„Újra megtaláltam az igazit!” – Sorozatmonogámia és annak hátulütői

Új divat a nagy Ő-k sorozata

Manapság monogámia alatt egyre kevesebben értik azt, hogy egy életre választanak társat. A monogámiáról sorozatmonogámiára váltást talán azért érezheti az átlagember (értsd: a nem ismert ember) is lassan normálisnak, mert ezt látja, hallja, olvassa a médiában. Ő maga is felbuzdulhat, és mondhatja: „Ja, ha 25 év után ez az elismert szaktekintély is továbblépett, én miért ne tehetném meg?!”. Kulcsár Edina és Szabó András (Csuti) válása nagyon nagy port kavart a médiában, és az egész még el sem csitult, jött a következő bejelentés: Szabó András új hölgy személyében találta meg az igazi szerelmet, és Edina is újra szerelmes, sőt, gyermeket vár újdonsült szerelmétől.

De ismerünk olyan hírességet is, aki – magát közröhej tárgyává téve – minden új „nagy Ő-jével” közös tetoválást készíttet.

Ezek az emberek valójában társfüggők? – kérdezem Gazdag Enikő pszichológus, pár- és családterapeutát, aki így válaszol:

„Valóban rendszeresen lehet olvasni, hallani külföldi és hazai ismert emberekről, hogy a szakításuk után rögtön egy másik hölgy/férfi oldalán jelennek meg egy eseményen, azt sugallva, hogy máris megtalálták szívük új választottját. Ők sérthetetlenek, jól vannak, nem fáj nekik semmi, a világ felé ezt akarják mutatni. Pedig talán pont ők azok, akik félnek önmagukkal szembenézni, félnek ránézni a jelenükre és a jövőjükre. Elképzelhető, hogy egyesek olyannyira csillapíthatatlannak érzik a szakítás okozta fájdalmat, hogy rögtön »fájdalomcsillapító« után néznek, esetleg társfüggők.”

Kép

A kép illusztráció – Forrás: Unplash/Fuu

Nem maga a személy fontos, hanem az, hogy legyen egy személy

A pszichológus szerint nem túl szerencsés egyik párkapcsolatból azonnal fejest ugrani a másikba, hiszen minden szakítás nagy veszteség, amit időbe telik feldolgozni. Mindegyik félben gyászreakciót indíthatnak el a történtek.

„Amikor valaki elhiszi, hogy a hirtelen betoppanó új párban megtalálta az igazit, a legtöbbször téved. Amíg lelkileg nincs feldolgozva, lezárva az előző kapcsolat, amíg nem éli meg valaki a gyászfolyamatot, igazából nem is lépett tovább. Ilyenkor nem a másik ember – vagyis az új partner – személye a fontos, csupán az, hogy legyen. És ez a későbbiekben újabb fájdalmakat generál, mert gyakran megbántjuk azt a bizonyos új, harmadik felet is, aki semmiről sem tehet. A szakítás, a válás alapvetően veszteségélmény, hiszen elveszítjük azt, aki korábban éveken át fontos volt.

Egy új szerelem, a rózsaszín köd valóban tovább tud lendíteni minket egy fájdalmas szakításon, és doppingol minket, de szembe kell néznünk azzal is, hogy mi romlott el az előző kapcsolatunkban, hiszen nem célszerű továbbvinni ugyanazt a működési módot, amelyik a múltbéli kapcsolatban nem vált be.

Ha az új kapcsolatból elillan a rózsaszín köd, akkor látják meg a felek igazán, hogy milyen ember is valójában az új választottjuk” – jelenti ki a szakember, s hozzáteszi, hogy természetesen a lezárult kapcsolat minőségétől, időtartamától függően nagyon változó lehet, mennyi ideig tart az azt követő gyászidőszak, de akár egy napról, akár évekről beszélünk, mindegyikre igaz, hogy a veszteségeinket fel kell dolgoznunk.
El kell búcsúznunk életünk egy szakaszától, és fel kell építenünk új önmagunkat, új jövőnket, ami bizony magányos munka. Nyilván sokat segít, ha van mellettünk egy őszinte barát vagy családtag, akivel meg lehet beszélni, épp mi zajlik bennünk, de a belső folyamatok mégis egyénileg zajlanak.

Épp akkor kellene a legtöbb időt önmagunkkal tölteni, amikor vágyunk az elveszített gyengédségre?

Gazdag Enikő válasza erre egyértelmű igen.

„Van, akinek nem okoz problémát ezt az időszakot egyedül tölteni, vagy barátok társaságában feldolgozni a múlt jó és rossz emlékeit, és van, aki azt értékeli a legjobban, ha békén hagyják. Ők általában tényleg akkor lépnek tovább, és kezdenek újra nyitottá válni egy másik kapcsolatra, amikor túl vannak az előző kapcsolaton, és nem vonnak párhuzamot múlt és jelen, régi társ és jelenbeli partner között.

Akárcsak egy halálesetet követően, időt kell hagynunk a sírásra, a dühre, a szomorúságra.

Ha mindez megvan, akkor reálisan tudunk majd ránézni régi és jövőbeli új kapcsolatunkra. Világossá válik, mit kellene jobban csinálnunk, vagy hogy min szeretnénk változtatni egy új partnerrel. Az ideális az lenne, bármilyen nehéz is, ha csak akkor kezdenénk új kapcsolatba, amikor már túljutottunk a gyász, a harag, a megbocsátás és az elengedés fázisain.”