Élete harcát vívja a fiatal táncművész – készül a külföldi kezelésre, lenyűgöző az akaratereje

Így lett belőle A csodálatos mandarin

„Gyerekként a Hair című film adta az inspirációt a tánchoz, ami önkifejezési módként mindig ki akart törni belőlem. Amíg karatéztam, illetve más mozgásformákat próbáltam, nem voltam a helyemen, tizenegy éves koromtól viszont egyértelművé vált, mi lesz az utam. A tánc nem azután tetszett meg, hogy elkezdtem, hanem azért kezdtem el, mert megtetszett” – vallja Áron a tizenöt évvel ezelőtti indulásról. Hozzátéve, milyen sokat köszönhet Vajda Gyöngyvér gödöllői tánccsoportjának, ahová később tanítani is visszajárt, és Kézér Gabriellát is jelentős mesterének tekinti. A Dózsa György gimnázium tánctagozatán érettségizett, ahonnan egyenesen felvették a Magyar Táncművészeti Egyetemre.

Két féléven át – Portugáliában, illetve Németországban – külföldön is képezte magát az Erasmus program keretében. 

Később a magyar táncművészet és koreográfia olyan kiemelkedő alakjainak a társulataiban dolgozhatott, alkothatott, mint Nemes Zsófia, Duda Éva vagy Fodor Zoltán. 

Kortárs táncprodukciókban vett részt, amikor ezekről kérdezem, az AGAPÉ-t, a Vesztegzár a Grand Hotelben-t vagy a Csongor és Tündét említi. „Duda Éva nem talált megfelelő fiút A csodálatos mandarin főszerepére, de egyszer csak ott voltam a castingon, és felkért rá! Óriási érzés volt, nagy erőket mozgatott meg bennem – lelkendezik a kivételes előadásról, amely a Fischer Iván vezényelte Budapesti Fesztiválzenekar kíséretében a Müpa mellett külföldi színpadokat is megjárt. – Aztán jött a betegség, és felemésztett” – halkul el a hangja.

Műthetetlen agydaganat a semmiből

Fodor Zoltánnal együtt dolgozva valószínűleg senki sem értette, mi történik Áronnal, hiszen valahogy nem tudta a korábbi önmagát adni, egyre gyakrabban fájt a feje vagy éppen hányt. A nagy rosszullétét megelőző hetekben már annyira akadályozta ez a munkában, hogy időpontot is kért neurológiára, de mire eljutott volna oda, egy éjjelen összeomlott. Súlyos állapotban vitték be a sürgősségire, ahol MR és CT vizsgálatokkal kimutatták: nagy a baj. Egyből meg is operálták, életmentő shunt-öt ültettek be a diagnosztizált, négycentis agydaganata által okozott agyi nyomás csökkentésére. 

Megállapították, hogy egy agresszív, műthetetlen tumortípussal, egy óriássejtes glioblasztómával van az életerős, tehetséges fiatalembernek dolga, amelynek a prognózisa lesújtó. 

A protokolláris kezelése bárhol a világon ugyanaz: sugárterápia és kemoterápia, de hogy ezzel ki meddig tud túlélni, az egyénfüggő.

Áron a májusi rosszulléte után egy hónapig kórházban volt, rettenetesen legyengült, izomzatát elveszítette, sőt egy mintavétel során agyvérzést is kapott, amitől a jobb oldala akkor lebénult, de később elképesztő akaraterővel újra működésre bírta, ma már csak gyengébb, mint a bal. Nyáron hathetes sugárterápián vett részt, azóta ritmikusan, havonta öt napon át kemoterápiát kap, amit szerencsére jól visel a szervezete. Családja és barátai segítségével építette újra az életét rengeteg gyógytornával, erősítéssel, táplálékkiegészítőket szedve. „Már a kórházi ágyánál is egymást váltották az őt szerető ismerősök, akik simogatták, masszírozták, nekem pedig ezt az összefogást látva csak úgy folytak a könnyeim” – osztja meg Áron édesanyja, Erzsébet, aki a hivatását tekintve dializáló ápoló.

Kép

Fotó forrása: Szabó Áron

Aki időt nyer, életet nyer

Áron ma újra – ha teheti, hetente többször is – színházba jár, a barátaival találkozik, nagyokat sétál. Grecsó Zoltán és Petrovics Sándor művészek segítségével táncol, sőt ő maga is oktat jelenleg is táncot. Terápiás festészettel, zenehallgatással tölti a fennmaradó szabadidejét, és kétféle logopédushoz is jár, mivel az agyvérzése miatt újra kell tanulnia a helyes beszédet és az olvasást. Előbbivel, tanúsíthatom, nagyon szépen halad, és A kis herceget mint aktuális gyakorlóolvasmányát is örömmel említi. Áron a gyógyulás érdekében bevezetett életmódváltás jegyében vegán, édességmentes étkezésre is áttért. 

Az egész család rendkívül hálás a barátoknak, akik fáradhatatlanul látogatják, törődnek, beszélgetnek a fiúval, és a lehetséges orvosi megoldásokat is vele és a szüleivel párhuzamosan kutatták ki. 

Áron édesapja azzal tudta nagy mértékben segíteni a folyamatot, hogy home office-ból dolgozik, így a legnehezebb időszakban mindig a fia mellett volt, és most is elérhető, ha bármiben segítségre van szükség. Természetesen Áron bátyja is kivette a részét a törődésből, például úszni is jártak együtt.

„Az első perctől fogva kerestük, milyen alternatív gyógykezelés jöhet szóba, akár külföldön – folytatja Erzsébet, az édesanya. – Végül tudomást szereztünk egy németországi lehetőségről, amelyre a kórházi leletei, vizsgálati eredményei alapján Áront kiválasztották. Egy még új kutatási területről van szó, egy személyre szóló vakcina előállításáról. Amint rendelkezésünkre áll a szükséges 35 millió forint, Áron vér- és tumormintáit a német klinikán elemezni fogják, utána két hónapba telik, hogy előállítsák neki azt a személyre szóló vakcinát, amely megtanítja az immunrendszerét megküzdeni a betegséggel. Számításaink szerint, ha minden jól megy, a tavasz közepétől elkezdhetünk havonta egyszer Vilniusba járni a kezelésekre, ott – a német klinika leterheltsége miatt egy társklinikán – fogják ugyanis beadni neki bő egy éven át minden hónapban az ellenanyagot. Lényegesen hosszabb túlélési esélyekkel számolhatunk így, persze nem lehet megmondani, mennyivel. Mindenki szervezete másképp reagál a kísérleti kezelésre, de akár nyolc-tíz évvel is nőhet a túlélés időtartama, ami nekünk sokat ígér.”

Új tervekkel az új világ felé

Ez már eleve sokkal szebb kilátás annál, mint amit az orvosok kezdetben jósoltak. Ők nem gondolták azt sem, hogy a lélekben hihetetlenül erős fiú így talpra áll majd, és teljesen a saját útját fogja járni, dacolva a riasztó diagnózissal, 180 fokos fordulattal a javulás felé. 

Jelenleg a laboreredményei is jók, ki kell tartania a vakcináig, ami újabb segítséget ad a szervezetének.

A 35 millió forint összegyűjtésére közösségi kampány indult, és cikkünk megjelenésére össze is gyűlt a célzott összeg, amiért a család az ismeretlen adományozóknak is nagyon hálás – és mindenkinek, aki kivette a részét az összefogásból.

„Most nagyon izgat, miként sikerül a terápia – mondja Áron ismét mosolyogva. – Addig is próbálom visszaszerezni valamilyen szinten a korábbi tánctudásomat, de közben gondolkodom más szakmákon is, például a fotózáson vagy a masszőrködésen. Ha azt mondja az élet az embernek, hogy más úton kell haladnia, akkor azt el kell fogadni. Ez egy testi-lelki újjáépülés lesz, világos, hogy az eddigi életem nem folytatható, ki kell találni egy újat. Azt gondolom, ez egy kudarcokkal tarkított folyamat lesz, de tudom, hogy előbb-utóbb megtalálom, hogyan élvezzem azt a világot, ami rám vár. Erős vagyok, a korábbi életemben is jól megküzdöttem az akadályokkal. Sőt vannak olyan emlékeim, amelyekből további erőt tudok meríteni, hiszen csak a rosszullétem körüli és utáni időszakra nemigen emlékszem, azok a hetek kiestek. A szép időszakaim viszont megvannak, és hiszek benne, hogy lesznek is még.”