Sasvári Sándor: „Isten fia keresztet szúrt a történelem közepébe” – Felújított Jézus Krisztus Szupersztár a Madáchban

Az ön kapcsolata az előadással már jóval korábban, 1986-ban elkezdődött, hiszen hosszú éveken át játszotta a címszerepet a Rock Színház társulatával. Fel tudná idézni, mit érzett, amikor megkapta a szerepet?

1986-ban még egészen más politikai szelek fújtak, s a Jézus Krisztus Szupersztár forradalmi előadásnak számított. Nyolc alkalommal adtuk elő a szegedi Dóm téren, hétezer-ötszáz férőhelyes nézőtér előtt. Amikor megláttam a próbatáblán, hogy én játszhatom a címszerepet, egészen felemelő érzés fogott el. Onnantól kezdve mindent megtettem annak érdekében, hogy méltó legyek Jézus Krisztus szerepére. A bemutatóra készülve meghallgattam az eredeti lemezt, próbáltam utánozni Ian Gillant, aztán természetesen hozzátettem a saját egyéniségemet a karakterhez. A szegedi próbák előtt és alatt nagyon odafigyeltem az étkezésemre, már-már aszkéta életmódra tértem át, olvastam a Bibliát, valamint rengeteg, Jézus életéről és a hitről szóló könyvön rágtam át magam. Ezek azóta is a polcomon sorakoznak. Szegeden akkoriban nagy melegek voltak, ezért a társulat nagy része a strandon töltötte a nappalokat, s csak akkor kezdtek/kezdtünk próbálni, amikor lement a nap, és kissé lehűlt a levegő. Én a strand helyett a szobámban tornáztam, énekeltem, egyszóval mindent megtettem azért, hogy az augusztusi bemutatóra úgy teljesítsek, ahogyan elképzeltem.

Hívő emberként ez vallási élmény is volt az ön számára?

Abszolút.

Gyerekkoromtól kezdve jártam templomba, ministráltam és bérmálkoztam, de ahogy Jézus szerepéhez közel kerültem, a hitem még jobban elmélyült.

A mai napig szoros kapcsolatot ápolok Istennel és Jézussal. Azt szoktam mondani, hogy afféle közvetítője vagyok Isten fiának – rajtam keresztül törnek felszínre az előadásban a gondolatai és a mondatai, s mindezt nem más vezérli, mint a szeretet.

Amikor én gyerekként bevallottam az iskolában, hogy hittanra járok, a kortársaim csúfolni kezdtek. Sosem volt része hasonlóban a hite miatt?

Szerencsére sosem ért bántás. Az osztálytársaimmal együtt jártunk ministrálni. Szép időszak volt, persze voltak csínytevéseink, például elkezdtünk tubákolni, aminek „köszönhetően” szinte végigtüsszögtük a misét.

Mostanában elég viharos időket élünk, ami a keresztény emberek megítélését illeti. Erőszakosan próbálják meggyőzni az embereket itthon és világszerte, hogy kereszténynek lenni nem jó.

Sajnos ez most világjelenség. De pont ezért minden fórumon ki kell állnunk a hitünk és a kereszténység mellett. A Jézus Krisztus Szupersztárral és magánemberként is erre törekszem. Számomra az elmúlt évtizedek bebizonyították, hogy hitben élni a helyes út, én így fogok élni ezután is.

Kép

Kép: szilvifoto.hu

A Madách Színházban október 8-ától látható előadás egy felújított változat. Miben más, mint a korábbi?

A látványvilág alkalmazkodik a 21. századi körülményekhez. Csodálatos háttereket vetítünk, és gyönyörűek a jelmezek is. A Madách Színház társulatában két olyan ember van, akik a ’86-os előadásban is szerepeltek: az egyik Cs. Nagy Endre ügyelő, a másik Molnár Ferenc táncos, aki ezúttal rendezőasszisztensként és koreográfus-asszisztensként segített engem az egyhetes próbaidőszak alatt. Hálás vagyok Szirtes tanár úrnak, hogy 24 év után újra színpadra léphetek ily módon. Csupán egyetlen kérésem volt felé: a régi szöveggel kelljen előadnom. Áldását adta rá.

Milyen az ön Pilátusa? Miben látja az ő igazságát vagy épp esendőségét?

Pilátus egy vívódó ember, aki meg akarta menteni Jézust, de nem sikerült neki, s végül átadta Jézust a sorsának. Keresztre kellett feszíteni, hogy aztán feltámadhasson.

Ezzel Isten fia keresztet szúrt a történelem közepébe a szeretet nevében, s mi, az ő követői azóta is harcolunk azért, hogy a világot a szeretet működtesse.

Többek között a Mamma Miában is játszik, amely novemberben 400. előadásához érkezik. Melyik jelenet áll az ön szívéhez a legközelebb?

Amikor a végén feljön a közönség a színpadra, és önfeledten táncolnak, fotózkodnak, énekelnek velünk. A járványhelyzet miatt nem hiszem, hogy ez most is megvalósulhat, mindenesetre remélem, hogy még sokszor lesz alkalmam látni az örömöt az arcokon, és azt is, hogy még további 400 Mamma Mia előadásban vehetek részt.

Az én kedvenc jelenetem az, amikor az ön által játszott Sam figyelmezteti a lányát, Sophie-t, hogy a házasság bizony nem végig kéjutazás, számos akadályt kell leküzdeni az együttélés során. A saját magánéletében hogyan sikerül megőriznie a harmóniát?

A szeretet mindent legyőz – ez közhelynek hangozhat, de mi igenis hiszünk abban, hogy ha szeretet van köztünk, akkor minden rendben lesz. Az én családi hátterem csodálatos: a lányaim és a feleségem által felém sugárzott szeretet elengedhetetlen ahhoz, hogy a hivatásomban maximálisan teljesítsek. Emellett persze ott vannak a lovaink, akiknek mi viseljük gondját. Családilag rendszeresen lovagolunk, síelünk, kirándulunk, kutyát sétáltatunk, egyszóval arra törekszünk, hogy a szabadidőnket együtt töltsük el. Mindez hozzájárul ahhoz, hogy hosszú távon harmóniában legyünk egymással.

Kép

Kép: szilvifoto.hu

Honnan tudta annak idején, hogy a felesége lesz az igazi? Érezte benne azt a bizonyos „pluszt”?

Igen. A megismerkedésünk története pont a Jézus Krisztus Szupersztár felújító próbájához fűződik, 1993-at írtunk ekkor. Az egyik próbán kiszúrtam egy fiatal lányt, aki, mint később kiderült, 16 évvel volt fiatalabb nálam. Lenyűgözött a kisugárzása, a szépsége és az angyali arca. Próba után meghívtam vacsorázni, onnantól kezdve mindennaposak lettek a találkozásaink.

1997-ben felkértek egy németországi vendégszereplésre. Duisburgban a Nyomorultakban kellett játszanom Jean Valjeant heti hat alkalommal két évig, de én azt mondtam: ezt a lányt nem hagyom itthon.

Így hát elvettem feleségül, s jött velem külföldre. Azóta is boldog házasságban élünk, a lányaink 23 és 19 évesek, együtt vezetjük a Midnight Lovassport Egyesületet Csömörön.

Jó ezt hallani egy olyan világban, ahol a legtöbben úgy cserélgetik a párjaikat, mint az okostelefonjaikat. Ha már a lovakat említette, fel tudná idézni, milyen volt velük az első találkozása?

Úgy hároméves lehettem. A Mester utcában gyakran jártak lovaskocsik, hozták rajta a gyümölcsöt, a zöldséget, a szódát, a tűzifát. Amint meghallottam a lovak patájának dobogását a macskakövön, odarohantam az ablakhoz, és szájtátva bámultam az állatokat. Felfigyeltek erre a szüleim, és egyszer megállították az egyik kocsit, én pedig leszaladhattam, megsimogattam az egyik lovat, sőt fel is ülhettem a hátára. Magával ragadott ennek a csodálatos lénynek a kisugárzása. A nővéremék később elkezdtek lovagolni a Nemzeti Lovardában, nem sokkal később én is kaptam egy bérletet a szüleimtől. Onnantól kezdve a lovassport mellett tettem le a voksom. 1997-ben vásároltam meg az első lovamat, majd Bubik István barátom beajánlott Csömörre, Ákos Ajtony kilencszeres magyar bajnok díjugrató istállójába, ahova felhozhattam a lovam. Idővel vásároltam még egy lovat, aztán még egyet… 1993-ban megvásároltam ezt a területet. Most nyolc saját lovam van, vannak saját tenyésztésűek is. Itt télen-nyáron adott a feltöltődés lelkileg, fizikailag egyaránt, most is mindjárt felpattanok a lovamra. Az egyesületünkben kicsiket és felnőtteket is oktatunk. Hiszem, hogy a jövő nemzedékének is ismernie és terjesztenie kell az ősi magyar hagyományokat.