Újraindítás – mindenki a fedélzeten van, hűségben végigküzdöttük az elmúlt heteket

Céget, vállalakozást, munkahelyi közösséget vezetni szép, összetett feladat. Kis céget különösen, mert ott az egyes emberek nem statisztikai számok csupán, fogaskerekek, hanem érzelemgazdag, gondolkodó, érzékeny, félelmekkel és örömökkel teli emberek, félig-meddig élettársak, ha nem is éjszakánként, hanem nappal, nyolc órában. Érdekes módon többnyire mindenki azt hiszi, az ő problémája a többiek problémája is, és ha látnák annak a kérdőívnek az eredményeit például, amit most én látok, nagyon meg lennének lepve. Előttem ugyanis azok a kérdőívek vannak nyitva, amelyekben a munkatársakat kérdeztem meg arról, hogyan és milyen körülmények között tudják elképzelni az iroda újranyitását a koronavírus-járvány okozta hirtelen hazaköltözés hetei után. Van abban minden, meg az ellenkezője is.

Lelkesen otthonmaradók és a közösségi munkát tűkön ülve várók, megfertőződéstől félők és a járványt átverésnek titulálók. Aggódók és lazák, gondterheltek és türelmetlenek. És trollok meg trollnők.

Milyen könnyű lenne úgy döntéseket hozni, hogy kijön egy ilyen kérdőívből egy szép egyöntetű eredmény, de legalábbis többségi, amit aztán a többség akaratára hivatkozva szépen be lehet jelenteni, és ennyi. De persze nem. Vezetőnek lenni ezért nehéz. Mert mindenkinek nem lehet a kedvére tenni, mindenki sosem lesz megelégedve, mindig mindenki mást akar és azt is máshogy, és 35 emberből mindig lesz egy, akinek pont az nem jó, ami végül kialakul. Ezt látom itt a válaszok felett ülve, de végül is vezetőnek lenni ilyen, tudom én, ezt vállaltam, ennek igyekszem megfelelni, és fejlődöm is benne évről évre. (Bár még mindig lelkesen és idealistán törekszem arra, hogy senki ne utáljon semmi miatt, és mindig figyelmeztetnem kell magamat, hogy ez nem reális célkitűzés.)

De most itt ülök az összegző Excel-táblázatom előtt, és a lényeg, az igazi lényeg az, hogy a táblázatnak 35 sora van. Ennyi sora volt március 13-án is – és ennyi sora van most is.

Senki nem morzsolódott le, senkinek nem engedtük el a kezét, mindenki itt van a fedélzeten, mindenki végigküzdötte, dolgozta, félte, lelkesedte ezt a furcsa, hibrid, emlékezetes időszakot.

Az újrakezdést is együtt tervezzük, István, Enikő, Évi, Pilu, Marcsi, Viki, Botond, Niki, Lőrinc, Máté, Béla, Szabi, Peti, Zita, Nóri, Heni, Mesi, Nelli, Petra, Móni, Hajni, András, Timi, Kati, Lívia, Andi, Kriszti, Ildi, Szonja, Tamás, Ria, Dorka, Ági, Dávid. Meg én. Mindenki megvan.

És nem tudok mást csinálni, örülök a trolloknak meg a trollnőknek, fülig ér a szám, gombóc van a torkomban, mert persze lesznek még rossz idők meg jók. Most nem is tudjuk még, hogy ez itt mi volt, amin túlvagyunk, és hogy túlvagyunk-e rajta egyáltalán, meg most jön majd a neheze is sok szempontból. Még nem tudjuk, hogy munkadömping vagy munkaínség képében, de már érezzük a kis feszültséget az idegekben, a finom remegést, az ugrásra kész állapot élességét – és nem lesz ez könnyű, tudjuk jól. De egy próbát kiálltunk, és jó volt együtt kiállni. És nem csak rajtunk múlt, nem csak vezetői döntéseken, igeneken minden egyes ember mellett – hanem minden egyes munkavállalónkon, akik sokkal többet dolgoztak ebben az időben, mint eddig. Akik külsősök és alvállalkozók helyett is munkát végeztek. Akik váratlan feladatokkal szembesültek egészen szokatlan körülmények között. Akik támogatták egymást, odafigyeltek, kitartottak, megköszönték, kibírták.

Hűségesek voltunk egymáshoz ezekben az időkben. Elkötelezettek. Bátrak. Köszönjük szépen.

Család, kultúra, zarándoklat, természetjárás, vállalkozás, kommunikáció - Molnár-Bánffy Kata Instagram posztjait is érdemes megnézni, a profilja ITT érhető el.