Szabadság vagy letelepedés?

Aztán valahogy bejutott a lakásba, maga sem értette, hogy hogyan. Talán valaki után repült, vagy egy illat vonzotta be a négy fal közé, de az is lehet, hogy egy langyos áramlattal hagyta magát besodorni az ajtón. 
Eleinte élvezte az új helyeket és tereket, a fényes tárgyakat, a konyhapulton hagyott finomságokat, a puha kanapékat. 

Aztán kezdte megunni az újra és és újra megtett köröket, a négy fal közé szorult röppályát. Levegőre vágyott, új izgalmakra. Napfényre és hűvösre, az eső illatára. És találkozásokra. 

Látta a kinti kéket, nekirugaszkodott, de nagy erővel az ablaküvegnek csapódott. Újabb és újabb köröket tett, és egyre elszántabban próbálkozott. Időnként megpihent, de aztán összeszedte magát és ismét repült és megint nagy hanggal koppant a tiszta üvegtáblán. Tett egy kört a nappaliban, a konyhában, a kétszárnyú erkélyajtóval is megküzdött. Furcsa, mert már pontosan tudta, hogy mi következik, mégis nekivágott, újból előről kezdte, megint a nappali ablakánál, aztán az erkélyajtón és a többin is. Már kóválygott a sok ütközéstől, a saját fejében visszhangzottak az iszonyú koppanások, ahogy elemi erővel az üvegnek csapódik. 
Aztán nyitódtak és csukódtak az ablakok, és valahogy végleg a két ablakszárny közé rekedt. Légyszemével egyszerre látta a kinti kéket és a puha kanapékat. 

Ez a cikk a Képmás magazinban jelent meg. A lapra előfizethet itt>>