Bíró Dalma Nobel-békedíjas aktivista megváltoztatja a világot – „A párbeszéd híve vagyok, nem az agresszióé”

Akit mások reggeliztettek és uzsonnáztattak

Bíró Dalmát és húgát édesanyja egyedül nevelte. A szociális érzékenység, a szolidaritás és a másik tisztelete már gyerekként beivódott a személyiségébe. Sok időt töltött a „grundon” a barátaival, akik széles spektrumon mozogtak; voltak közöttük társadalmilag deklasszált elemek, romák, de külföldi szülők gyereke is, illetve olyan, akinek Óbudán a Goldberger gyárban dolgoztak a szülei. 

„A legjobb barátnőm, Reitmayer Ildikó mamája a Belügyminisztérium óvodájából hozta a maradékot, és mindig meguzsonnáztatott” – eleveníti fel emlékeit Dalma a kályha mellett. „A szomszéd cigány barátom, Laska Béla mamája pedig reggeliztetett. 

Ezek a megnyilvánulások olyan mélyen beépültek a zsigereimbe, hogy a cselekedeteimet is meghatározták. Amikor a harmadik világban nagyon szegény környezetben dolgoztam, mindig jött valaki, akit reggelivel vagy ebéddel kínáltam. 

Nem tudtam elképzelni, hogy ne osszam meg a számomra már hozzáférhető élelmet.” 

Dalma édesanyja a túlélésért küzdött, hogy legyen betevő falat és tiszta ruha. Elmondása szerint ő a mamájától tanulta, hogy nem szabad elveszíteni a méltóságot az anyagi háttértől vagy attól függően sem, hogy ki hová születik. Dalma ezt olyan országokban is megtapasztalta, amelyek a világ szegénységi listáján a 170–190. helyen állnak. „Kambodzsában Pol Pot után vagy Jemenben a kilencvenes évek végén olyan erős emberekkel találkoztam, akik a méltóságukat sosem veszítették el. Jemenben nincsenek az utcán koldulók, mert megalázónak érzik. A méltóság összefügg a szolidaritással és a másik tiszteletével is.”

Khmerül beszélni előny

Bíró Dalma 14-15 éves lehetett, amikor a KGST országok keretein belül a harmadik világból hívtak fiatalokat Magyarországra. Megismerkedett egy kambodzsai fiúval is, akivel sokat beszélgettek. Amikor Svédországban, Lund egyetemén másoddiplomázott, elvégzett egy kurzust nemzetközi fejlesztés és segélyezés tematikában, ahol a fókuszba a fejlődő világban élő emberek felkészítése került. A svéd kormány épp akkor keresett önkénteseket Kambodzsába, a Pol Pot utáni szabad választásra.

„Ez nagyon vonzott – meséli a nemzetközi aktivista. – Jelentkeztem a felhívásra, és hogy előnyt szerezzek, elkezdtem khmerül tanulni. Amikor a felvételiztetőkhöz kerültem, ájultan néztek, mert rajtam kívül senki sem tudott ezen a nyelven. 1993-ban Kambodzsa fővárosában, Phnom Pehnben déli 12 órakor a külügyminisztériumban várakoztam, hogy megkapjam a munkavállalási engedélyem meghosszabbítását. Ebédszünet volt, és az alkalmazottak forgóztak a pingpongasztal körül. 

Én, mint hosszú orrú – ahogy a fehéreket hívták – megkérdeztem, hogy beállhatok-e. Mindenkit kiejtettem, és velem szemben már csak egy khmerül beszélő fiatalember maradt.

Hamarosan kiderült, hogy tanult Magyarországon húsz évvel azelőtt. Soha többet nem kellett sorban állnom a meghosszabbításért.” 

Kép

Bíró Dalma a washingtoni Fehér Ház előtt − Forrás: Bíró Dalma

Nobel-békedíj a taposóaknák betiltásáért

Jelenleg nemzetközi egyezmény tiltja a taposóaknák gyártását, kereskedelmét és felhasználását, de ehhez az eredményhez évek hosszú küzdelmére volt szükség. Bíró Dalma és munkatársai – a taposóaknák betiltására szervezett nemzetközi kampány önkénteseiként – 1997-ben Nobel-békedíjat kaptak.

A lelkes nő két éven át járta Kambodzsa falvait, és leült az emberekkel beszélgetni. Az első szabad választásra készült, és a nők szerepét kutatta. A lakosság hatvanöt százaléka nő volt, mert Pol Pot főképp a férfiakat ölte meg. Virágoztak a női mozgalmak, a sportközösségek, az összefogás a fogyatékossággal élőkért és az aknaáldozatokért.  „Ha felszeded az aknákat, az még nem jelenti azt, hogy tiszta a föld, mert a monszuneső fellazítja a talajt, és az aknák vándorolnak. Az akna egyik fő tulajdonsága, hogy nem megölni akar, hanem a társadalmat paralizálni – veszítsd el a kezed, a lábad, menjen tönkre a család, mert a gyereknek évenként új protézist kell kapnia, ami a család éves anyagi bevételét felemészti. A barátnőmmel békesétákat tartottunk, egyik faluról a másikra jártunk, az erőszak és fegyver nélküli megbékélésről beszéltünk. Láttuk, hogy nem elég halat adni az éhezőnek, hanem meg kell tanítani halászni, hogy visszailleszkedjen a társadalomba. Terveztünk egy nemzetközi konferenciát, és készültünk az emberi jogok világnapjára. 

A focistadionba a király is megérkezett, és én elé álltam. Meghatódott, hogy felkaroltuk ezt a témát, hiszen nem telt el úgy óra, hogy ne robbant volna fel valaki vagy valami. 

Az ő segítségével sikerült megvalósítani 1995-ben a világ első olyan konferenciáját, ahol a taposóakna betiltására irányuló nemzetközi egyezmény létrehozásának előtárgyalása és stratégiázása történt.”

Ezek után Ausztria és Magyarország között is elkezdték felszedni az aknákat, hogy szabad átjárás nyíljon a két ország között. A Szaharában milliós nagyságrendű, Jemen és Omán között is óriási mennyiségű az akna. Ez sziszifuszi munkának tűnik, mert a biztonság miatt csak kézzel lehet a földből eltávolítani, de 2030-ra határidőt szabtak az együttműködő országok az eltávolításra.

Ötezer siket ember a Margit híd és a Lánchíd között

A Nobel-békedíjas aktivista nemzetközi mobilizációs munkájára Kofi Annan, az ENSZ hetedik főtitkára is felfigyelt. Az ő felkérésére Bíró Dalma bejárta a Közel-Keletet, civil és kormányközi párbeszédeket kezdeményezett, valamint a fogyatékossággal élő személyek ENSZ-egyezményének tárgyalását készítette elő. 2007 májusában a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségénél kezdett el dolgozni, és december 3-ára, a fogyatékossággal élők világnapjára világméretű mozgalmat szervezett.

Nemzetközi szakértőket hívott a magyar parlamentbe, akik arról tárgyaltak, hogy mit tehetnének hazánkban a siketek, értelmi fogyatékosok, mozgáskorlátozottak és pszichoszociális fogyatékossággal élők érdekvédelméért. „Aznap ötezer siket ember állt fel a Margit híd és a Lánchíd között, hogy követelje a jelnyelvi törvény megvalósítását” – idézi fel Dalma az eseményeket.

„Magyarország a világon elsőként készített alternatív jelentést a fogyatékosság kérdésében, ami nemzetközileg is iránymutató cselekedetként és modellként szolgált.”

Bíró Dalma a mozgalomban az alulról építkezést hangsúlyozza. „Nem az a lényeg, hogy elmondjam a másiknak, mit kell tennie – vallja –, hanem képessé kell tennem őt arra, hogy meglépje, amit jónak lát. Helyzeteket generálok a beszélgetésben, hogy megszülethessen a felismerés. Ha csak rosszul érzem magam egy adott helyzetben, az kidobott energia. Mindig cselekedni kell és kis lépésekben gondolkodni.” 

Agresszió helyett párbeszéd

Bíró Dalma öt évvel ezelőtt csatlakozott az Állítsuk meg a gyilkos robotokat! kampányhoz. A gyilkos robotok mesterséges intelligenciával működő fegyverrendszerek, amelyek önálló tanulásra képesek az algoritmusok alapján. „Nincsenek érdemi emberi ellenőrzések, senki nem ül egy eldugott bunkerben, hogy irányítson, hanem a megadott információk alapján, élet-halál kérdésében kell döntést hoznia egy gépnek – érzékelteti az aktivista a helyzet súlyosságát. – Látjuk a mesterséges intelligencia hozzáadott értékeit is, amelyek jobbá tehetik a társadalmunkat, de figyelembe kell venni a digitális dehumanizáció okozta károkat. 

Ez jelentkezhet a bankban, ahol a bevitt adatok alapján algoritmusok döntik el, hogy valaki alkalmas-e egy hitelre. 

A munkatársaimmal konferenciákra, fesztiválokra, iskolákba járunk, ahol modellezzük, ki mit tehet az érdemi emberi ellenőrzés megmaradása érdekében. A párbeszéd híve vagyok, nem az agresszióé.”

Az Európai Unió egyezményokmánya, amelyet elfogadtak a mesterséges intelligencia szabályozásáról, nem tér ki arra, hogy háborúban és honvédelemben milyen normák érvényesüljenek. „A mozgalom tíz éve lobbizik a nemzetközi egyezményért, de úgy érezzük, más a társadalmi környezet, mint 1995-ben Kambodzsában. Megszűnt az országok közötti bizalom. Többet költünk fegyverekre, mint a második világháborúban. A fegyverek fejlesztése mögött geopolitikai megfontolások állnak, a határvonalak újrapozicionálásának szándéka. Azt szoktam mondani, hogy fegyverkezzünk fel a párbeszédre, az sokkal hasznosabb” – állítja Bíró Dalma aktivista, aki nem adja fel egykönnyen a harcot.