„Rommá lőtt negyedben jártunk” – dokumentumfilm a szír keresztényekről

2017 tavaszán indult útnak a Hölvényi György európai parlamenti képviselőből, Böjte Csaba ferences és Sajgó Szabolcs jezsuita szerzetesekből álló küldöttség és a kétfős forgatócsoport, Siklósi Beatrix szerkesztő riporter, az MTVA csatornaigazgatója és főszerkesztője, valamint Marossy Géza operatőr. A delegáció 2017 őszén hasonló célokkal ismét útra kelt Egyiptomba, majd 2018 tavaszán Szíriába érkeztek. Céljaik közt szerepelt, hogy átfogó és hiteles képet szolgáltassanak a nehéz körülmények közt élő, állandó veszélynek kitett közel-keleti és kopt keresztények mindennapjairól. A Közel-Keleten és Egyiptomban töltött időszakról készült az „Övék a mennyek országa” című megrázó erejű dokumentumfilm-sorozat. Az utolsó, Szíriában forgatott részt a nagyközönség idén májusban, pünkösdhétfőn láthatta a Duna Televízióban.

Örmény protestáns templom bombatámadás után – kép: Marossy Géza

Jelenleg Szíria és Magyarország között nincs diplomáciai kapcsolat, ezért a szervezést korán, év elején el kellett kezdeni ahhoz, hogy minden megfelelően, komolyabb fennakadások nélkül mehessen végbe. „A legnagyobb megdöbbenést nem annak tudata keltette, hogy Aleppó valaha egy virágzó város volt, most pedig akárhová mentünk, mindenhol romokkal találkoztunk” – válaszolja Siklósi Beatrix arra a kérdésemre, mi volt a legszembetűnőbb a Szíriába érkezés pillanatában.

„Folyamatosan fegyveres katonákba ütköztünk, és nekik fogalmuk sem volt arról, hogy öngyilkos merénylővel vagy jó szándékú emberekkel hozta őket össze a sors – teszi hozzá Sajgó Szabolcs atya. – A romok pedig nemegyszer halottakat rejtenek, akiket mind a mai napig nem tudtak a hozzátartozóik eltemetni.”

Hogy a szűkös anyagi segítség mellett mit adhat egy Európából érkező ember a helybelieknek, arról mindketten hasonlóan nyilatkoztak: már az rendkívül sokat jelent az ott élő keresztényeknek, hogy egy távoli országból keresik fel őket, mert érdeklődnek a helyzetük iránt.

Nemegyszer hallani arról, hogy míg Európában alig veszik komolyan a vallást, addig a Közel-Keleten messzemenően azonosulnak vele, az életük alakítójaként tekintenek rá. Siklósi Beatrix és Sajgó Szabolcs sem vélekedett erről másképp. „A vallás, a hit, az egyházhoz tartozás érzése sokkal mélyebb a Közel-Keleten, mint Európában. Az ottaniak életében a templom, az imádság nem különálló sziget, hanem mindennek az alapjául szolgál.

Nem egy szelektív kereszténység mellett köteleződtek el, hanem ahogy van, úgy fogadják el a keresztény tanítás egészét. A vallás nem magánügyként, hanem a közösség megéléseként nyer értelmezést” – fejti ki a jezsuita atya.

Siklósi Beatrix szerint a szíriaiak mély hittel megáldott emberek, s tudatosan vállalt küldetésként tűzték ki maguk elé a kereszténység életben tartását. Szomorú tény, hogy rohamosan csökken az országban élő keresztények száma. Ellenben a szerkesztő-riporter nem egy olyan szír keresztényről tud, aki a jobb élet reményében Nyugat-Európába ment, végül azonban visszatért Szíriába, mert annyira idegennek érezte a nyugati mentalitást.

Európából nézve szinte felfoghatatlan, min megy keresztül a kereszténység bölcsőjének tartott, jelen pillanatban konfliktuszónaként kezelt Szíria. Vallási hovatartozástól függetlenül az egész ország szenved, nélkülözéseket és a háborúhoz köthető drámai helyzeteket él át. A konfliktusok kirobbanása előtt Szíria önellátó és nyugodt ország volt, ahol a keresztények és a muzulmánok békében, a másik háborgatása nélkül éltek együtt.

„Szíriába a környező országokból szivárogtak be a terroristák, és lassacskán radikalizálták az ott élő muzulmán közösség egy részét azért, hogy a kellő pillanatban bevethessék őket az Iszlám Állam érdekében” – magyarázza a jezsuita,

és meséli, hogy Maalulában, ahol a Jézus-korabeli arámi dialektust beszélik, a harcok idején az érkező terroristáknak a helyi muzulmánok mutatták meg a keresztények lakhelyét.

Lerombolt görögkatolikus iskolaközpont – kép: Marossy Géza

Szíriában sokan vértanúhalált haltak, az életüket adták Jézus Krisztusért. A helyiek nagy tisztelettel adóznak az emléküknek, és nem kevés erőt nyernek bátorságukból. „Európában mi nemegyszer a kicsinyes dolgaink miatt nem állunk ki az elveink mellett, nem merünk állást foglalni súlyos kérdésekben. Szíriában senki nem menti fel magát, nem keres magyarázatot a gyengeségeire, de nem is nagyon tehetik meg, hogy gyengének mutatkozzanak” – véli Siklósi Beatrix. Szabolcs atya ehhez hozzáteszi: „Például egy holland, már negyven éve Szíriában dolgozó jezsuita atya Homszban nem volt hajlandó elhagyni a rendházat, hiába figyelmeztették, hogy az életét kockáztatja. Az atya kötelezettségének kívánt eleget tenni, nem menekült el a közeledő veszély elől. Általános szeretet övezte őt, nem sokkal meggyilkolása után még Damaszkuszban is megemlékeztek róla, gyászmiséjén pedig számos muzulmán is részt vett.”

Egy nemrégiben közzétett tanulmány szerint Nyugat-Európában egyre nő a vallástalanok száma. Talán a modern kor kihívásaival nehezen veszi fel a versenyt a kereszténység? Siklósi Beatrix határozottan válaszol: „A kereszténység mindenre képes választ adni, csak Európában nem vesznek róla tudomást.

Ha megszűnik a keresztény kultúra, nyomában egy talajvesztett világ marad. A dolgok lényege szűnik meg, mihelyt jobban az anyagi világra helyeződik a hangsúly.” Sajgó Szabolcs nem hisz abban, hogy az emberek jelentős része valóban vallástól függetlenül élne. Úgy látja, a vallást elutasító vagy gyűlölő ember szintén rabja a vallásnak, nevezetesen a kártékony előítélet foglya. „Érdemes azon is elgondolkoznunk, mi az üzenete annak, hogy a spirituálisan megroppant Európa vevő a megannyi veszélyt hordozó iszlámra” – mondja.

A jövőbeli terveik közt szerepel, hogy a filmet minél szélesebb közönség ismerje meg, angol szinkronnal vagy felirattal pedig lépjen ki a magyar nyelv adta elzártságból is. Sajgó Szabolcs azért is tartja ezt kiemelt célnak, mert a híreket néha olyanok írják, akik soha nem jártak Szíriában.  

„Az a motoros srác felültetett a motorjára – közben végig forgattam. Rommá lőtt negyedben jártunk, amikor egyszer csak megállt egy egyszerű vasajtónál. Kinyitotta, végigmentünk egy folyosón, és megérkeztünk a lakásába. A fürdő már fel volt újítva teljesen, az üres szoba falán egy feszület, egy Jézus-kép és az esküvői fénykép függött. Ez Aleppó egyik keresztény negyedében történt, amelyet érkezésünk előtt hetekkel szabadítottak fel. Motoros segítőmmel nem beszéltünk közös nyelvet, mégis bíztam benne, pedig amikor felültem a motorra, nem mondta meg, hová visz. A lakásukba néhány napja költöztek vissza feleségével, szürreális látvány volt, hogy a környező, szétlőtt társasházak mindegyike lakatlan volt, egyedül náluk pislákolt a világítás.” (Marossy Géza)​​​​​​​

Marossy Géza operatőr (Székelyudvarhely, 1973) munkája során járt már több háború vagy katasztrófa sújtotta területen, forgatott többek közt Irakban, Bolíviában, Tunéziában. Az „Övék a mennyek országa” dokumentumfilm nagy részét okostelefonnal (Iphone 7 Plus) készítette, csak az interjúkhoz használtak állványos kamerát, ezeket a felvételeket egy szír operatőr készítette. Nagyon feszített volt a tempó, mint mondja, „beutaztuk szinte egész Szíriát, egy hét alatt több mint 1300 kilométert autóztunk háborús területeken, felrobbantott utakon keresztül. Nagyon kemény háború volt itt, az összes nagyváros annyira szét van lőve, hogy ilyet csak Moszulban láttam évekkel ezelőtt” – mondja Géza. Kifejezetten a szíriai keresztény közösségeket látogatták meg, az ő városrészeikben nagyon érezhető, hogy vallásuk miatt durvábban támadják őket. A különböző arab milíciák már egy falra festett keresztet is bombázásokkal „jutalmaztak”. A keresztények viszont nem félnek a haláltól, és tényleg meg is halnak sokan. A stáb helyzetét Csaba testvér fogalmazta meg a legjobban: „Hogyha bemész az erdőbe, akkor tudod, hogy ott van a medve, figyelsz rá. De ha nem találkozol vele, akkor jól érezted magad.”

A cikk a Képmás magazin 2018. szeptemberi számában jelent meg. A lapra előfizethetsz itt.