Egy apró ember, aki az amerikai játékfilm atyja lett – Magyarok Hollywoodban 4. Adolph Zukor

Szatócsból szűcs, majd a filmipar alapítója 

A zsidó gyökerekkel bíró Zukor Adolf a Zemplén vármegyei Ricsén született 1873. január 7-én: apja szatócsboltot vezetett és a környező földeken dolgozott, míg anyja egy németes műveltségű, jómódú család gyermeke volt. Az elemi iskolát Mátészalkán végezte el – innen vándoroltak ki néhány évtizeddel később Tony Curtis szülei is Amerikába. Zukor nem jeleskedett a tanulmányok terén, így szülei elvesztése után Abaújszántóra került, ahol anyai nagybátyjának vegyeskereskedésében kezdett dolgozni inasként. Bátyja, Kálmán a családi hagyományokat követve rabbivá vált.  

Lugosi Bélához és Kertész Mihályhoz hasonlóan ő is igen korán, 15 éves korában vette nyakába a világot: kalandvágya egészen az Egyesült Államokig, New Yorkig hajtotta, ahova mindössze az árvasági ellátását, 25 dollárt vitt magával a kabátzsebébe varrva. Angolul ekkor még egyáltalán nem beszélt.  

Kezdetben kifutófiúként dolgozott, majd egy szőrmebolt előtt sepregetett heti 2 dollárért. 

Kitartó munkájának köszönhetően hamarosan az üzlet falai közé is beengedték, ahol kitanulta a szűcsmesterség csínját-bínját, így 19 éves korában Chicagóba költözött, és megalapította saját szőrmekereskedését. Az üzlet bejött, egy évvel később már 25 főt foglalkoztatott, Zukor pedig elegendő haszonra tett szert ahhoz, hogy kiváló üzleti érzékét tovább kamatoztassa.  

„Nézz egy kicsit előre, és merj kockáztatni!” 

Adolph Zukor már a húszas éveit taposta, amikor életében először látott filmet. Ekkor még bőven a hetedik művészet hajnalán jártunk, így nagy valószínűséggel egy Edison-féle pénzbedobós filmautomatába, egy kinetoszkópba kukucskált bele, amihez lábujjhegyre kellett állnia, tekintve, hogy mindössze 165 centiméteres magassággal áldotta meg az ég. Az anekdota szerint azonnal megragadta a mozgókép – egyáltalán nem művészeti, hanem kizárólag üzleti szempontból. 

Így 1904-ben a szőrmebizniszből befolyó hasznát egy nickelodeonba fektette. Ez a későbbi filmszínházak egyszerű, filléres elődjének tekinthető, ahol néhány perces, rendszerint szórakoztató némafilmeket játszottak. Egy későbbi interjújában Zukor így emlékezett vissza az üzleti szempontból látnoki pillanatra: „Ha sikert akarsz elérni, csak meg kell értened, mi történik az országban. 1900-1910 között 9-10 millió bevándorló érkezett Amerikába. A nickelodeonok újak voltak, olcsók, némák, és épp ezért az angolul nem tudó tömegek is élvezhették őket.” 

Zukornak igaza lett: a hetedik művészet felszállóágban volt, és bár Thomas Edison trösztje, a Motion Pictures Patents Company ekkor még jócskán uralta az ipart, a feltörekvő magyart semmi nem állíthatta meg. Marcus Loewvel társult, aki szintén a szőrmekereskedésről nyergelt át a mozgóképre: mozihálózatot építettek ki, majd Zukor 1912-ben hatalmas és kockázatos üzleti lépésre szánta el magát.  

Kizárólagos forgalmazóként hozta be az országba az Erzsébet királynő című egészestés presztízsfilmet.  

A francia alkotás Európában nem aratott osztatlan sikert, viszont a főszerepet játszó, világhírű Sarah Bernhardot a tengerentúlon mindenki látni akarta. Zukor 35 ezer dolláros befektetése így 200 ezer dollárnál is többet fialt, a tekercseket pedig az egész USA-ban utaztatták.  

Aki megteremtette a sztárrendszert 

A magyar származású bizniszman egyértelműen a címszerepet alakító színészlegendának tulajdonította a sikert, így a sztárokra épülő üzleti szemléletet a későbbi befektetései során is megtartotta. Még abban az évben megalapította a Famous Players in Famous Plays elnevezésű vállalatát. A hangzatos elnevezés remekül tükrözte Zukor vállalását, miszerint a filmiparban szinte úttörőként vállalkozott arra, hogy népszerű színdarabokat és regényeket vigyen vászonra ismert arcok közreműködésével, méghozzá egész estés formátumban. „Nem tudták eldönteni, hogy elmegyógyintézetbe vagy szegényházba kerülök majd” – emlékezett vissza a reakciókra, amelyek a kockázatos üzleti döntését övezték. A kor legígéretesebb rendezői közül Edwin S. Portert szerződtette, emellett Broadway sztárokat csábított át a film világába: többek között ő fedezte fel a korai némafilm varázslatosan bájos üdvöskéjét, Mary Pickfordot is. A cég 1914-ben már évi 30 film gyártására alkalmas stábbal és eszköztárral bírt, a Broadwayn pedig egy 3500 férőhelyes, Standard névre hallgató mozipalotát birtokolt. 

Adolph Zukor fektette le a Hollywoodra a mai napig jellemző sztárrendszer alapjait. A kor nagyjai közül neki dolgozott a Zorróként és Robin Hoodként legendássá vált Douglas Fairbanks, a lengyel származású Pola Negri, a démoni szépségű Gloria Swanson, valamint a hiteles és természetes játékáról ismert, kétszeres Oscar-díjas Gary Cooper is. Mivel birodalma legékesebb koronaékszerei voltak, Zukor kizárólagossággal szerződtette őket a cégéhez.  

Ez azt jelentette, hogy más stúdiók ajánlatait nem fogadhatták el, csak neki dolgozhattak. 

Narancsraktárból Álomgyár 

Bár vállalata kezdetben New York-i székhellyel működött, Zukor a nyugati part felé kacsingatott, ott ugyanis jóval alacsonyabb áron tudott ingatlant vásárolni, munkaerőt alkalmazni, emellett a napsütéses órák száma is jobban kedvezett a filmforgatásnak. Így 1913-ban kibérelte egy narancsfarm gazdasági épületét Los Angeles külvárosában – ez lett az egyik legelső stúdióépület a filmipar későbbi fellegvárában, amit ma Hollywood néven ismerünk.  

A kérlelhetetlen tárgyalási stílusáról hírhedtté vált üzletember tovább bővítette vállalkozását: 1916-ban cége egyesült a Jesse L. Lasky Feature Play Company-vel, majd szemet vetett a filmipar legnagyobb forgalmazócégére, a legendás Paramount Pictures-re is. Bár a tulajdonos, William Hodkinson visszautasította Adolph Zukor összeolvadásra tett javaslatát, a magyar származású „self-made man” egy kegyetlen fogással kiütötte őt a nyeregből, s partnereinek nagy részét kivásárolva rátette a kezét a Paramountra is.  

Ezzel a filmipar mindhárom szegmensében óriássá vált: egyaránt belefolyt a gyártásba, a forgalmazásba és a mozihálózatokba is.  

Zukor virágzó filmbirodalmat épített, és a Paramount eleinte jól vette az elébe gördülő akadályokat: gond nélkül álltak át némafilmről hangosra, az első világháborút követő csökkenő kereslet ellenére is képesek voltak továbbterjeszkedni. A nagy gazdasági világválság és a túlságosan vakmerő bővülés azonban csaknem a csőd szélére juttatta a vállalatot, így a vezetőség jelentős részét menesztették, de Zukor az igazgatóság tagja maradhatott. Később a filmipar ágazatainak törvényi szétválasztása, majd a televízió térnyerése jelentett új kihívást, de a mozgóképes mogul számára ez is inkább újabb lehetőséget jelentett. A negyvenes években befolyást szerzett az egyik legnagyobb televíziótársaságnál, az ABC-nél.    

A csendes különc, aki mindvégig hű maradt gyökereihez 

Adolph Zukor igen szép kort élt meg, amiben az is nagy szerepet játszhatott, hogy az utolsó napjait is aktívan töltötte. 1976. június 10-én délután lefeküdt szunyókálni, majd nem kelt fel többé – 103 éves volt ekkor. Hollywoodban a 80. és a 100. születésnapját is egy hatalmas gála keretében ünnepelték meg, noha ő és a felesége – a szintén magyar származású Lottie Kaufman – botrányoktól és nagyzolástól mentes, egyszerű életet éltek. 

Bár tárgyalási stílusa és üzleti érzéke híresen kegyetlen volt, kollegái halk szavú, kimért és magába forduló emberként emlékeztek vissza rá. Vezetéknevéből kiindulóan Sugarnek (vagyis „cukornak”), Adolph bácsinak, valamint Különcnek becézték, alacsony termete miatt ugyanis rendkívül halkan és gyorsan mozgott, amivel rendszeresen a frászt hozta a környezetére.  

Magyar gyökereire mindig is büszke volt. Ebben nagy szerepet játszhatott az is, hogy úgy tartotta, származása nagyban segítette boldogulását a bevándorlók által működtetett amerikai filmiparban. Feleségével rendszerint magyarul társalogtak, ha pedig a filmmogulnak rossz napja volt, Lottie hazaküldte a szakácsokat, és maga ment be a konyhába, hogy valamilyen magyaros ínyencséggel lepje meg őt. Több ízben ellátogattak nemcsak Budapestre, de Zukor szülőfalujába is, ahol 1928-ban felújíttatta a református templomot, finanszírozta a mai napig látható Juhász-kutat, iskolát és nevelői lakást építtetett, valamint segítette a közösség leégett malmának újraépítését.  

Az anekdota szerint minden Ricsén esküdött párnak 25 dollár nászajándékot küldött, hiszen ő is pontosan ekkora összeggel alapozta meg a szerencséjét a tengerentúlon. 

A hollywoodi filmipar alapjainak lefektetéséért 1949-ben életműdíjjal jutalmazták az Oscar-gálán. Aranyszobrocskájára a következő felirat került: "az amerikai játékfilm atyja”.