„Dosztojevszkijnek lenni teher és felelősség” – Hogyan élnek ma az orosz író leszármazottai?

Az orosz sajtóban gyakorta lehet találkozni a neves szerző egyenes ági leszármazottaival, akik koránt sincsenek annyian, mint például a világ megannyi táján élő Tolsztojok, hiszen egy pétervári lakásban elfér az egész család. Kik is ők? Dimitrij Andrejevics Dosztojevszkij, a dédunoka és felesége, Ljudmila, fiuk, Alekszej Dimitrijevics Dosztojevszkij és felesége, Natalja, valamint az ő négy gyermekük: Anna, Vera, Mása és a kis Fjodor. 

Dimitrij Andrejevics, aki ma a család feje, 1945-ben született Leningrádban. Kisgyermekkorától kezdve tisztában volt azzal, hogy kinek a dédunokája, s azzal is, hogy ez mit jelent. Anyja azonban gyakran mondogatta neki: „Beszélj kevesebbet arról, hogy ki vagy”.  

Sztálin idejében ugyanis az írót a „reakciós” és az „ellenforradalmi” jelzőkkel illették, sőt egyesek „hazaárulónak” bélyegezték.

Igaz, Dimitrijt már kevesebb bántalom érte híres felmenője miatt, mint az apját, Andrej Fjodorovics Dosztojevszkijt, vagyis az író unokáját.

Andrejnek jutott az utódok közül a legnehezebb sors. Származása okán többször is letartóztatták, megalázták. A második világháborúban hat fronton harcolt, egészsége a sok megpróbáltatástól megrendült. Sztálin halála után, a politikai helyzet enyhülésével – szerencsére – még volt ereje azon munkálkodni, hogy nagyapja visszakaphassa méltó helyét az irodalomban és a nemzeti emlékezetben. Sikerült teljesítenie az akkor már rég halott nagyanyja kívánságát is. Anna Dosztojevszkaja, a férjét majdnem negyven évvel túlélve, magányosan halt meg 1918-ban Jaltában. A polgárháború elől menekült ide. Egy vágya volt csak: hogy halála után szeretett társa mellé temessék. Andrej 1968-ban tudta csak Leningrádba, vagyis Szentpétervárra hozatni nagyanyja hamvait. Anna Dosztojevszkaját nagy tömeg kísérte utolsó útjára, méltó módon nyert végső nyughelyet neves férje mellett. Andrej Fjodorovics sokat tett azért is, hogy (Moszkva mellett) Pétervár is otthont adhasson egy az író életét és munkásságát bemutató múzeumnak. Ez létre is jött 1971-ben, bár a megnyitását ő már nem érte meg. Fia, Dimitrij vette át a stafétabotot, aki az emlékhely sorsát és ügyeit a mai napig a szívén viseli.

Kép

Dimitrij Dosztojevszkij és unokája, Fjodor - Kép: Alyona Bobrovich, Metro-Saint-Petersburg

Dimitrij egy interjúban így fogalmazott: „Dosztojevszkijnek lenni teher és felelősség”. Főképp úgy, hogy bizonyos hajlamok, tulajdonságok öröklődnek.

Ráadásul a család férfitagjai valamilyen misztikus oknál fogva mind hatvanévesen hunytak el.  

„Fjodor Mihajlovics hatvanéves korában halt meg. Fjodor Fjodorovics, a fia, vagyis a nagyapám hatvanéves korában hunyt el. Édesapám, Andrej Fjodorovics hatvanévesen halt meg! Amikor én hatvanéves lettem, képzelhetik, hogy mennyire szorongtam. De most már tizenhat évvel túléltem őket. Igaz, a Dosztojevszkij-évben, 1981-ben a kórházban feküdtem, és kérdés volt, hogy élve kikerülök-e onnan, hiszen rákos voltam. De meggyógyultam Fjodor Mihajlovics dicsőségére, hogy folytassam azt a munkát, ami a Dosztojevszkijek felelőssége” – vallotta Dimitrij egy újságcikkben. Ő egyébként felmenőivel ellentétben nem szerzett felsőfokú végzettséget. Apja megpróbáltatásait ismerve jobbnak látta, ha ezzel a vezetéknévvel nem próbálkozik egyetlen egyetemen sem. Ezért biztosabbnak gondolta, ha több szakmát is kitanul. Sok éven át villamosvezetőként dolgozott, és nagyon szerette a munkáját. Keresztnevét az apja A Karamazov testvérek Dimitrije után adta neki. Ő pedig a fiát Aljosa Karamazov után nevezte el Alekszejnek.

Alekszej kísértetiesen hasonlít ükapjára, egy Dosztojevszkijről szóló életrajzi filmben nem sok dolga lenne a maszkmesternek, ha őt választanák főszereplőnek. Alekszej időszakosan a festői Valaam-szigeten szolgál az ortodox kolostor hajóin, szereti újraolvasni ükapja műveit, és erre buzdít másokat is. Négy gyermek – Anna, Vera, Mása és az egyetlen fiú, a kis Fjodor – apukája. A névválasztás a kisfiú esetében sem véletlen. Ők négyen ma a legfiatalabb egyenes ági Dosztojevszkij-leszármazottak.

A család büszke a híres ősre, és nemcsak a vér szerinti rokonok, hanem a beházasodott asszonyok is. Natalja, Alekszej felesége, még nem ismerte leendő férjét, amikor egy válságos életszakaszban Dosztojevszkij A félkegyelmű című regénye adott neki erőt ahhoz, hogy folytassa az életét.

A családban senkit sem vonz az írói pálya, viszont mindannyian muzsikálnak.

Kép

A Dosztojevszkij család három nemzedéke: bal szélen Dimitrij (az író dédunokája) és felesége, Ljudmila; jobbra Alekszej (az író ükunokája) feleségével, Nataljával és fiukkal, Fjodorral (aki az író szépunokája). A hátsó sorban Alekszej lányai állnak: Anna, Marija és Vera (szintén szépunokák). - Kép: Alyona Bobrovich, Metro-Saint-Petersburg

Alekszej basszusgitározik, Natalja és Anna fuvolázik, Vera domrán (orosz lanton) játszik, a legkisebb, vagyis Fjodor pedig dobolni tanul. Alekszej és Natalja, ha idejük engedi, egy rockegyüttesben zenélnek. Időnként csatlakozik hozzájuk Vera lányuk is.

A családi könyvespolcon ott sorakoznak a híres ős művei. A gyerekek már kiskorukban magukba szívták szépapjuk gondolatait, természetesen nem a legnehezebb regények formájában. Édesanyjuk gyakran mesélte nekik például A szegény gyermekek karácsonyfája című Dosztojevszkij-mesét.

A legidősebb szépunoka, a huszonegy éves Anna szerethető őszinteséggel beszélt arról egy interjúban, hogy híres felmenője regényei közül az Ördögök és a Játékos nem igazán nyerte el a tetszését. Majd hozzátette: „Valószínűleg még nem tartok ott, hogy értsem ezeket a könyveket. A Bűn és bűnhődést azonban többször is elolvastam.” Vera is már ismerkedik szépapja regényeivel. A két kicsi, Mása és Fjodor még előtte állnak annak, hogy az orosz irodalom nagy klasszikusát felfedezzék. A tízéves Fegyát amúgy is most még jobban érdeklik a számítógépes játékok, és arról álmodozik, hogy felnőttként olyan lesz, mint Superman, és megmenti a világot. (Tulajdonképpen nem is esett olyan messze az alma attól a bizonyos fától.)

A családfő, Dimitrij Andrejevics vallja, hogy dédapja jelen van a mindennapi életükben, vagy ahogyan egy Dosztojevszkij-konferencián sejtelmesen megjegyezte: „Minden öröklődik, el sem tudják képzelni, minden öröklődik!”.

A szöveg forrása és a képek megtekinthetők az alábbi linkeken:
https://www.metronews.ru/novosti/peterbourg/reviews/praprapravnuki-dostoevskogo-gordyatsya-svoim-krutym-dedom-1758135/?fbclid=IwAR3p79swo5BYHh-NzFBPaotnb-O4-vzkPq9BY-vk0dpn1iJPopHFrWEiSXY
https://www.rewizor.ru/literature/interviews/kak-fedor-dostoevskiy-proyavlyalsya-v-svoih-potomkah/?fbclid=IwAR3puEKXuCXbWTJs76QZ1RLZjOWZpkTtC4S9Yect552GUN0fTRaNa_WPHJs