Hagyomány és modernség – különös Észtország

Az ország fővárosa, Tallin, akár a világ csodája is lehetne, ha osztanák még ezt a címet.

Azt észtek nyelvrokonaink, de körülbelül ugyanannyira értjük meg magunkat velük, mint a finnekkel, ha tehát azon kívül, hogy „hal” és „kéz” mást is szeretnénk mondani észt barátainknak, akkor nem érdemes a magyarral próbálkozni. (Ellentétben velünk, az észtek a finnekkel remekül megértik egymást). Eredményesen lehet viszont próbálkozni az orosszal, a lakosság több mint negyede ugyanis ilyen anyanyelvű. Tallin varázsos hely, régi és új elegánsan keveredik benne, nem csoda, hogy a történelem során oly’ sokaknak fájt rá a foga. Az észtek igazán csak az I. Világháborút követően mondhatták magukénak a várost, sőt az egész országot, amikor is 1918. február 24-én éppen Tallinban kikiáltották a Független Észt Köztársaságot. Szabadságukat azonban nem sokáig élvezhették, a II. Világháborút megelőző Molotov-Ribbentrop paktum alapján Lettországhoz és Litvániához hasonlóan Észtország is „felvételét kérte” a Szovjetunióba. Több mint fél évszázadot kellett várni, hogy 1991. augusztus 20-án, a moszkvai katonai puccs idején újra kikiálthassák az ország függetlenségét. Az észt forradalmat gyakran a Daloló Forradalomként emlegetik, mivel az észtek nagy tömegrendezvényeken, – amelyeken olykor a megközelítőleg egy millió észtből több százezren részt vettek, – együtt énekelve álltak ki a szabadságukért.

Tallin mint fontos kikötő és kereskedelmi központ a Hanza szövetség tagja volt, a nagyon szépen helyreállított történelmi belvárosa 1997 óta a világörökség része.

A városból kimagasló mészkőhegynek Toompea a neve, és 1229-ben ide épült a Livóniai lovagrend vára. A várkastély épülete jelenleg az Észt Parlamentnek ad otthont. A városfal a középkorban sokáig Észak-Európa legjelentősebb védműve volt. Mára egy2 kilométerhosszúságú szakasz és a hozzá tartozó 26 torony maradt meg belőle. A tornyok egy részében lakások vannak, de találhatóak bennük múzeumok és közhivatalok is. Itt van például a Kiek in de Kök torony, ami valóban azt jelenti, amit mindenki sejt: Kukkantás a Konyhába és jelenleg a Városi Múzeumnak ad otthont.  

Tallin mindig gazdag város volt és ma is az. Kisebb gazdasági csoda zajlott itt le. A New York Times egyenesen „balti-tengeri Szilíciumvölgy”-nek nevezte a várost, akkora fejlődésen ment keresztül az információtechnológiai szektor. És a sok pénz (amit 2001 óta már euróban számolnak) meg is látszik rajta. Tallin rendezett, szép és tiszta. Jövőjét három pillérre alapozza: középkori örökségére, tengeri múltjára és fejlődő kulturális kínálatára.