Elvárások egy kapcsolatban- szerelmesek vagy hivatalnokok vagyunk?
Néha olyanok vagyunk a párkapcsolatban is, mint egy főkönyvelő, aki számára két fontos rovat létezik: amit „követelünk”, mint jogos jussunkat, és amivel mi „tartozunk”. Különösen krízisek idején, kerülnek felszínre az elvárások, amelyeket a másik – természetesen mindig a másik – nem teljesített: szeress feltétel nélkül, de ha szeretsz, akkor viszont ...
Ha arról kezdenek szólni a mindennapok, hogy miért nem hozol haza több pénzt, mikor csinálsz már rendet, legyen vasalt ing a szekrényben, hallgattasd már el azt a gyereket, miért nem vagyunk többet együtt, bezzeg más férjek, bezzeg más feleségek – az a kapcsolat lassú halálát jelenti. Az elvárásokkal ugyanis együtt jár a követelőzés, elégedetlenség vagy akár a becsapottság érzése az egyik oldalon, a feszültség, harag vagy az értéktelenség érzése és az értékesség bizonyításának kényszere a másikon.
Sokszor nem is a párunk elvárásai okozzák a problémát, hanem a saját elvárások magunkkal szemben.
Él bennünk egy kép arról, hogy milyennek kellene lennünk, mint jó feleségnek, jó férjnek: elégedettek lehetünk-e magunkkal és megfelelünk-e a magunkkal? Tudom-e hozni a mindig fiatalos, hatékony, sikeres férfit? Az a vonzó és „tüchtig” asszonyka vagyok-e, mint amilyennek szeretném látni magam?
Nem létezik kapcsolat elvárások nélkül. Személyiségünk rejtett zugaiban mindig megbújhat egy főkönyvelő, aki hegyezgeti a ceruzát, és figyeli az egyenleget: követel – tartozik. Majd váratlanul benyújtja a számlát, például egy veszekedés vagy egy érzelmi zavar képében. Ne próbáljuk meg teljesen száműzni az elvárásainkat, mert úgysem sikerül.
Néha fontos lehet, hogy egyértelművé tegyük, mit várunk a másiktól. Segít, ha jól tudjuk kifejezni a másik felé az igényeinket. Úgy, hogy az valódi kérés legyen, ami meghagyja a másik számára a döntés szabadságát, és ne követelés, zsarolás vagy ultimátum. Ettől azonban még legfeljebb csak „korrekt” lesz a kapcsolatunk.
Elvárásaink kordában tartásának legjobb módja, ha felismerjük, mik is a valódi igényeink, és beszélgetünk ezekről a párunkkal. Így felfedezhetjük, hogy miben hasonlítunk egymásra, miben vagyunk mások, mit tudunk adni egymásnak és mit nem. A valódi, nem elvárásokon, hanem kölcsönösségen és bizalmon alapuló kapcsolatban megkapunk és megadunk sok mindent, amire szükségünk van.
Nem követelünk, nem tartozunk, mégis egyensúlyba kerül a legfontosabb belső „nyilvántartás”.
KAPCSOLÓDÓ TARTALOM
„A nászéjszaka nem egy verseny, hanem egy megismerési folyamat kezdete” – beszélgetés az Egytestté blog szerzőivel
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
