Felejthetetlenül szép személyes pillanataink a járvány idején, amiket érdemes lesz megőrizni
Pál Feri atya szavaival élve: „A boldogság, a jó is fertőző.” Ezért kérdeztem az elmúlt közel másfél év örömteli, erőt adó pillanatairól és szokásairól katolikus ismerőseimet, hogy ne csak a szorongás, a rosszkedv, az aggodalom emlékei maradjanak meg, hanem a megható, szép élmények és jó gyakorlatok is.
„Az elmúlt időben megéltem egyszerre a legjobb és legrosszabb pillanatot. Két hónappal ezelőtt a családomban történt egy súlyos betegség. Gyorsan kellett összefogni, és az a legszebb, hogy a családom fantasztikus egységet tudott alkotni. Egy háromnapos csecsemőt kellett egy hétre befogadnunk! 24 óránk volt felkészülni a jövetelére, másnak erre kilenc hónapja van. Eleinte féltem, hiszen három kiló sem volt a csecsemő, de aztán nagyon hozzám nőtt a kis csöppség. Ez a pár nap volt az, amikor teljesen el tudtam felejteni a munkát, és csak rá koncentráltam. Ha nincs a vírus, akkor nem kerül hozzánk, így a járványnak köszönhetem, hogy megismerhettem egy csodálatos, ártatlan kis személyt, és egy hétre a pótmamája lehettem.” (Bőgel Zsuzsanna – középiskolai tanár)
„A járvány alatt megtanultam a szívből jövő látás, segítés és ima módját. A párommal volt időnk szembenézni önmagunkkal, a másikkal, az istengyermekségünkkel – nem félünk a haláltól! Kezd derengeni, hogy mit is jelentenek ezek a bibliai szavak: »Legyenek mindnyájan egy« és az, hogy »Úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket«. Minden találkozásom a gyermekeimmel és megölelésük a Fény a csöndben.” (K. Kornél – nyugdíjas)
„Ez idő alatt megtanultam Istenre hagyatkozni. Nem vagyok hajlandó félni, mert olyan szép az élet.”
„A járvány alatt ismerhettem meg Mékli Attila atyát, és ekkor kezdtem el hallgatni a prédikációit. Egy idő után annyira megtetszettek, hogy elkezdtem lejegyzetelni. Őt elsősorban az irgalmas szívűsége miatt szeretem, mert éppen ez hiányzik belőlem, nemcsak a világgal, de önmagammal szemben is.” (Nagy Mária – koordinátor)
„Megengedjük egymásnak a barátaimmal, hogy kipanaszkodjuk magunkat. Kifejezzük azt is, ha nagyon mélyen vagyunk épp, a mély és nehéz dolgokat is ki tudtam mondani, amiket magamnak talán nem mertem volna bevallani. Ez sokszor nagyon felszabadított, és a kapcsolataim is intimebbé váltak általa.
Sokat segít a jezsuiták lelkisége, a Szent Ignác-i imamódok, szemlélődés akár a természetben, akár otthon. A lelkigyakorlatok így online is rengeteget adtak, belső megnyugvást, önismereti felismeréseket, lendületet a mindennapokhoz. Elindítottunk most a nagyböjtben egy online heti imát a cserkészcsapatunk vezetőinek, az hihetetlen, milyen megtartó erő számomra azóta! Az elmúlt másfél év alatt most telt be az ötödik naplóm, rengeteget írtam, emlékeket, idézeteket, barátaim vagy példaképeim gondolatait. Nagyon izgalmas volt a napokban visszaolvasni, mennyi minden történt! Elkezdtem egy hálanaplót is, amelybe próbálok naponta, de legalább hetente leírni három-négy dolgot, amiért hálás vagyok, viszont mindig olyat keresek, amiért eddig még nem adtam hálát. Sokszor magamat is megleptem vele, és a hangulatomat is átformálta.” (Bayer Fruzsina – tanuló)
„A zenélésben megtalálom mindig a boldogságot, még akkor is, ha hónapok óta csak a négy falnak játszom. Minden olyan dolog boldoggá tett, ami behúzott a saját világába, és bennem békét teremtett. Online borozások, beszélgetések a párommal, a főzés, amikor valami újdonsággal kísérleteztem. A másfél év legszebb pillanata számomra az volt, amikor szerelmes lettem, akkor minden bajt a világban elfelejtettem.” (Jantyik Hanna – fuvolaművész)
„Hamar beláttuk, hogy megsértődni, duzzogni nem érdemes. Szeretettel és gyorsan továbblépni, rögtön talpra állni a kibillent helyzetből, mint egy keljfeljancsi – ez volt a mottónk.”
„Tudni kell rólam, hogy mozgáskorlátozott vagyok, és egy krónikus betegséggel élek együtt idestova tizenhat éve. Így, hogy most az egész világ lett mozgásában korlátozott körülöttem, joggal mondhatják nekem, hogy „Ó, hát neked könnyű…” És valóban, az, hogy nekem eleve jobbára a négy fal között kell lennem, hogy eleve sem mehetek oda és akkor, ahová és amikor akarok, hogy megszokott kísérőm a bizonytalanság, hisz nem tudhatom, mit hoz a holnap – mindez behozhatatlan előnyt jelentett ebben a karanténhelyzetben. Nekem évek óta ilyesmiben telik az életem, amit a többiek csak most tanulnak elviselni. Ezért mondhatom, hogy van már némi rutinom abban, hogy merjek és tudjak megelégedett és derűs, összességében boldog lenni a külső, adott esetben mostoha körülmények között is. Hogy miben találtam boldogságot? Boldogság a számomra, hogy az elmúlt másfél évben heti rendszerességgel találkozunk az online térben valamikori gimnáziumi osztálytársaimmal. Boldogság, hogy színházi, opera- és balettelőadások akár mindenesti programmá válhatnak a szobámban, az online közvetítéseknek hála. Tulajdonképpen boldogsággá értékelődött fel minden áldott nap, amit Isten emberi méltóságban megérnem enged.” (Vrabély Panni – mérnök)
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>