Létezhet-e olvasás nélküli irodalom?

Hogyan érdemes ma irodalmat tanítani Magyarországon? Kinek szólnak a kortárs művekről írt kritikák? Ki írta Az ember tragédiájának első paródiáját? Egyáltalán marad-e idő az irodalomra, bírja-e még az idegrendszerünk a lassú olvasást? 

Boldog Zoltán (1984) egykori kritikus, majdnem-irodalomtörténész, pályaelhagyó tanár közel két évtizedes munkáinak válogatását tartalmazza a Tiszatáj Alapítvány kiadásában megjelent, Az olvasás nélküli irodalom című könyv, amely többek között a fenti kérdésekre keresi a választ. A jelenleg tehetséggondozással és lapszerkesztéssel foglalkozó szerző az irodalomtanítás XXI. századi kihívásairól, a kortárs irodalom működéséről és irodalomtörténeti érdekességekről ír jegyzeteiben, esszéiben és kritikáiban. 

Orcsik Roland költő, a Tiszatáj folyóirat szerkesztője a következő sorokkal ajánlja a könyvet: „Egy időben a fiatal írók szidták vagy magasztalták a szerző online kritikáit. Mert a haverjukról írt felháborító bírálatot, mert végre valaki nem csak a kocsmai burokban mondta ki, mit gondol az agyondicsért, kötelezően körbenyaldosott bálványról. Nemegyszer én is dühös voltam egy-egy kirohanására. […] Boldog Zoltán megvívta a szélmalomharcát: megpróbálta felforgatni a belterjes irodalmi hálózatot, olvasót generálni az algoritmusok korszakában.”

A könyv kapható a Líra könyvhálózatában, az Írók Boltjában és megrendelhető a kiadó címén: [email protected]