A család meséje: Édeshármasban

Zsófi a fürdőszobában izgatottan lesi a mosógép tetejére fektetett papírcsíkot. Vajon jól érezte? Mi lesz, ha tényleg? Hónapok óta erre vár, mégis elképzelhetetlen! Csak néhány pillanat, de örökkévalóságnak tűnik… Péter a konyhában áll, teljesen lefagyva. Érzi, valami egészen rendkívüli történik, amire semmilyen befolyása nincs már. Hogyan lehet ezt túlélni?! Zsófi sosem látott arckifejezéssel tárja ki az ajtót: „Pozitív!”

A gyermek megfoganásával a pár közötti kizárólagos kapcsolat szükségszerűen felbomlik. A várandósság tudata átformálja a nő viszonyulását társához. Az önálló, határozott életvitelű személyiség háttérbe húzódik, helyébe a másiktól függő, az idő előre haladásával egyre kiszolgáltatottabb állapotos asszony lép. Még a könnyedén viselt várandósság is terhessé válik a folyamat végére: a növekvő gyermek kiköveteli magának a teret és figyelmet szülei életében.

Anyává érlelődni kilenc hónap alatt

Mondják, az anya együtt születik meg gyermekével. Nem feltétlenül zökkenőmentes folyamat ez, számos buktatót rejteget. Zsófi az első mámoros napokon túllépve szembesül a fizikai átalakulás cseppet sem kellemes tüneteivel. A rosszullétek mellett nem hagyja nyugodni a gondolat: „Megmarad-e a magzat?” A nők általában a 12. hétig nem verik nagydobra állapotukat, így a titkolózás, a kifogáskeresések terhe is nyomasztja őket.

Önkéntes száműzetés

A munkatársak, barátok, rokonok gyakran kirekesztődnek az első hónapok történéseiből, a kismama óhatatlanul kezdi elszigetelni saját magát korábbi közösségeitől. Nem csak változékony közérzete és hangulata jelent nehézséget. A várandós nők aggodalmai is egyre szaporodnak, párhuzamosan a növekvő ismereteikkel a magzat fejlődéséről. Olykor egyszerű testi jelenségek is egészen irreális félelmekké torzulhatnak.

A várandósság középső, átmenetileg kiegyensúlyozottabb ideje elteltével sok kismama akarva-akaratlanul már szívesebben tartja magát távol a társaság zajától, a munkahelyi gondoktól. Elég megbirkóznia változó testével-lelkével, összehangolódnia magzatával, berendeznie új életét. Szerencsés esetben a párja is helyet kap gondolataiban, érzéseiben, és igyekszik bevonni őt átalakulásába.

A leendő apa terhe

Hogyan reagál minderre a férfi? Péter, bár ő Zsófi bizalmasa, nemritkán mégis kirekesztve érzi magát a párja és magzatuk között formálódó kapcsolatból. Neki nincsenek fizikai tünetei, csak a teendői szaporodnak hétről hétre, miközben a korábban megerősítést és kielégülést nyújtó testi örömök egyre fogyatkoznak. Veszteségek érik, amelyek miatt még csak szomorkodnia sem illendő! Hogyan néznének rá, ha elmesélné valakinek, hogy egy szeszélyes hangulatú és fizikai állapotú, egyre növekvő igényekkel és pocakkal bíró, kapaszkodó és függő személlyé változott a szerelme?!

Számos férfi túljut ezen a megterhelő időszakon, és végül képes megfelelni a támaszadó, terhelhető, gondoskodó férj szerepének, büszkén szemlélve asszonya terebélyesedő idomait, aki az ő utódját hordozza.

Trónörökös vagy trónkövetelő?

Ki az, aki mindent megváltoztatott? Kinek van ekkora hatalma? A gyermekkel kapcsolatos fantáziák segítik a pár számára megtalálni szülőszerepüket. Az álmodozás, névkeresgélés, babakelengye-beszerzés mellett ma már egészen korán informálódhatunk a magzat neméről, egészségi állapotáról, sőt, akár kinézetéről, arcvonásairól is. Mire az újszülött megérkezik, alig marad valami rejtve.

Ha fizikai eltérésre, betegségre számíthatnak a szülők, ez gyakran már a méhen belül kiderül, nem kevés szorongást okozva, egyúttal felkészülési lehetőséget biztosítva a várakozóknak. Amennyiben valamelyik nemet előnyben részesítették, és a kicsié nem egyezik, elkezdődhet a szembenézés a realitással. Ugyanakkor mindez nem feltétlenül segíti a háborítatlan várandósságot. Különösen akkor nem, ha a szülők számára elfogadhatatlan tények kerülnek napvilágra. Ilyenkor a csalódottság és az álmok összetörése csak tetézi az egyébként is jelentős szerepvesztéssel járó időszakot mindkét fél számára. Miért éri meg mindez?

Zsófi a szülőszobán a fájdalommal, testi-lelki kiszolgáltatottsággal szembesülve veszi tudomásul – bár megtanult jól lélegezni és préselni –, hogy a folyamatot mégsem ő irányítja. Hagynia kell mindezt megtörténni. Péter megrendülve követi az eseményeket, igyekszik nem kimutatni aggodalmát, és nem útjában lenni a segítőknek. Először ő pillanthatja meg a gyermekét, aki világra küzdi önmagát, és hangos kiáltással szívja be első lélegzetét, majd megnyugszik édesanyja mellkasán. A megkönnyebbülés és boldogság közepette mindketten tudják, hogy életük legjelentősebb perceit tapasztalhatják meg, s ez még szorosabbra fűzi kettejük kapcsolatát.  

A cikk a Képmás magazin 2018. májusi számában jelent meg. A Képmás magazinra előfizethet itt>>