„Megelőző” botoxkezelés huszonéveseknek? – így nem hagynak minket békében öregedni

„Pihenteti a bőrt”

„Botox fiataloknak: segít megelőzni a ráncokat” – hirdeti egy plasztikai sebészet honlapja. Az oldalról kiderül, hogy „egyre több fiatal férfi és nő szeretne feszesebb bőrrel érettebb korba lépni”, akik „később szeretnének letagadni a valós korukból”. Megtudhatjuk továbbá, hogy a kezeléseknek „nincsenek mellékhatásai”, a botoxolás „pihenteti a bőrt”, és egy statisztika is van arról, hogy még a tinédzserek körében is nőtt a botox népszerűsége.

Számos klinika reklámoz ilyen jellegű preventív beavatkozásokat bármilyen hátrány vagy testi-lelki kockázat említése nélkül, különösen olyan fiataloknak, akik szerintük „genetikailag hajlamosak a korai öregedésre”. 

Az öregedést nem lehet kikerülni

A Botox márkanévnek indult, mára azonban gyűjtőfogalommá vált. A kezelés ára széles tartományban mozog (nagyjából 60–100.000 Ft/alkalom), a hatás pedig néhány hónapig tart, tehát aki erre az útra lép, annak viszonylag gyakran vissza kell járnia ugyanazért az eredményért. 

„A botulinum toxin úgy fejti ki hatását, hogy blokkolja az ideg-izom kapcsolódási pontokon az ingerületátvitelt. Egyszerűbben fogalmazva: az adott izom nem tud összehúzódni, ráncot képezni, így a fölötte lévő bőr kisimul. Ez különösen hatékony a mimikai ráncok – például a homlokon, szemöldökök között vagy a szem környékén jelentkező apró barázdák – kezelésében, amelyek ismétlődő izommozgások következtében alakulnak ki” – írják a Porta Bella Vita oldalon.

Az orvosok gyakran hangsúlyozzák – nagyon helyesen –, hogy a botoxolás nem egyszerű kozmetikai kezelés, tehát a biztonság érdekében mindenképp javasolt a feltöltéssel szakorvost felkeresni. A klinikák azonban ritkán tesznek említést oldalaikon arról, hogy sok húszévesnél a motiváció inkább testképproblémákból és szorongásból ered, nem pedig valódi esztétikai szükségletekből.

„Ha azt várjuk, hogy a Botox megállítja az öregedési folyamatot, csalódni fogunk. A húszas éveinkben végzett botoxkezelés nem – ismétlem, nem – fogja megállítani az öregedést – nyilatkozta Dr. Ranella Hirsch bostoni orvos az Allure magazinnak. – Amikor bejön hozzám egy 23 éves, és azt mondja: »Ó, soha nem akarok ráncos lenni«, akkor őszintének kell lennem vele. 

Ezeket a beavatkozásokat nem ütemezem be, mert értelmetlennek tartom. Soha nem fogom boldoggá tenni azt, akinek a célja az, hogy soha ne legyen ráncos. 

Ez egy olyan eredmény, amit nem tudok garantálni. Sőt, csak azt tudom garantálni, hogy én ezt nem tudom elérni” – hangoztatja etikus és megfontolt hozzáállását a szakember.

A botox nem instant boldogság 

A The Herald Sun-on egy 22 éves nő őszintén vall arról, hogy 18 évesen kezdte botoxszal kezeltetni magát, és nagyon megbánta. Történetét azért osztotta meg a nyilvánossággal, mert úgy érzi, egyre több Z generációs fiatal nőnek és tinédzsernek beszélik be azt, hogy szükségük van ezekre az injekciókra.

Nem magát az eljárást kritizálta, de mégis sok tanulsággal szolgálhat az ismert énekesnő, Meghan Trainor esete is, aki egy podcastban (melyet a People magazin szemlézett) mesélt arról, hogy 30 körüli nőként túl sokat botoxolt, és ma már nem elégedett az eredménnyel. Emellett a Redditen is sok nő osztja meg tapasztalatait a 20-as, 30-as éveiben elkezdett eljárásról. 

Újraalkotni egy filteres világot

A The Guardian hasábjain egy orvos arról mesél, hogy szerinte a fiatalok teljesen „elveszítették a fonalat” a botoxszal kapcsolatban. Dr. Michael Prager, „a Botoxkirály” szerint túlzásba viszik a kezeléseket, mert megpróbálják a való életben újraalkotni az agyonfilterezett közösségi média esztétikáját. Emellett kollégáit is rendszeresen bírálja, amiért életben tartják ezt a trendet a fiatalok körében. Bár a botoxot összességében egy „fantasztikus” és „orvosi értelemben hasznos kezelésnek” tartja, Prager szerint nagyon óvatosnak kell lenni azzal kapcsolatban, hogy kinek csinálják meg a kezelést, és kinek nem. 

Több plasztikai sebészet oldalán amellett érvelnek, hogy a botox alkalmas arra, hogy kitolják a nagyobb szépészeti beavatkozások szükségességének idejét. 

Ez a retorikai fordulat azt sugallja, hogy egy átlagos öregedési folyamatban esztétikai megfontolásból idővel nagyobb plasztikai beavatkozásokra is szükség lesz. Pedig nincs – hacsak a környezetünk nem hiteti el velünk az ellenkezőjét. 

A ráncok túlélésünk lenyomatai, a bölcsességünk, tapasztalataink, sebeink és megküzdéseink bizonyítékai, sorsunk és történeteink hordozói. Nem csúnyák, nem kell őket kijavítani, és nem adnak okot a szégyenkezésre. Egy orvosnak, aki a testi-lelki egészségre esküdött fel, ezt az üzenetet kellene erősítenie minden páciensében, nem pedig az öregedésből fakadó változásokkal riogatni olyanokat, akik annyira fiatalok, hogy Amerikában még egy üveg sört se vehetnének legálisan maguknak. 

Belső problémák külső korrekciója

Egy húszéves nem magától találja ki, hogy „megelőző” botoxra van szüksége. Ehhez kell egy társadalmi közeg, amely ezt üzeni, és egy orvos, aki legitimálja a gondolatot – vagy szerencsésebb esetben visszautasítja. Valóban vannak olyan esztétikai beavatkozások, amelyek életeket változtatnak meg hosszú távon, és visszaadják emberek önértékelését. De a fiatalok még ki sem alakult ráncai elleni „preventív” küzdelem és egy trendnek való megfelelés nem tartozik ide.

A beavatkozások normalizálása helyett inkább azt a kérdést lenne érdemes feltenni, hogy miért érzi úgy egyre több átlagos külsejű, egészséges fiatal, hogy plasztikai sebészre van szüksége ahhoz, hogy elfogadja és szeresse önmagát. Nekünk – az orvostársadalommal az élen – komoly felelősségünk van a generációjuk támogatásában. Abban, hogy azt közvetítsük, a természetes öregedés elfogadható és szerethető folyamat, amit nem lehet megelőzni, csak ideig-óráig eltakarni a nyilvánvaló jeleket. 

Ha az öregedést érésként kezelnénk, és nem romlásként, akkor semmi szükség nem lenne az „anti-aging” retorikára – amin persze sokan sok pénzt veszítenének. 

„Győzd le az öregedést” „Harcolj ellene!”

Nem az öregedés ellen kellene harcolnunk, hanem a minőségi öregedésért: kiegyensúlyozott táplálkozással, testmozgással és harmóniateremtéssel. Mégis azt sulykolják belénk, hogy „le kell győznünk a ráncokat”, mintha az ellenségeink lennének, akiket a földre kell teperni és el kell tüntetni. Vajon egy húszéves akkor is elmenne megelőző botoxkezelésre, ha nem érezné azt, hogy meg kell felelnie ezeknek az ipari célokkal legyártott társadalmi elvárásoknak és közösségi médiás trendeknek, amiket sok plasztikai sebész is támogat? Ha a fiatalok ezt látják normálisnak, ezt tükrözik vissza egymásnak, és a klinikákon is a beavatkozás jótékony hatásait sugallják, az csak az önmagukkal szembeni elégedetlenségüket és a szorongásukat táplálja hosszú távon. 

Belső feszültségek, külső korrekciók 

Számos nemzetközi kutatás azt támasztja alá, hogy a fiatal felnőttek mentális jólléte az elmúlt évtizedben – a közösségi médiának is köszönhetően – sokat romlott: sokan küzdenek depresszióval, önértékelési problémákkal, és nem tudnak megelégedni a testükkel. 

Ilyen körülmények között az esztétikai beavatkozások – még ha átmenetileg megkönnyebbülést hoznak is – könnyen ráerősíthetnek arra a hamis megküzdési stratégiára, hogy a belső feszültségek külső korrekcióval orvosolhatók.

Vannak még olyan orvosok, akik nem akarnak a fiatalok önértékelési problémáin pénzt keresni, és felhívják a figyelmet arra, hogy mielőtt bárki belevágna a megelőző botoxkezelésbe, tájékozódjon az előnyeiről és hátrányairól, valamint az alternatívákról. Ők azt tanácsolják, mindenki gondolja át alaposan a motivációit, a céljait és az elvárásait, valamint válasszon olyan orvost, akinek a józan ítélőképességében megbízik, és nem kizárólag értékesítési logikában gondolkodik. És ha egy napon ez az orvos nemet mond neki egy beavatkozásra, hallgassa meg az érveit, fontolja meg a javaslatait.