Egy Oscar-díjas óvó néni, aki 25 gyereket visz „föld körüli” útra

Vajon a világutazói helyett miért az óvónői pályát választottad?

Gyermekkori álmom volt. Kislányként pár évig attól rettegtem, hogy a Bea névvel senki ember lánya nem lehet óvó néni, de anyukám egyszer hazahozta a barátnőjét, aki azt mondta nekem: „Bea néni vagyok, és óvónő.” Ezzel elhárult az utolsó akadály is előttem.

Ma már másmilyenek a csoportok, mint amikor először beléptél a terembe Bea néniként?

36 éve vagyok óvodapedagógus, Józsefvárosban dolgozom, egy teljesen hétköznapi óvodában. Számos nehézséggel vagy elakadással küzdő gyermekünk van, akik óvodásként sok esetben még nem kerültek be a fejlesztő rendszerbe, még nincs diagnózisuk, de nekem nem is ettől fő a fejem. Én hiszek a saját erőmben, és tudom, hogy a csoda ott van mindenkiben. Ha pedig ott van, elő is lehet hívni.

Úgy láttad, hogy új pedagógiai megközelítésre van szükség? Miben kellett változtatnod az eltelt években?

Tíz éve a csoportomban a gyerekek még mindent meg tudtak tanulni, látványosan, szinte akadályok nélkül haladhattunk az iskolaérettségig. Azután jöttek olyan kiscsoportosok, akikkel ugyanúgy foglalkoztam, mint az elmúlt években. Próbáltam velük a szokásos módon mesét dramatizálni, ők meg is nézték a bábokat, egyszer végig is hallgatták a mesét, de másodszorra már nem kötötte le a figyelmüket.

Nekik állandóan valami új kellett ahhoz, hogy motiválni tudjam őket.

Azt tapasztaltam, hogy a mostanában érkező gyerekek között többen még szinte bölcsődei szinten vannak, alig beszélnek. A szociális viselkedésükön is van mit fejleszteni, nem esznek önállóan, tehát messziről kell indulni. Sok az agresszív megnyilvánulás, hangoskodás, egyre emelkedik a zajszint, egyre hangosabbak a gyerekek. Nehezen viselik a korlátokat, szabályokat. Az, hogy némelyik gyerek agresszív az óvodában, ma egyáltalán nem ritkaság, hiszen a felnőttek világa is egyre inkább azzá vált. Innen kell az iskolaérettségig eljutni.

Kép

Fotó: Szabó Beatrix

Úgy látod, a késleltetés képessége szorult háttérbe?

Ha ezen annak az időnek az elviselését érted, amíg a gyermek megfogalmaz egy szükségletet, és arra választ, megoldást kap, és azt, hogy mintha a folyamat egyre keservesebbé válna, akkor igen, ezzel egyre több a probléma. Dackorszakkal érkeznek meg a gyerekek háromévesen, amikor ezen már rég túl kellene lenni.

Hogyan tud ezen segíteni a TSMT terápia, amit beépítettél az óvodai programodba? Hogy lehetséges tanulási, beszédfejlődési vagy viselkedési zavarokat a mozgás segítségével orvosolni?

A TSMT (Tervezett Szenzomotoros Tréning) az én gyerekeim számára kiscsoporttól teljesen ingyen elérhető az óvodámban. Három-négy évig hetente két alkalommal része az életüknek.

Én egy-egy téma köré rendezem a foglalkozásaimat, ami az egész napunkat átszövi.

A csoportos életünk része a mozgás és az ezen keresztül folyó fejlesztés, mert a mozgás csodálatos eszköz arra, hogy a gyermekek megismerjék a világot. Minden mozdulat információkat juttat az agyba, és minden tevékenységünk mozgás révén valósul meg. A beszéd vagy az írás is mozgás… Nálunk a mozgás sokszor nem külön elem, hanem magának a történetnek a része. Mi négykézláb fedezzük fel a jégtáblán heverésző fókákat, vagy sziklát mászunk azért, hogy benézhessünk egy vulkánba. Kúsztak már a gyerekek az oroszlánok mellett, nehogy észrevegyék őket, átmásznak egy-egy veszélyes alagúton, egyensúlyoznak a szakadék felett átívelő gerendán, és átbillennek az életet adó forrás fölött. Ennek eléréséhez olykor igazi szafarihangulatot teremtek.

Te az élményalapú fejlesztésben hiszel. Odautaztok képzeletben, tapasztaltok és megéltek?

Igen, ebben hiszek. Amikor érkezik egy kiscsoport, a kollégáimmal rászánjuk az időt arra, hogy a kicsik megismerjék a kereteket, szabályokat. Pár hét múlva már fantasztikus kalandok, csodálatos és örömteli utazások veszik kezdetüket. Az egyik izgalmas utazásunk egy nyár végi napon kezdődött, amikor Abdoul Camara és együttese ellátogatott a gyerekeinkhez, és sziporkázó szenegáli programban részesítették őket. Zenéltek, táncolni tanították az ovisokat, és általuk betekinthettünk a távoli ország lakóinak mindennapi életébe. Nem sokkal ezután magunk is elruccantunk Afrikába. Színes afrikai ékszereket készítettünk tésztából, amit együtt festettünk be. Medált hímeztünk hozzá, majd egy afrikai kunyhó építésébe kezdtünk, amelyben laktunk is. A babaszobánkat is meg kellett változtatnunk. Kialakítottunk egy afrikai belső teret, ahol volt tűzrakó hely – megismerve, hogy miért nem játszunk a tűzzel. Az ide vonatkozó fontos információk megértése után jöhetett a tégla, a fémrács és a farönk, s máris sülhettek az ízletes zöldségek és húsok. A szerepjátékainkban megjelenítettük ennek a tőlünk távol lévő földrésznek az életét, földre épített asztalon ettünk, az ételt a saját sütőnkben készítettük el. A gyerekek kendőben, magukra kötve hordozták a babákat.

Óceánparti hangulatot teremtettünk függőággyal, állatokkal, kagylókkal, varázshomokkal.

Mivel „utaztatok” oda?

Tanulmányoztuk a repülőkészítést. Óriás szárnyakat vágtunk, navigációt készítettünk, üléseket raktunk a gépünkbe. Megbeszéltük, hogyan kell viselkedni egy gépen, majd kezdődhetett a nagy kaland.

Kép

Afrikai életkép és jégkunyhóépítés – Forrás: Szabó Beatrix

Meddig „éltek” benne egy ilyen átfogó projektben?

Ha elutazunk valahová, ott is maradunk egy ideig, akár egy hónapig is. Ezekbe a projektekbe nagyon jól illeszkednek az óvodai programunk témái, csak így élménydúsabb az ismeretszerzés. Most építettünk egy óriási jégtörő hajót, és azzal utaztunk Grönlandra. Vastag jégtakaró veszi körül ezt a szigetet, akármikor nem lehet megközelíteni. Mi június óta – valójában két hete – Grönlandon élünk a Katicáimmal. Az egész csoportszobát fehér anyag borítja, jégcsapok lógnak mindenhol. A reggelinél minden expedíciótag maga készíti el, amit megeszik. Készülnek a kreatív alkotásaink: a jéghegy, a papírállatok, az Északisark-makettek. Katicáimmal tanulunk néhány szót is, amiket napközben használunk. Minden tevékenységünk a zord tájon zajlik, az ott élő állatokkal ismerkedünk, megmentjük a veszélyeztetett állatokat a műanyag szeméttől. Még maradunk itt egy darabig, jégkunyhót építünk, farkasokkal ismerkedünk, és megnézzük majd a sarki fényt, amit én is nagyon várok.

Meghívtok az utazásaitokra másokat is?

Az afrikai utazásunkon meglátogatott minket két afrikai kisfiú, a már említett zenész, Abdoul fiai. Ők a zene és a tánctanulás után együtt is fociztak velünk az udvaron. Meglepetésemre a Katicák teljesen spontán magyar néptáncokkal válaszoltak nekik, szavak nélkül hívták magukkal a vendégeket, és tanították őket a mi kultúránkra. Grönlandon pedig Kollár Lajos jön majd hozzánk, egy igazi grönlandi magyar expedíció egyik vezetője, aki sítalpon tett meg 700 kilométert a jégmezőn két társával. Ez meglepetés lesz.

Mesék segítségével utaztok?

Olyan meséket gyűjtök az utazások mellé, amelyek az adott helyhez kapcsolódnak, de mi nem mesevilágként éljük meg az utazásokat, hanem valóságként.

Kép

Utazás Grönlandra – Forrás: Szabó Beatrix

Hogyan készül el egy ilyen projekt?

Nagyon sok előkészülettel jár, gyűjtőmunkával, ismeretszerzéssel, kapcsolatépítéssel, de én nem szeretek unatkozni, így nekem is felfedezés és öröm a felkészülés. Jól össze tudom hangolni az óvodai tevékenységekkel.

Ha meg akarom tanítani a gyerekeknek a farkas tulajdonságait, akkor Grönlandon fogunk vele találkozni egy applikáció segítségével.

Nemrég, 2022-ben jelöltek a pedagógus Oscar-díjra, és el is nyerted...

A kerületünk óvodaigazgatója jelölt, de az egész szavazás titkos volt, csak később tudtam meg a jelölést. Igazán nagy megtiszteltetés volt! Több száz üzenetet kaptam a volt ovisaimtól, szülőktől és a barátaimtól, miután a videómat megnézték. Amikor áprilisban átvehettem az Oscar-díjat, és a díjátadón Nagy Ervin mellett álltam a színpadon, végigfutott előttem az elmúlt 35 év, a sok kalandunk, és biztos voltam abban, hogy senkivel nem cserélném el a munkámat, mert ez egy varázslat, amit mindennap át akarok élni. Boldog vagyok, mert tudom, hogy várnak még rám újabb utazások a földünk körül a legjobb útitársakkal, a gyerekekkel!

Utószó: „Jégen oson, hóban vág. / Füle szőrös, foga bárd. / Vonyítását meghallod, / jobb, ha elbújsz Grönlandon!”