„A magyar művészeket külföldön is komolyan veszik” – Miranda Liu, a világ egyik legfiatalabb koncertmestere 

Fiatal vagy és nő. Ha hihetünk mások beszámolóinak, ez a párosítás a te hivatásodban sem feltétlenül egyenes út a sikerhez.    

Valóban, a klasszikus zenei életben – főleg a karmesterek, zeneszerzők, koncertmesterek esetében – még mindig többségben vannak a férfiak, de szerencsére ezen a téren is lehet látni haladást. Szerencsésnek érzem magam, hogy engem a környezetem támogatott a karrieremben.   

Hogyan fedezted fel magadban a művészt? 

Mindig nagyon szerettem zenélni, az anyukám zongoratanár, miatta kezdtem el korán zenével foglalkozni, kilencévesen döntöttem úgy, hogy szeretnék hegedűművész lenni.  

Először zongorához ültél, miért döntöttél aztán mégis a hegedű mellett?  

Jobban tetszett a hangja és az, ahogyan kommunikálni tudok a közönséggel a hangszeren keresztül.  

Úgy érzem, hogy a hegedű jobban része a testemnek, mint a zongora.   

Kaliforniában születtél, mekkora kultúrsokkot jelentett, hogy tízévesen Ausztriába költöztetek?  

Az első kihívás a nyelv volt, mert akkor még nem beszéltem németül, és az összes órámat azon a nyelven tartották, tehát gyorsan el kellett sajátítanom. Az európai kultúra egyébként nagyon fontos a komolyzenében, mindenkinek ismernie kell, akárhol él és dolgozik a világon.   

Salzburgban tízévesen vettek fel a Fiatal Tehetségek Osztályára, ami egyet jelentett azzal, hogy gyerekként kerültél a felnőtt zenészek versenyszemléletű világába. Hogyan élted meg ezt a teljesítménynyomást?   

A zenészek állandó stresszhelyzetnek vannak kitéve, a legfontosabb pillanat pedig mindig a koncert vagy verseny, ezeken az eseményeken kell a legjobban teljesíteni. Szerencsére mindig imádtam színpadon lenni, megmutatni sok ember előtt, amit tudok, ez segített abban, hogy gyerekként is jól bírjam a magas elvárásokat.   

Nagy a konkurenciaharc ebben a világban?  

Persze! Rengeteget kell gyakorolni, dolgozni, mert sok a tehetséges zenész. Ugyanakkor nem jó, ha azt tartjuk mindig szem előtt, hogy jobbak legyünk, mint a másik.  

Szerintem mindenkinek saját magával kell versenyeznie. 

Hogyan került Budapest a látóteredbe?  

Már az alapképzésre jártam Salzburgban, amikor Erasmus-ösztöndíjjal a Liszt Ferenc Zeneakadémiára jöttem, ami persze újabb környezetváltozást jelentett, de könnyen alkalmazkodó típus vagyok. Budapesten nagyon vonzó a kulturális élet, nagyszerű zenészek tevékenykednek Magyarországon, emellett mesés koncerthelyszínek vannak, és jó a közönség.  

Kép

Fotó: Suha Péter

Milyen a jó közönség? 

(elgondolkodik) Érzem, hogy nagyon figyel. Az energia, amit akkor érzek, ha a közönség része a zenei varázslatnak, semmihez sem hasonlítható.   

A világ legfiatalabb koncertmestereinek egyike vagy. Milyen feladatokat kell ellátnod ebben a pozícióban? 

A koncertmester vezeti a zenekart. A szimfonikus zenekaroknál a karmester int, de a zenészek a koncertmesterre is figyelnek, mert az egy pontosabb fajta intés. Megmutatja például a vonást, a stílust, a tempót. Mindez segít a próbákon megvalósítani mindazt, amit a karmester elmond, és főleg a vendégkarmestereknél fontos, hogy a koncertmester képviselje a zenekart. Emellett koordinálni is kell a zenészeket, beosztásokat kell írni, és persze odafigyelni a kollégákra, meghallgatni őket, törődni velük.  

Fontos, hogy a koncertmester ne csak a zenével kapcsolatos dolgokban legyen jó vezető.   

A gyakorlás, versenyzés, koncertezés mellett nívós eseményeket is szervezel. Augusztus 25. és 30. között negyedszer rendezitek meg a New Millennium Nemzetközi Kamarazenei Fesztivált, amely idén Akadémiával is bővül. Milyen programok lesznek? 

Nagyon várom a fesztivált, mert idén új nemzetközi együttműködésekkel is bővül a program. Tavaly alapítottam a V4 vonósnégyest, amelynek magyarországi debütálása lesz a nyitókoncerten, és az lesz a különlegessége, hogy magyar, lengyel, cseh és szlovák műveket adunk majd elő. Az Akadémián spanyol, osztrák és bolgár partnerekkel is együttműködünk. Lesznek workshopok, ahol olyan fontos témákról beszélünk majd, hogyan menedzseljük magunkat, miként kommunikáljunk a próbákon, hogyan lehet zenészként testileg, valamint mentálisan is egészségesnek maradni. Az Erasmus+ pályázatnak köszönhetően anyagi támogatást is tudunk nyújtani a hátrányos helyzetű zenészeknek.   

A tehetség önmagában nem elég?  

Sajnos nem, és a mai világban még a sok gyakorlás sem garancia. Ha az embert nem tudja, hogyan kell megszervezni egy koncertet, hogyan teremtsen magának lehetőséget, akkor nagyon nehéz. A menedzserek nem jönnek a gyakorlóhelyiségekbe kopogtatni az ajtón, hogy koncerteket ajánljanak fel, és nem lehet minden zenésznek saját menedzsere! Ezt nem tanítják az egyetemeken.   

Említetted, hogy egészségmegőrzési tanácsokat is kaphatnak a résztvevők. Ennyire megterhelő mentális értelemben a zenészek élete?  

Szerintem fontos, hogy a mentális jóllét ezen a területen is nagyobb figyelmet kapjon. Ha megnézzük a sportolókat, amikor készülnek egy versenyre, pszichológusokkal is dolgoznak, hogy a legjobban tudjanak teljesíteni a versenyen. A zenészeknél ez azért is lenne még fontosabb, mert a zene szubjektív: ha valaki nyer, nem úgy teszi, mint például az úszásnál, ahol az számít, hogy ki csap először célba.  

Az, hogy a legjobban játszunk a színpadon, csak a dolog egyik fele, a másik az, hogy amikor valaki nem nyer, hogyan lehet feldolgozni a kudarcot, kezelni a kritikát.   

Te hogyan kerülöd el a kiégést?  

Az mindig jó, ha az embernek van valamilyen hobbija. Szeretem a nyelveket, beszélek németül, oroszul, és most éppen spanyolul tanulok, amikor kikapcsolódásra vágyom. Inkább az aktív pihenést szeretem.  

A mestereddel tartod a kapcsolatot, ő is szokott segíteni a koncertekre, versenyekre való felkészülésben?  

Hálás vagyok Perényi Eszternek, tartjuk a kapcsolatot. Amikor van egy fontos szólókoncertem, például legutóbb Krakkóban volt, felhívtam Eszter nénit, és adott nekem órát. Mindig lehet fejlődni, akárhány diplomája van az embernek. 

Melyik zeneszerző zenei világával tudsz leginkább azonosulni?  

Nekem Bartók Béla zenéje nagyon természetes, az ő vonósnégyesei szerintem a 20. század legjobbjai között vannak. Sokszor játszottam a hegedűversenyét, és tetszik, hogy a műveiben népi hatások is megjelennek, a lassú tételek a kedvenceim. 

Sokat koncertezel külföldön is. Szerinted a magyar zenészek presztízse, ismertsége milyen a világzenei életben?  

Sok a sikeres magyar zenész, aki fesztiválokon játszik, és azt tapasztalom, hogy a magyar művészeket külföldön is komolyan veszik.