A rácsok mögött találkozott Jézussal a gyergyói prédikátor

„A börtön világa jelentette számomra a fordulópontot – jelenti ki. – Hétszer voltam büntetve, és a fegyházban, 1994-ben jutott el az evangélium a szívemig: akkor döntöttem úgy, hogy bűneimmel együtt az Úr Jézus elé állok, bűnvallást teszek, és az egész életemet átadom neki. Addig hiába akartam megszabadulni az alkoholtól, nem volt hozzá erőm, ott azonban valódi bűnbánatot és szabadulást kaptam. A rácsok mögött éltem át azt a szabadságot, amelyet Isten ajándékozott nekem – ezt a fordulatot örökíti meg a »Rácsok mögött szabadon« című könyvem is.” 

Atyáinktól örökölt hiábavaló élet

Alig 14 éves lehetett, amikor meghívták az első pohár sörre. Elmondása szerint nagyon hamar az alkohol rabjává vált, ehhez hozzájárult a genetikai hajlam is, hiszen apjának és nagyapjának is komoly alkoholproblémái voltak. Magával ragadó erőként hatott rá az alkohol, és hamar függőjük lett a benne felszabaduló érzéseknek. „Amikor fiatalkoromban először berúgtam, ez nem kiábrándított, hanem utána is ezt az érzést kerestem. Valószínű már akkor sem voltam rendben belülről, mert azt gondolom, ha valaki a részegségig issza magát, ott valami gond van. Aztán természetesen eljött az idő, amikor a kocsmák világának a rabságába kerültem.” 

„Az alkohol fontos szerepet játszott a bűnözői életemben, mert ritkán követtem el józanul bűncselekményt.”

Élete több szakaszában is megjelent a szabadulás iránti szándék, azonban az alkoholfüggőség olyan erőként nehezedett rá, amelyhez képest újra meg újra tehetetlennek bizonyult, és nem tudott kitörni a függőség önfenntartó köréből.

Nem vállaltak vele közösséget, mert már vállalhatatlan volt

Boros Lajos az alkoholizmust nem csupán szenvedélybetegségként, hanem a Biblia szemszögéből lelki megkötözöttségként élte meg. „A bűnnek sokfajta nevesítése van, az alkoholizmus is ilyen, ez a Biblia alapján egy ördögi erőnek a megkötözöttsége, és mint minden szenvedély esetén, a kényszerítő erő sokkal hatalmasabb volt, mint én.”  

Egy korábbi párkapcsolata fordulópontot jelenthetett volna: akkori barátnője hatására elvonókúrára ment, de ez sem hozott maradandó változást, és nem emelte ki őt az ördögi körből.  Emberi kapcsolatai drasztikusan leépültek, többnyire csak azok a „barátok” maradtak meg mellette, akik hozzá hasonló életmódot folytattak. Többször került büntetés-végrehajtási intézetbe, jellemzően alkoholos állapotban elkövetett vagyon elleni bűncselekmények miatt. „Fájdalmas emlék egy-egy börtönbe kerülésem, amiknek az előzményei szintén alkoholos állapotban elkövetett bűncselekmények voltak. Elmondták, hogy milyen cirkuszt csináltam, és egyszerűen nem emlékeztem rá. Nyilván ez nem mentett fel a felelősség alól, és nagyon fájt. Elszégyelltem magam, de ezzel nem tudtam mit csinálni már.”

Alkoholfogyasztása gyakran emlékezetkieséssel járt, és olyan mértékűvé vált, hogy többórás „sötét” időszakok is előfordultak. Megesett, hogy alkoholos állapotban bántalmazott egy hozzá közel álló személyt. Amikor szembesítették a történtekkel – a betört ajtóval és az érintett jelenlétével –, mély szégyent érzett, ugyanakkor tehetetlenséget is: a múlt eseményein már nem tudott változtatni. Ebből a helyzetből az Istenhez vezető út hozta el számára a fordulópontot, amely tiszta látást és lehetőséget adott a változásra.

1993-ban Szegeden alkoholos befolyásoltság alatt, szervezett formában elkövetett kétrendbeli fegyveres rablás miatt indult ellene eljárás; az egyik eset lövöldözéssel járt, a rábizonyított cselekményekért 34 éves korában 10 év szabadságvesztésre ítélték.

Sajátos szabadulás Jézus Krisztus megismerése által

1994 karácsonyán jött el számára az őszinte megtérés: „A megtéréshez vezető útmutatást egy másik rabtól kaptam, egy rövid cigarettaszünet során, a börtön dohányzójában. A beszélgetés alig néhány percig tartott, mégis olyan kérdéseket indított el bennem, amelyek addig nem foglalkoztattak: vajon lehetséges-e Istent személyesen megismerni? Megragadott, hogy előttem állt egy ember, aki meggyőződéssel vallotta, hogy kapcsolatban áll Istennel. Kezdetben elutasító voltam, kértem, hogy ne Jézusról, hanem Istenről beszéljen – nem tudtam, hogy a kettő elválaszthatatlan. Nem vitatkozott velem, csupán arra kért, hallgassam végig. Az evangélium üzenete ekkor ért el először igazán: hogy Isten képes új életet adni, és hogy a bűnbánat útján való odafordulás valódi változást hozhat. Amikor megkérdeztem, mit jelent ez a gyakorlatban, arra biztatott, hogy saját szavaimmal szólítsam meg Istent, és őszintén valljam meg előtte a bűneimet. 

Aznap este a takarodó után, a vaságyamon fekve, a magamra húzott pokróc alatt megszólítottam a láthatatlan Istent. Kezdetben kételyek és belső ellenállás jelentek meg bennem, de amikor elkezdtem szembenézni a múltammal, és őszinte bűnbánatra jutottam, ezek a gondolatok elcsendesedtek. Ekkor éltem át először azt a belső megtörést és felszabadulást, amelyben Isten szeretete, igazsága és kegyelme egyszerre vált valóságossá számomra. Ebben a csendes, személyes pillanatban döntöttem úgy, hogy Istenre bízom az életem. 

Úgy éreztem, elveszítettem minden kapaszkodót és jövőképet, mégis hittem abban, hogy ha Isten számára értékes az életem, akkor azt teljes egészében neki szeretném ajánlani. 

Meggyőződésem szerint Isten ebben az őszinte döntésben lépett be az életembe, és olyan belső szabadságot adott, amely megszabadított a múlt bilincseitől, és új irányt szabott az életemnek.” 

22 év szabadságvesztés

A felépülés folyamatával összefüggésben, elmondása szerint, a megtérését követően további mintegy húsz évet töltött büntetés-végrehajtási intézetben. A tízéves szabadságvesztés után egy későbbi, 1995-ben tartott tárgyaláson – már a megtérését követően – korábbi tagadásával szemben bűnösségét beismerte, amelyért újabb 8 év szabadságvesztést szabtak ki. Az ítéletet a Legfőbb Ügyészség megfellebbezte, ennek nyomán a Fővárosi Bíróság a büntetést további négy évvel súlyosbította. Az összbüntetés lehetőségéből kizárták, így jogerősen összesen 22 év szabadságvesztésre ítélték, eshetőleges szándékkal elkövetett emberölési kísérlet minősítéssel. 

Lelki megtartó erőt jelentett a rendszeres Szentírás-olvasás, az imádság és a keresztény közösséghez való tartozás számára. Személyes megélése szerint ebben a környezetben tapasztalta meg Istennel való kapcsolatának egyik legmélyebb időszakát. Meggyőződése szerint ennek oka az volt, hogy életének ebben a szakaszában volt a legnagyobb szüksége Isten megtartó és szabadító jelenlétére.

100 fős gyülekezet az 1000 fős börtönben 

„A börtönbe a missziósok bejártak, Isten kegyelméből alapíthattunk ott egy gyülekezetet, és közel 100 fős gyülekezet alakult meg az 1000 fős börtönben. Akkor ez közel két évtizedes munkája volt az Istennek, amivel embereket használt, többek között engem is. 

Nem voltak gyerekek, nem voltak nők, ez ilyen szempontból speciális gyülekezet volt, de soha nem voltam olyan közel az Istenhez, mint a váci fegyházban. 

Ennek egyetlenegy oka volt: ott volt a legnagyobb szükségem rá.”

Rabból misszióvezető

Jelenleg a Baptista Egyház börtönmissziójának vezetőjeként és avatott evangélistaként végzi szolgálatát, amelyet személyes, bibliai alapú elhívásként él meg. Az elhívás alapjául szolgáló ige (2Tim 4,1–2; 4,5) személyes megerősítést adott számára az evangélium hirdetésére, az evangélista szolgálatának betöltésére, valamint a józanságban és kitartásban megélt életre. Bár kezdetben ellenállás és félelem volt benne – különösen a büntetés-végrehajtási intézetek sajátos, zárt világa miatt –, idővel világossá vált számára, hogy a szolgálat nem alkalmasság, hanem elhívás kérdése. 

Meggyőződése szerint Isten nem az eleve alkalmas embereket választja, hanem az elhívottakat teszi alkalmassá, ami saját életútjában is egyértelműen megmutatkozott. Hálával tekint arra a szolgálatra, amelyet megtérése után húsz éven át a börtönök falain belül, majd az elmúlt tíz évben a falakon kívül végezhetett. Mindkét közegben ugyanazt a küldetést teljesíti: a lélekmentő missziót és az evangélium közvetítését. Munkáját egységes szolgálatként éli meg, függetlenül a helyszíntől, meggyőződése szerint az üzenet időtlen és változatlan: Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.

A cikk a Média a Családért díj 2025 pályázatára érkezett. A pályázat témája: „Függőség és család”.

A pályázat főtámogatója a Magyar Telekom, a döntősök díját az MBH Bank, a különdíjakat a Richter Gedeon Nyrt. és a Nemzetpolitikai Államtitkárság, a Közönségdíjat a Zalaco Sütőipari Zrt. biztosítja.