Egy kis szánkótörténet: a szánhúzó kutyák idejétől az olimpiai versenysportig
Télen mindenki várja, hogy végre essen a hó – reménykedünk, hogy fehérbe borul minden úgy, mint régen, és a gyerekek mehetnek szánkózni. A szánkó egyszerű kis szerkezet, mégis óriási mókák forrása, ám nem a szórakozás volt az elsődleges cél, amikor használni kezdték a szánkókat, pontosabban a szánokat. Már az ókorban is fontos szerepet játszottak, s a hatalmas szobrokat a Húsvét-szigeteken is vélhetően szánokkal húzták a helyükre. Sőt ezek segítségével szállították a középkori Európa nagy kőkatedrálisainak építőanyagait is. A szán(kó) tehát sok ezer éve megjelent az emberiség történetében, igaz, nem a havas vidékeken. Épp ellenkezőleg!
A szánhasználat első bizonyítékai különös módon nem az alaszkai tundrákról származnak, hanem az ókori Egyiptom sivatagaiból, mintegy 4000 évvel ezelőttről. Dzsehutihotep (regionális kormányzó volt Kr.e. 1900 körül) sírjának falfestménye megerősíti, hogy a piramisokat faragott sziklákból építették, amelyeket gyakran nagy távolságból vonszolt el szánokon rengeteg rabszolga.
A szánkózás másik korai bizonyítéka egy Róma és a germán törzsek között vívott háborúhoz kapcsolódik. Kr.e. 103-ban a cimberek vagy kimberek (a cimbri egy ősi törzs volt Európában, az ókori szerzők alapján lehettek kelták, gallok, germánok vagy akár egy kelet-iráni lovas nép is) támadása váratlanul érte a rómaiakat, miután pajzsaikat szánként használva sikeresen átkeltek az Alpokon Észak-Itáliába. Bár nagyon találékonyak voltak, végül a rómaiak legyőzték őket a Kr.e 101-es vercellaei csatában.
A szánhúzó kutyák ideje
A kutyafogatok az egyiptomi szánokkal hasonló időben jelentek meg Mongóliában. A tudósok úgy gondolják, ahogy az emberek az Északi-sarkkör felé kezdtek el terjeszkedni, vitték magukkal a kutyáikat is, és kb. 3000 évvel ezelőtt szánhúzásra kezdték használni őket. Szánhúzó kutyákat Kanadában, Lappföldön, Grönlandon, Szibériában, Norvégiában, Finnországban, Alaszkában is tartottak. Bár a futó nélküli szánkó az amerikai indiánoknál is ismert volt (szíjakkal összekötött rudakból készítették), Amerikában az őslakosok már az előtt is használtak kutyákat, hogy az európaiak betették volna a lábukat a kontinensre. Az itteni kutyákból lettek később az alaszkai malamutok: az 1800-as évek közepén az orosz kereskedők a Yukon-folyón átkelve a falvakból kutyákat szereztek. Ezek a kutyák sokkal erősebbek voltak, és jobban kezelték a nehéz súlyokat, mint az oroszok szánhúzó kutyái.
Az alaszkai aranyláz népszerűségének köszönhetően nagy igény mutatkozott a szánhúzó kutyákra, amelyekkel könnyedén tudták szállítani a felszerelést. Ráadásul a legtöbb aranylelőhelyet télen csak nagyon nehezen, kutyaszánnal lehetett megközelíteni.
Az 1800-as évek végén, valamint az 1900-as évek elején szintén kutyaszánt használtak a sarkvidékek és az Antarktisz felfedezésére, szánok vitték át az expedíciók résztvevőit az Északi- és Déli-sark jeges vidékein. Emiatt ezt az időszakot a „szánhúzó kutyák idejének” nevezik. Az amerikaiak is vettek később szibériai huskykat az oroszoktól, a sebességük miatt. Napjainkra a Snow Cats nevű óriásgépek váltották fel a kutyaszánokat az emberek, felszerelések és kellékek távoli, fagyos helyekre szállításában, de még mindig sok észak-kanadai törzs, mint az inuit és a cree, használ huskyt a szánhúzáshoz. A kutyaszánnal végzett szállítás hivatalosan 1963-ban ért véget, amikor Chester Noongwook, az utolsó csomagszállító Savoongából nyugdíjba ment. Tiszteletére az US Postal Service egy búcsúceremóniát is tartott a Bering-tengeren található St. Lawrence-szigeten.
A szánkózás és a Flexible Flyer aranykora
A szánkózás Svédországban és Norvégiában már a 15. században nagyon népszerű téli időtöltés volt, olyannyira, hogy szánkóversenyeket is rendeztek. Az Egyesült Államokban a nagy áttörés a szórakozásból űzött szánkózás terén csak az 1860-as években következett be: ekkor kezdte el Henry Morton Maine államban kézzel festett, fém futósínekkel ellátott fa szánkóit gyártani. Ezek elég kicsik voltak ahhoz, hogy még a gyerekek is biztonságosan használják őket. Morton gyors kis járműveivel beköszöntött a szánkózás és a versenyzés aranykora.
Rengeteg szándizájn létezik ma, de kétségtelenül Samuel Leeds Allen kormányozható „Flexible Flyer”-je volt az első, amely a mai napig is kedvelt. A pennsylvaniai farmer feltalálóként közel 300 szabadalommal rendelkezett. Apjával közös cégük mezőgazdasági berendezéseket gyártott, a fiatalabb Allen pedig úgy döntött, hogy szánokat épít, hogy változatosabbá tegye a termékkínálatukat. Allen 1860-ban készítette el az első Flexible Flyer szánkót, 1889-ben szabadalmaztatta a dizájnt, és az új kormányozható szánok azonnal kedveltek lettek. Az 1910-es években megjelent a nagy áruházakban is Samuel Leeds Allen találmánya.
A cégnyilvántartások szerint 1915-ben a pennsylvaniai cég 120 ezer Flexible Flyert értékesített – átlagosan napi 328 darabot.
Méretben és árban változatosak voltak – a legkisebb gyerekszántól, amelyet 2,50 dollárért adtak el, a legnagyobbig, amelyen hat felnőtt fért el, és 12 dollárba került. Bár a nagy gazdasági világválság idején a családok csak az olcsó, egyszerű szánkókat engedhették meg maguknak, 1928-ban hat Flexible Flyer kísérte Richard E. Byrd admirálist a Déli-sarkra, ami újra népszerűvé tette a járművet.
A Flexible Flyer kialakítása annyira egyszerű, de funkcionális volt, hogy keveset változott azóta, hogy a viktoriánus korszakban megjelent. A műanyag megjelenése a szánkópiacon azonban az Allen Company végét jelentette: a Flexible Flyer név egy sor tulajdonoson ment keresztül az 1970-es és 1990-es években, 2005-ben pedig egy Paricon nevű maine-i cég – amely 1861 óta működik, és a Speedaway nevű szánkót gyártja – megvásárolta a Flexible Flyer név jogait, így az újraéledt.
A nagy bobvita és a száguldó csontváz
A modern szánkósport a svájci St. Moritzhoz köthető a 19. század közepétől, amikor a nyaraló vendégek a szállítószánokat rekreációs célokra kezdték használni. A modern versenyszánkózás első fontos dátuma 1883. Davosban egy George Robertson nevű ausztrál diák nyerte meg a világ első nemzetközi szánkóversenyét, hajszállal megelőzve az egyik helyi postást, Peter Minsch-t. Robertson a St. Wolfgangtól Klosters városáig vezető négykilométeres útszakaszon 19 másik versenyzőt előzött meg, akik Angliából, Németországból, Hollandiából, Svédországból, Svájcból és az Egyesült Államokból érkeztek a versenyre.
Az 1880-as években megjelent a bob, amely annyira népszerű lett, hogy az amerikai Albany és a svájci St. Moritz is országos bobversenyeket rendezett, ami egy máig megoldatlan vitához vezetett: valójában melyik városból is származik a bob.
Ebben az időben építette a Kulm Hotel tulajdonosa, Caspar Badrutt az első pályát e fiatal sportnak, de 1926-ig kellett várni, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság olimpiai sportággá nyilvánítsa a bobot és a szintén ekkor megjelenő úgynevezett csontvázat. A csontváz hasonlít a bobra és a szánkóra is, de a szilárd acél vázból álló szerkezetet arccal lefelé hajtják a haladás irányába. Nehéz felépítése miatt a csontváz általában sokkal gyorsabb a műjégpályákon, mint egy hagyományos szánkó vagy bob. Nincs kormányberendezése, a testsúly váltásával és a lábakra gyakorolt nyomással irányítható. 130 kilométer per óránál is nagyobb sebességgel versenyeznek a jégpadlón a résztvevők. A csontváz ugyan már a 20. század elején kedvelt volt, csak 2002-ben került be végleg az olimpiai programba, a 19. téli olimpián Salt Lake Cityben. Az első mesterségesen hűtött pálya 1969-ben épült fel Németországban.
Ezredmásodpercek, Normafa, szánkó a művészetben
Drezdában 1913-ban alakult meg a Nemzetközi Szánkósport Szövetség, amelyet három ország – Németország, Ausztria és Svájc – hívott életre, majd egy évvel később megrendezték az első Európa-bajnokságot. 1935-ben létrejött a Nemzetközi Szánkó- és Bobszövetség, de a sportágak közötti viták miatt az első szánkó-világbajnokság csak 1955-ben, Oslóban volt, olimpiákon pedig csak az 1966-os, innsbrucki játékok óta szerepel a műsoron. A szánkózás az egyetlen téli sportág, ahol figyelembe veszik az ezredmásodperceket is.
Természetesen a magyarok körében is nagyon kedvelt a szánkózás a téli sportok között. Számos gyönyörű pálya érhető el nagy havazás idején az egész országban, miközben nincs is vidámabb, mint egyszerűen lecsúszni egy dombról a város szélén. Budapest egyik legkedveltebb szánkóparadicsoma a Normafa, amely az 1900-as évektől sí- és szánkópályával, síugrósánccal, sífelvonóval és a ma is üzemelő Normafa Síházzal vár mindenkit. Magyarország legmagasabb pontja, a Kékestető szintén népszerű volt a szánkózók körében már a 1920-as évektől, majd a harmincas évektől nemzetközi síversenyeket is tartottak itt.
A szánkózás örömei (és veszélyei) sok író fantáziáját is megmozgatták. Kiváló drámai alapanyagot nyújtottak például olyan szerzőknek, mint Louisa May Alcott (a híres Kisasszonyok alkotója), aki egy egész regényt, a Jack és Jill-t egy szánkóbaleset köré épített. Az egyik leghíresebb szánkózós történet Edith Wharton Ethan Frome (1911) című tragikus regénye, amelyet részben egy halálos baleset ihletett, amit néhány tinédzser szenvedett el szülővárosában, a massachusetts-i Lenoxban.
A szánkózás iránti lelkesedést Orson Welles, a kiváló filmrendező 1941-es remekműve, az Aranypolgár is megtestesíti, forgatókönyvét ő maga írta. Ebben a „Rosebud” (rózsabimbó) egy fából készült szán, amely az amerikai életmódot szimbolizálja.
Egy másik amerikai filmben, Frank Capra 1946-os klasszikusában, Az élet csodaszép című filmben pedig van egy ikonikus jelenet, amelyben gyerekek szánkóznak egy téli napon.
Mindegy tehát, hogy hosszúkás vagy rövid, egyszerű csúszka vagy díszes fa szánkó, lovasszán vagy bob, szinte nincs is olyan ember, aki ne szeretne szánkózni vagy legalább szánkóra gondolni, hiszen nemcsak örömforrás, de a havazást, a gyönyörű fehér tájat is eszünkbe juttatja.
Felhasznált irodalom:
- https://faipar.hu/hirek/fatermek/10063/a-szanko-toertenete
- https://pocahontastimes.com/a-sleigh-ride-through-history/
- https://www.grunge.com/293350/the-history-of-sledding/?utm_campaign=clip
- https://www.wsj.com/articles/a-brief-history-of-sledding-1487866618
- https://mandadb.hu/cikk/769989/Rodlitortenelem_es_labszankahistoria
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>
