Lusta a gyerek? Ez lehet az oka és így motiválhatjuk
Nem csinál semmit. Hiába próbálkozunk akármivel, a kibillentési kísérletek rendre kudarcot vallanak. Bármilyen felszólításra maximum „jó” vagy „mindjárt” reakciót produkál. Naphosszat képes merengeni. A látszat ellenére azonban egy pillanatig sem unatkozik. Agya mozivásznán újra és újra lejátssza ugyanazt a jelenetet. Már megtörtént, valós eseményeket dolgoz így fel, bennük elfoglalt szerepét értelmezi, viselkedését gondolati szinten korrigálja. Főleg a társakra gyakorolt hatását veszi górcső alá. Kamasz életének legfontosabb információi ezek, hiszen fel kell építenie, meg kell határoznia önmagát. A szemét levitele, a leckeírás bosszantó kicsiségnek tűnik a benne kavargó létfontosságú ügyekhez képest.
Fáradt vagy fásult?
Természetesen a serdülő fiatalnak is lehet, sőt kell feladatokat adni. Talán legjobb ezt a reggel, vagy inkább előző este elmondani neki, hogy aznapra milyen megbízást kap, és esetleg a hazaérésünket megjelölni, mint teljesítési határidőt. Legtöbbjük az azonnali ugrasztást tűri nehezen. Gyakran érzi fáradtnak magát. Tényleg fáradt. Testarányai viharos gyorsasággal változnak. Belső szerveinek működése nem képes azonnal lépést tartani ezzel a tempóval. Más kérdés, hogy gyakran önmagát fosztja meg a kiadós pihenéstől. Mindez a kamaszkor természetes velejárója.
Baj akkor van, ha a cél, a motiváció hiányzik, ha a tétlenség a jövőkép hiányából fakad.
A tartósan munkanélkülivé váló szülők gyermekei között lehet látni ilyen mintakövetést. A sorozatos kudarcok után lefagy a tevékeny, értelmes élet akarata. Már az sem motiválja, amit módjában áll megtenni életminőségének védelmében.
Mintát mutathatunk például a saját időbeosztásunkkal. A kora délutáni órák még a tevékenységek idejébe tartoznak. A kikapcsolódás órái este kezdődnek, és a nap levezetése alvással végződik.
A mama szoknyáján
Kisgyerekeknél sokszor követik el azt a hibát a felnőttek, hogy a gyorsaság, tisztaság, praktikum nevében olyan dolgokat is elvégeznek, amit már régen rábízhatnának a kicsire. Ezzel ők kondicionálják a tétlenségre, arra, hogy a vele kapcsolatos dolgok nem rá tartoznak. Az ilyen gyerek kisiskolás korban is az anyukája szoknyáján üldögélve várja, hogy mindent elrendezzenek körülötte. Anyukája is benne van a játszmában. A gyerek és a szülő is egyre frusztráltabb ettől.
Micimackó és Nyuszi
Az idegrendszer fejlődése nagyon különböző mintázatot követ. Az érési folyamat üteme egyénenként változó. Hiba, ha a lassabb, szemlélődő gyermeket akkor sem hagyják elmélyedni, amikor erre bőven van idő és tér is. Természetesen neki is meg kell tanítani a nap forgatókönyvét, de hagyni kell őt hosszú ideig bámulni a hangyabolyt, egy képeskönyvet, egy szerkezetet, és hogy feltehesse az ezekkel kapcsolatos kérdéseit. Az állandó lótás-futás, nyüzsgés elfedheti a felszínességet, hiányzik belőle az igazi élmény, belső munka. Gondoljunk csak Micimackó és Nyuszi eltérő karakterére!
Motiválni mindenáron?
A motiválással is óvatosan kell bánni. Ha nagyon tehetséges gyermekünk nem akar edzőtáborba menni, az több dolgot is jelenthet: esetleg nem érzi magát biztonságban az edzője mellett, a folyamatos teljesítményelvárás riasztja, mással is szeretne foglalkozni, stb. Nem szabad kicsikarni beleegyezését vágyott dolgok beígérésével, vagy zsarolni azzal, hogy két egymástól független motivációt összekapcsolunk! Például tehetséges kis sportolónak beígérünk egy kiskutyát, ha elmegy edzőtáborba.
Ellenben lehet lelkesíteni azzal, hogy mennyit fejlődött önmagához képest, jó őt meccsen nézni, mert annyira boldognak látjuk a labda kergetése közben. Tudjuk, hogy barátokra is talált az edzőteremben.
A hasznosság – gazdaságosság, anyagi siker – bűvkörében élve, gyakran erőszakosan szelektálunk, minősítünk gyermekeink érdeklődését irányítva. Rajzolgat, mesét ír, teljesen bele van bolondulva a dínókba, de miből fog majd megélni? Felbuzdulásunkban elcipeljük edzésre, beíratjuk nyelviskolába, leállítva spontán tevékenységét. Híres emberek életrajzát olvasva gyakran találkozunk gyermekkorban feltámadt érdeklődéssel, dédelgetett álmokkal, melyek később világraszóló felfedezések lettek.
Gondoljunk csak Schliemann Henrikre, aki tényleg megtalálta Tróját, vagy a magyar paleontológusra, Ősi Attilára, aki egy eddig ismeretlen dinoszaurusz maradványit tárta fel hazánkban!
Ez a cikk eredetileg a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
A kamaszok legfőbb kérdése: Ki vagyok én a szüleim nélkül?
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
