A levél romantikája: Nádasdy Tamás és Kanizsai Orsolya „távszerelme”

Az árva

Kanizsai Dorottya neve összeforrt Moháccsal. Abban az időben, amikor jóformán mindenki menekült a vesztes csatamező közeléből, ő volt az a bátor nő, aki oda mert menni: mostohafia, Perényi Ferenc váradi püspök holttestét kereste. A szabad ég alatt fekvő rengeteg halott sokkoló látványa sem riasztotta el, nekik is megadta a végtisztességet, jobbágyaival mindenkit eltemettetett. E nemes tettén túl érdemes még tudnunk róla, hogy rendkívül művelt asszony volt, több nyelven kiválóan beszélt, otthonában nemesek gyermekeit nevelte az udvari életre, bejáratos volt a királyhoz és mivel mindkét férje nádor volt, az ország ügyei sem álltak távol tőle. És ő volt az, aki megárvult unokahúgát, Orsikát, a hatalmas Kanizsai-vagyon egyetlen örökösét tizennégy évesen hozzáadta az akkor harminchat éves Nádasdy Tamáshoz. A feltörekvő nemes és a kamaszlány érdekből kötött, korai házassága a nehéz kezdet ellenére remek döntésnek bizonyult, legendás szerelmi kapcsolat lett belőle.

Az ifjú Nádasdyné

Nádasdy Tamás nagy műveltségű, világlátott ember volt, tanult Grazban, Bécsben, Bolognában és Rómában. Mivel kezdetben nem lakott együtt a fiatal lánnyal, Orsolyát megtanította írni (olvasni már tudott), és levelezés útján tartották a kapcsolatot. „Kérlek, hogy mindennap írj, mint vagy” – üzente neki, ugyanakkor mivel tudta, hogy az írás még megterhelő az ahhoz nem szokott lánynak, meghagyta, hogy ha fáradt, diktálja levelét. Az aggódó férj emellett bizalmasától, Sárkány Antaltól folyamatosan érdeklődött felesége hogyléte felől. Orsolya kamaszkora után végre ő is beköltözött az addigra már teljesen átépített, virágos- és gyümölcsöskerttel, vadasparkkal, valamint halastóval körülvett sárvári várba. Nádasdy Tamást azonban gyakran szólították el az országos ügyek neje mellől, hiszen ő volt a Magyar Királyság országbírója és katonai főparancsnoka, majd nádora. Ilyenkor a birtok irányítása Orsolyára maradt. És ahogyan a mai feleségek e-mailben, Skype-on beszélnek üzleti úton levő férjeikkel, úgy az öt évszázaddal ezelőtt élt Kanizsai Orsolya is levelekben tartotta a kapcsolatot az otthontól távol dolgozó Nádasdyval. A fennmaradt levelezések alapján kirajzolódik a legkisebb gondokkal is törődő, felesége egészségét távolról vigyázó férj és az ország másik felébe hazai ízeket küldő, a biztos pontot jelentő otthont minden körülmények közt őrző feleség kapcsolatának titka.

Szerelmes Orsikám!

Nádasdy leveleiből megtudhatjuk, hogy az ifjú feleség süteményeket, húsokat, gyümölcsöket küldött urának. Ezekből persze nemcsak ő evett, másokat is megvendégelt vele: „négy püspök volt nálam és az paraszt urakba is négy, igen ivánk egészségedért, és hosszú életedért, kit engedjen az kegyelmes Úr Isten” – olvashatjuk egy ilyen lakoma megköszönését. Tamás otthonra főleg ruhákat ajándékozott, s mivel egy alkalommal nem talált olyan anyagot, ami jól megtartja a színét, hát Velencéből hozatott. „...azért bizony mindkettőnknek rongyoskodnunk kell ez jövendő húsvétig, kit ha kegyelmes Úr Isten érnünk hagy, akkor felöltözünk” – írta a várakozásról. Máskor azt kérte feleségétől, küldjön neki subáiból, hogy méretet vehessenek róla és írja meg, hogy mit szeretne kapni. A „tekéntetes, nagyságos, tisztelendő és szerelmes leányókám” névvel illetett Orsolya egészsége igen érdekelte, küldött tanácsokat, orvosságokat is, ha kellett; leveleit pedig gyakran ezzel a szeretettel teli névvel írta alá: „Az te Apókád”. A praktikus dolgokon túl, gyakran írt arról, mennyire vágyódik már haza: „bizonnyal szívem szerént kévánom vala, ha mind Tégedet, s mind Ferkót láthatom vala.”

Az említett Ferkó nem más, mint fiuk, a híres törökverő Fekete bég. A későbbi nádor és hadvezér neveléséhez apja a következő tanácsot adta egy levélben: „Ferkót lassan lassan az verőfény nézésre kell szoktatnyi, mert félő, hogy lágy szeme ne legyen, mert, ha Isten élteti, az kopja hegyire kell többet nézni, hogy nem sem apjára, sem anyjára, ahhoz pedig nem jó az lágy szem.” A házastársak közti szoros kötelékről pedig az alábbi sorok árulkodnak: „Szerelmes Orsikám. Semmit nincs mit írnom, csakhogy nem akarám ez embert levél nélkül hozzád bocsátnom.”

Szerelmes Uram!

Nem maradt el levelekkel a feleség sem. Legsűrűbben arról olvashatunk tőle, hogy jól van (egyszer például napestig halászott), csak nagyon várja már haza urát: „bizony én ugyan megfáradtam édes uram az Kegyelmed haza jövésének várásában”. És annak leveleit: „szerelmes uram, én te Kegyelmed ellen ugyan nagyot vétettem, hogy én te Kegyelmednek ennyi levelére választ nem tettem, mert bizony sem haragom, sem feledékenségem miatt nem esett ez én rajtam, hanem naponként Kegyelmedét vártam.” Orsolyától olyan mindennapos gondokról is értesült Nádasdy Tamás, minthogy feleségének „viselő szoknyája egy szál sincs.” Persze akadtak komolyabb nehézségek is, például betegség: „Én még náthás vagyok, mint tudja Kegyelmed, hogy engemet hamar el nem hagy” …vagy a törökök fenyegető jelenléte: „az törökök ismég rablának ide mifelénk, közelbe nem voltak, Bérnél, Simeg és Tadik között ment el az had, Szentgerótba hat házat égettek, azon innét egy falut is elégettek.”

Talán – a törökök támadásait, a folyamatos hadi készültséget leszámítva – az egykori emberek élete nem is különbözött annyira a miénktől, mint gondoljuk.

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>