„Az utóbbi tíz évben annyi ruhát vásároltunk, mint az azt megelőző száz évben összesen”

2026. 01. 19.

Az utóbbi években sosem látott sebességgel hódítanak a kínai webshopok. A kereskedelmi tevékenységük teljes digitalizálásával és a közvetítők megkerülésével olyan olcsón kínálják a termékeiket, hogy a vásárlók még a silány minőséget is megbocsátják. Mind ismerünk olyanokat, akikhez szinte naponta jár a futár, és sokszor hallottuk az „olyan olcsó, hogy ha csak egyszer használom, is megéri” érvelést. A bolygónk mindeközben fuldoklik a túltermelés következtében elszaporodó szeméttől, amiben kiemelt felelőssége van a divatiparnak. Erre a jelenségre válaszol a slow fashion mozgalom, amely a pénzügyi haszonszerzés kizárólagossága helyett a fenntarthatóságot helyezi előtérbe. Varga Annamáriával, a Spycraft alapító tulajdonosával beszélgettünk.

Spycraft
Kép: Spycraft

Mit takar pontosan a slow fashion fogalma?

Ez a mozgalom a kétezres években indult el, és a slow dining, vagyis a lassú étkezés mintáján alapul, amely a környezetre és az egészségre egyaránt káros gyorséttermek helyett a helyi termelőket részesíti előnyben. Ugyanez a logika átültethető a divatiparra is, hiszen ez egy olyan terület, ahol rendkívüli túltermelés folyik. Egyszerűen nincs szükségünk olyan mennyiségű ruhára, amit ma előállítunk. 

Az utóbbi tíz évben annyi ruhát vásároltunk, mint az azt megelőző száz évben összesen. 

Ezt jól szemléltetik a Ghána partjainál készült ruhahegyeket ábrázoló képek, de az is, hogy ma már sokszor a segítőközpontok is visszautasítják a ruhaadományokat, annyira telítettek. Nagyon gyakori, főleg a luxusmárkák esetében, hogy az el nem adott termékeket elégetik. Vagyis egyszer megszenvedte a bolygó az energiaigényes és vízigényes előállítást, beleértve a festéshez szükséges kémiai vegyületek előállítását, illetve a festékanyagok kiöntését, majd a megmaradt termékek elégetésével további környezetpusztítást végzünk. Van, aki erre azt mondja, hogy ha többet vásárolunk, akkor kevesebb felesleg marad, de ez téves megközelítés – ha nő a kereslet, akkor nő a termelés is. Éppen ezért a slow fashion mozgalom alapelve, hogy a mennyiség helyett a minőségre fókuszáljunk.

Ma már nem kell divatőrültnek lenni ahhoz, hogy az ember sokat vásároljon. Sokaktól hallom, mennyire zavarja őket, hogy évről évre új cipőt, táskát, kabátot kell venniük, de még a márkás darabok is rendkívül gyorsan elhasználódnak a mindennapos viselettől. Hogyan lehet ilyen körülmények között lassítani?

Kerülni kell az impulzusvásárlást – ez nagyon fontos. A kutatások szerint a fast fashion ruhák többségét átlagosan mindössze hét-tíz alkalommal hordják, és egy éven belül kidobják őket. Azonban amikor minőségi gyártótól vásárolok, akkor is tudatosnak kell lenni az anyagválasztás tekintetében. Ha tudom, hogy mire fogom használni, akkor annak fényében kell megítélni, alkalmas-e rá az adott termék. Természetesen nem várható el minden embertől, hogy ilyen mélységben ismerje az anyagokat, de pont ezért a fenntarthatóságra törekvő márkák szinte minden esetben szakértői segítséget kínálnak a választáshoz. Amikor hozzám bejön valaki, alaposan átbeszéljük, hogy egy ruhát milyen évszakban, milyen környezetben, hogyan szeretne viselni, és ehhez illeszkedve választunk anyagot. Emellett én nem hiszek a dedikáltan egy alkalomra vásárolt ruhákban sem. Ha ügyesen kombináljuk, amink van, akkor az egyes darabok sokféle élethelyzetben megállják a helyüket.

Mi van azzal, aki szeret öltözködni, és a praktikus szempontok mellett az is fontos számára, hogy stílusos legyen a megjelenése?

Ez megoldható úgy is, hogy ritkábban cseréljük a ruhatárunkat. Két nagyon fontos szempontot kell szem előtt tartani. Az egyik az aktuális, gyorsan változó trendek kerülése, a másik az önismeret.

A divatipar egyik csapdája, hogy hónapról hónapra változik, mi számít éppen trendinek. Ha trendsetter módon akarsz öltözködni, folyamatosan újabb és újabb ruhákat kell vásárolnod, a régiektől pedig meg kell szabadulnod. Én mindenkit ennek az elkerülésére biztatok, és a saját öltözködésemmel is ezt képviselem. 

Nekem szenvedélyem az öltözködés, ruhák között töltöm a mindennapjaimat, és fontos számomra, hogy stílusos legyen a megjelenésem, de ehhez nem kell a divatipar szabályai szerint játszani. Sőt kifejezetten azt vallom, hogy sokkal jobban kifejezhetjük az egyéniségünket azáltal, ha nem állunk be a sorba. 

Azonban itt jön be az önismeret kérdése. Ahhoz, hogy tisztában legyek vele, mit viselnék szívesen még évek múlva is, önmagamra is tudatosan kell tekintenem. Például, ha bejön hozzám egy nő, aki elmondja, hogy a közeljövőben kisbabát tervez, annak a bővebb darabokat szoktam javasolni, amik most egy övvel kihangsúlyozzák a derekát, anélkül pedig akár a várandóssága alatt vagy az azt követő időszakban is tudja hordani őket. 

A szoknyák hossza tekintetében mindig azt tanácsolom, hogy egy-két centivel hosszabbat válasszunk annál, mint amit aktuálisan jónak érzünk. Ez egy általános jelenség: ahogy jönnek egymás után a születésnapok, úgy egyre kényelmetlenebbül érezzük magunkat a rövid szoknyákban, és egyre jobban keressük a hosszabb darabokat. Ha valakin azt látom, hogy harsány jelenség, aki már a személyiségével is magára vonja a figyelmet, annak az egyszínű ruhákat szoktam javasolni, míg másnál pont az lehet az előnyös, ha egy színes, mintás ruha segít neki felkelteni az emberek érdeklődését. Az ilyen mélységű tudatos választáshoz elengedhetetlen az önismeret.

A járókelők látnak téged, ahogy a ruhákon dolgozol. Mi ennek az üzenete?

Nyugat-Európában már számos ehhez hasonló üzlet van, ott a társadalomban is megjelent egy nagyobb igény a fenntarthatóságra és a transzparenciára. Ezzel párhuzamosan jelentősen visszaszorult a különböző luxusmárkák szerepe. Ezek korábban afféle státuszszimbólumok voltak, a divat iránt érdeklődők közül mindenki ezekre a termékekre vágyott, mostanra azonban megjelent velük szemben egyfajta szkepszis. Ma már nem lesz valaki népszerű azzal, ha több ezer eurós táskát visel, inkább kérdéseket vet fel más emberekben, éppen ezért sokszor akik a dizájner darabokat hordják, maguk sem szeretnék, ha mások tudnák, azok mennyibe kerültek. 

Átalakult a társadalom gondolkodása, egyre nagyobb szerepe van a transzparenciának és a közvetlen kapcsolódásnak. 

Sokan kifejezetten a second hand üzletekben látják a fenntarthatóság kulcsát. Te mit gondolsz erről?

Ez igazából abban segít, hogy a termékek életciklusát meghosszabbítsuk. Ezeket a termékeket jellemzően nagyon környezetkárosító módon állították elő, mégis csökken a környezeti lábnyomuk azáltal, hogy nem végzik néhány alkalom után a kukában, hanem tovább hordják őket. Ennek akkor van értelme, ha ez nem kiegészíti, hanem kiváltja a más üzletekben és az interneten történő vásárlást. Ugyanakkor ezen a téren is áteshetünk a ló túloldalára, hiszen amikor már valaki zsákszám halmozza fel a second hand árut, akkor kérdésessé válik, hogy ez valóban a környezet védelmét szolgálja-e.

Mit ajánlasz annak, aki szeretne elindulni a fenntartható öltözködés útján, de azt nem engedheti meg magának, hogy a teljes ruhatárát kézműves termékekre cserélje? Milyen darabbal érdemes kezdeni?

Természetes anyagból készülő, bővebb szabású, egyszerűbb darabokkal, amiket az életed több szegmensébe be tudsz építeni. Mindenkinek másra van szüksége, emiatt nehéz általánosítani. Én általában úgy megyek vásárolni, hogy viszek magammal három-négy darabot, amikkel az új ruhát hordani szeretném, így már a boltban meg tudom nézni, összeillenek-e, és a saját vásárlóimat is erre biztatom.

Kérjük, támogasd munkánkat, ha fontosnak tartod a minőségi tartalmat!

Ha te is úgy érzed, hogy a kepmas.hu cikkei, podcastjai és videói megszólítanak, kérjük, segíts, hogy ezek a tartalmak továbbra is ingyenesen elérhetőek maradjanak.

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Legkedveltebbek