az illető, mert az egy feldolgozás tulajdonképpen, hogy beszélhet erről. Ugyanakkor mérhetetlen felelősség ilyenkor, hogy azt be tudjuk-e hozni, hogy ha egy kép összetörik, akkor építhetünk másikat, nem biztos, hogy ahhoz kell ragaszkodni, ami azelőtt volt. Ez a jövőképépítés, mint módszer, egy nagyon fontos fantáziatevékenység. 

A gondolkodásunkba a fantázia és a képzelet tulajdonképpen azért van beépítve, hogy képes legyen képet alkotni, mert ha már van egy új jövőkép, még ha részlethiányos is, akkor az ember könnyebben el tud indulni.

Ha merünk ilyesmiben szakmai segítséget kérni – nem feltétlenül terápiát, lehet ez egy életkísérés is gyakorlati tanácsokkal –, és ha nem engedünk el bizonyos dolgokat, például elmegyünk színházba, olvasunk egy könyvet, akkor viszonylag gyorsan és könnyen át lehet azon a krízisen jutni, amelyben az ember nem hajlandó újratervezni.

Kép
újrakezdés
Illusztráció forrása: Rawpixel

Az újratervezés fázisai

Az ember először is kap egy sokkot. Mi az, hogy tegnap volt, ma nincs. Mi az, hogy tegnap képes voltam, ma meg képtelenné váltam. Mi az, hogy tegnap megtehettem, ma meg teljesen tehetetlen vagyok? A sokk egy ledermesztő, lebénító, elmozdulásra képtelen pszichés és fizikai állapotot okoz, és nagyon sokszor azt látjuk, hogy megjelennek egyéb tünetek is. Minél tovább tart a sokk időszaka, annál több fiziológiás tünet jelenik meg. Esete válogatja, de nem baj, ha egy-két héten belül tovább tud lendülni az ember ebből a gyászfázisból, mert ha túl sokáig tart, akkor tényleg be tud indítani olyan fiziológiás tüneteket, amik amúgy nem jöttek volna elő. 

A sokk környékén bejöhet a tagadás is a gyászfolyamatba. Nem hiszem el, hogy velem ez megtörtént. Miért velem történt meg? Biztos meg sem történt, vagy csak álmodok, vagy biztos nem is olyan nagy ügy ez, holnapra föl fogok ébredni, és kiderül, hogy nem is igaz. Ez a tagadás tulajdonképpen segít elviselni a fájdalmat, amit ilyenkor az ember érez. Hogy össze lehet-e hasonlítani egy ugyanolyan helyzetben a te tagadó fájdalmadat meg az enyémet? Több mint valószínű, hogy nem, ezért nem is tudjuk megérteni sokszor, hogy a másik min megy keresztül, vagy mit él át. Éppen ezért nem szabad a környezetnek ilyenkor elbagatellizálni, hogy ugyan már, csak nem fáj ennyire, mindenki túlélt egy ilyen helyzetet. 

Higgyük el, hogy a másik fájdalomérzete teljesen más lehet, mint a miénk, és nekünk nem az a dolgunk, hogy okoskodjunk, hanem hogy érezzünk együtt egymással, higgyünk a másiknak.

A következő fázis a józanodás, amikor a tagadás után elkezdem felfogni, hogy mi történt. Egy halálesetnél például egy temetés nagyon sokat tud segíteni abban, hogy az ember kijöjjön a sokkból és a tagadásból, szembesüljön azzal, hogy ez van, ez megtörtént, ez nem álom. Amikor ez a józanodás megtörténik, akkor kezdhetünk cselekedni.  

A józanodás után feltétlenül fontos, hogy az ember leüljön önmagával, és nézzen szembe vele, hogy eddig valamit megtehettem, mostantól kezdve nem vagy csak részlegesen tehetem meg, vagy már nem lehetek a régi, és valamiről le kell mondanom. Ha erre nem képes, akkor újratervezés sem lesz utána, csak megrekedés.

A túlélési ösztön ott van bennünk, és nagyon sok esetben ki tud bennünket húzni a megrekedésből, de nagyon sok múlik azon, hogy hogyan gondolkodunk: hajlamos vagyok lemondani magamról és a saját életemről, vagy ha kezemet, lábamat elveszik is, akarok-e akkor is továbbmenni, és az életben mindig minden körülmény között erőteljesen kapaszkodni.

Nézd meg a teljes Képmás-estet, ha kíváncsi vagy rá, hogy mit tehet a környezet, hogyan lehet újratervezni a bizonytalanra, mire valók a vészforgatókönyvek, és mi az, ami változatlan marad bennünk a változások közben is! A színházi improvizációkat Szám Kati jelentötletei alapján Jankovics Anna és Kovács Lehel, a Nézőművészeti Kft. színészei adták elő. 

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Legkedveltebbek