A sabbatical nálunk még luxusnak számít – de miért kell néha megnyomni a reset gombot?

A HR-vezető, aki megcsinálta magának a sabbaticalt

A ma HR-tanácsadóként dolgozó Ráczné Bodnár Adrienn évtizedeken át töltött be HR-vezetői pozíciót különböző nagyvállalatoknál. Egy nap pánikbetegsége miatt felmondott, és hosszabb szabadságra ment, hogy testi-lelki egyensúlyát helyrehozza. „Azt tapasztaltam a környezetemben, ha valaki ki akar szállni a mókuskerékből, magának kell megteremtenie a sabbaticalt” – mondja. Kezdetben hat hónap szünetet tervezett, hogy lelassuljon és fel tudjon töltődni, de öt hónap után visszatért a munkába, mert kihagyhatatlan ajánlatot kapott. 

A munkától távol töltött időszakban főként a testi gyógyulásra koncentrált, visszanyerte erejét és megtanulta kezelni a stresszt. 

Sokat olvasott, tanult, önfejlesztéssel foglalkozott, és visszatekintett a múltjára, hogy megértse betegsége okát. Tudatosságának és odafigyelésének köszönhetően elmúltak a pánikrohamai, és felismerte, mikor kell meghúzni a határokat. „Nem vagyok agysebész; nem halhat meg senki, ha hibázom – ez a mondat segített neki távolságot tartani és enyhíteni a megfelelési kényszerét. – Idővel arra is rájöttem, hogy az a világ, amelyben addig éltem, nem az enyém. Ma már sokkal inkább a saját utamat járom: szakmailag támogatok szervezeteket, nem irányítom őket, hanem segítem, hogy megtalálják a számukra legjobb megoldást” – meséli.

A megújulás éve – így született meg a sabbatical

A sabbatical szó eredete egészen a Bibliáig nyúlik vissza. A zsidó naptár szerint minden hetedik évben pihentették a termőföldet, hogy megújuljon – ezt nevezték sabbatical year-nek, vagyis „szombatévnek”. Innen ered a mai értelmében vett sabbatical: egy hosszabb, rendszerint fél évig vagy egy évig tartó fizetett szabadság, amelyet leginkább az akadémiai és kreatív világban vesznek igénybe. Ilyenkor a kutatók és alkotók kiszakadnak a napi feladatokból, és egyetlen projektre összpontosítanak, hogy munkájukat új energiával és inspirációval töltsék meg.

A modern sabbatical fogalmát először a Harvard Egyetem vezette be a 19. század végén. 

Az oktatók minden hetedik év után egy teljes év szünetet kaptak kutatásra és feltöltődésre. 

Ma már nemcsak az egyetemi világban elterjedt ez a gyakorlat – világszerte egyre többen tartanak tudatos karrierszünetet, hogy tanuljanak, új célokat valósítsanak meg vagy egyszerűen időt adjanak maguknak a pihenésre és megújulásra. A sabbatical lehet fizetett vagy fizetés nélküli, közös bennük, hogy a munkaviszony megmarad, és a szünet valódi lehetőséget ad az újrakezdésre – szakmailag és személyesen is.

„A hétéves ciklus gondolata mögött pszichológiai és spirituális elméletek állnak: ahogyan testünk sejtjei is hétévente megújulnak, úgy a léleknek is szüksége van a regenerálódásra” – mondja Tóvári Zsuzsanna sportpszichológus, szervezetfejlesztő, a Future Maker alapítója. Szerinte néhány hónapos vagy egyéves pihenőidő alatt az ember érzelmileg is távolságot nyer, lelassul és újra önmagára tud fókuszálni. Ez nemcsak a stresszt csökkenti, hanem mély önismereti folyamatot is elindíthat: segít újraértékelni az életet, a célokat és a munkához fűződő kapcsolatot.

A sabbatical nálunk még luxusnak számít

Magyarországon a sabbatical még kevéssé ismert, a Munka Törvénykönyve sem említi külön. A felsőoktatásban is ritka, de akad rá példa: a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) 2023-ban vezette be az alkotói szabadságot oktatóinak és kutatóinak. Ez hétévente igényelhető, fél–egy év fizetett szabadságot jelent, amely alatt szakmai terveikre, tudományos vagy művészeti munkára, illetve fokozatszerzésre koncentrálhatnak, miközben teljes jövedelmüket megtartják.

A nemzetközi cégeknél – az anyavállalatok tapasztalatai miatt – ismertebb ez a lehetőség, itthon viszont főként fizetés nélküli szabadságként alkalmazzák, ha egyáltalán alkalmazzák. 

A legtöbben külön megállapodással élnek vele, vagy felmondanak, és két munka között tartanak szünetet, ahogyan Adrienn is tette. Ez viszont csak azoknak reális, akik anyagilag biztonságban vannak, hiszen jelentős jövedelemkieséssel jár.

A szervezetfejlesztő úgy látja, hogy Magyarországon a sabbatical inkább következménykezelésként, semmint megelőzésként jelenik meg: a legtöbben csak akkor gondolnak rá, amikor már a kiégés határán állnak, egészségileg megroppannak, magánéleti nehézségekkel küzdenek vagy karrierváltáson törik a fejüket. Ugyanakkor egyre erősebb az igény a tudatos megállásra. Bodnár Adrienn tapasztalatai szerint ezt jelzi, hogy a szakmai önéletrajzokban egyre gyakrabban tűnnek fel hosszabb szünetek: az érintettek felmondanak, és csak hónapok múlva térnek vissza a munkaerőpiacra.

Miért kell időnként megnyomni a reset gombot?

A munka sokak számára mindennapi stresszforrás: határidők, konfliktusok, folyamatos teljesítménykényszer nehezítik a napokat. Ez a nyomás hosszú távon nemcsak testileg, hanem lelkileg is kimerítő. Ezért Tóvári Zsuzsanna szerint mindenkinek szüksége lenne arra, hogy időnként megnyomja a reset gombot – kiszálljon a megszokott ritmusból, elcsendesítse a gondolatait, és hagyja, hogy teste-lelke újra egyensúlyba kerüljön. Csak így lehet valóban új energiával és friss szemlélettel visszatérni a munkába. 

Úgy véli, a mostani két–három hetes szabadság nem elegendő, hiszen az első napok még a munka és a felelősség elengedéséről szólnak; időbe telik, mire valóban lelassulunk és feltöltődünk. 

„Ha hosszabb időt kapnánk a testi–lelki regenerálódásra, az nemcsak a hatékonyságot és a motivációt növelné, hanem javítaná a stresszkezelést is. Emellett erősítené a munkahelyhez való kötődést és a lojalitást” – hangsúlyozza a pszichológus. Ugyanakkor kiemeli, fontos lenne, hogy egy több hónapos szünet alatt a munkáltató támogassa az egyént, és tudatosan ösztönözze arra, hogy ezt az időt önfejlesztésre, tanulásra vagy valódi érdeklődési területeinek felfedezésére fordítsa.

Mit tehetnek a munkáltatók?

Tóvári Zsuzsanna szerint ahhoz, hogy Magyarországon is elterjedjen a sabbatical, szemléletváltásra van szükség. Azonban úgy látja, némi pozitív elmozdulás már érzékelhető: egyre több cég nemcsak a feladatokra és folyamatokra figyel, hanem a dolgozók érzelmi jóllétére is. Érdekli őket, hogyan érzik magukat a munkatársak, miként vannak jelen egy-egy helyzetben – ez segíti, hogy ne csak a rendszerek működjenek hatékonyan, hanem az emberek is kiegyensúlyozottak maradjanak. 

Örömtelinek tartja, hogy ma már nemcsak coachokat alkalmaznak a hatékonyság növelésére, hanem egyre több helyen pszichológusok is segítik a közép- és felsővezetőket lelki jóllétük megőrzésében. „Ez még nem sabbatical, és nem is minden dolgozót érint, de fontos lépés afelé, hogy ne kelljen kilépnie egy munkavállalónak ahhoz, megőrizze a lelki egyensúlyát” – hangsúlyozza a pszichológus. 

„Fontos lenne, hogy ne utólag próbáljunk tüzet oltani különféle szünetekkel vagy elvonulásokkal, hanem tudatosan előzzük meg a lelki kimerülést.”

Bodnár Adrienn úgy véli, ha itthon is elfogadottabbá válna a sabbatical, és a munkáltatók nyitottabban kezelnék ezt a lehetőséget, sok – az övéhez hasonló –kényszerű távozás elkerülhető volna. „Nagy tudással és komoly potenciállal rendelkező emberek hagyják el a cégeket – nem azért, mert menni akarnak, hanem mert nem látnak más megoldást. Ha a sabbatical a vállalati eszköztár része lenne, nem régi kollégaként beszélnénk róluk, hanem visszatérőkként, akik inspiráló példát mutatnak másoknak” – mondja. 

Szerinte a program bevezetése ugyan költséges, ám tudatos HR-stratégiával megvalósítható, és hosszú távon a vállalat is profitálna belőle, hiszen erősítené a gondoskodó munkáltatói imázst. Ezért arra bátorítja a cégeket, hogy ne zárkózzanak el a sabbatical kipróbálásától. „Sokan tartanak az újdonságoktól, ahogyan korábban a home office-tól is, pedig az végül növelte az elkötelezettséget és a jóllétet. A sabbaticallal kapcsolatban is hasonló a helyzet: ha lenne bátorságuk kipróbálni, hamar kiderülne, mennyi előnyt rejt magában” – emeli ki. 

A munkavállalókat pedig arra ösztönzi, hogy merjenek őszintén beszélni az érzéseikről. Gyakran előfordul, hogy valaki felmond, miközben valójában csak pihenésre vágyna – így a munkáltató nem kap esélyt arra, hogy rugalmas megoldást kínáljon. 

„Ha időben megszületne a párbeszéd, a cég akár támogatni is tudná a sabbaticalt, ami win–win helyzetet teremthet. Ha viszont szó nélkül történik a váltás, annak mindenki a vesztese lesz” – teszi hozzá.

Mini sabbatical – megállók a mindennapokban

A pszichológus szerint nem érdemes arra várni, hogy egyszer majd itthon is elterjed a sabbatical, és akkor minden rendben lesz. Sokkal inkább célszerű apró elvonulásokat beépíteni a mindennapokba, olyan tevékenységeket választani, amelyek örömet okoznak, és nem kapcsolódnak a munkához, a kötelességekhez vagy a felelősségekhez – legyen az akár futás, edzés vagy főzés. Ezekből a kis belső szigetekből nap mint nap energiát meríthetünk. Úgy véli, már napi 10–15 perc csend, meditáció vagy befelé figyelés, amikor mindent kikapcsolunk, és csak magunkra koncentrálunk, is hihetetlen feltöltődést adhat. Ezekkel a lépésekkel valójában mindennap megteremthetjük a saját mini sabbatical-élményünket. Rajtunk múlik, mikor nyomjuk meg a reset gombot.