„Te biztos egy ribanc vagy, csak nem tudom, hol árulod magad” – az online zaklatás örvénye

„Nem volt nekik elég, hogy iskolában, élőben, hanem az online térben is csináltak egy csoportot, aminek az volt a neve, hogy »Hanna egy kurva«, és minden egyes nap szörnyű dolgokat írogattak rólam úgy, hogy engem direkt beletettek, hogy lássam. Az fájt a legjobban, hogy a legjobb barátnőm is benne volt a csoportban, és mivel mindenki, ő is írogatott rólam.”

Photoshopolták a posztjait

Olyan is volt, hogy őt az iskolában lefotózták, és ezt beküldték a csoportba. Bármit posztolt, kifotózták, és photoshopolták. Ez abban a két-három hétben alakult ki, amikor Hanna nem járt iskolába, hiszen elváltak a szülei, édesanyja kórházba került, ő pedig beteg volt. 

„A többiek azt mondták, hogy én biztos egy kurva vagyok és árulom magam, azért nem vagyok az iskolában.”

Bármilyen tanácsot próbált megfogadni, minden csak egyre rosszabb lett, és teljesen kilátástalannak érezte a helyzetet. Sajnos Hanna senkihez sem fordulhatott az iskolában, így a nővérére támaszkodott, aki elmondta az éppen válófélben lévő szüleiknek, a tanároknak és az iskola igazgatóságának is. Ők behívták az elkövetőket, valamint a szüleiket, és beszélgettek velük. A csoport törlődött, de a zaklatás – nem napi szintű üzenetek formájában – megmaradt. A covid-járvány alatt csillapodott a helyzet, ekkor szinte mindenkit letiltott. 

Mindennap azt hallgatta, mennyire „undorítóan néz ki”

Amikor visszament az iskolába, megpróbált újra jóban lenni az emberekkel. Ekkor is kibeszélték őt privát üzenetekben, de már nem jutott el ez direkt módon hozzá.

„Nagyon levitte az önképemet, hogy mindennap azt hallgattam, milyen undorítóan nézek ki. Evészavarom is lett, mert azt gondoltam, sose leszek vékony. Annyira megmaradt ez bennem, hogy ha valaki most megdicséri a külsőmet, azt hiszem, hazudik nekem.”

A sok megpróbáltatás felgyülemlése miatt Hanna egy idő után az önbántalmazáshoz fordult, amit észrevett az iskolaorvos, és beutalta egy pszichiáterhez, aki gyógyszereket írt fel neki.

„Pont aznap, amikor mennem kellett volna először a pszichiáterhez, és nem mentem be a suliba, hiszen akkor már lógtam onnan, írta az egyik osztálytársam, hogy de gáz, hogy megint nem vagyok iskolában, és hogy biztosan azért, mert megint kurváskodom.”

Órán is vagdosta magát

Az önbántalmazása nagyon sokáig tartott, azonban már két éve abbamaradt. Akkoriban ezt segítségkérésként próbálta használni.

„Volt olyan is, hogy órán vagdostam magam. 

A többiek beszólogattak, hogy egyenesen kell csinálni, mert különben ez csak figyelemfelkeltés. 

És igen, ez az, arra, hogy segíts! Nem mondták konkrétan azt, hogy öljem meg magam, de azt igen, hogy ha akarom, akkor nyugodtan.”

A régi sebei azonban a most tizenegyedikes Hannának már begyógyultak. A tavalyi általános iskolás osztálytalálkozóján beszélgettek a kiközösítésről is.

„Nevettek rajta, hogy »hát jaj, a régi szép idők«. De már én is megtanultam nevetni ezen.”

Most azonban négy év távlatából őszintén bocsánatot kértek tőle, ami megnyugvást adott neki. 

Egyszerre lettek áldozatok és elkövetők

Az online tér folyamatos bővülésével elkerülhetetlenné vált egyre több gyerek, kiskamasz, kamasz regisztrálása különböző közösségi platformokra. Az iskolatársak itt tartják a kapcsolatot egymással, valamint új ismerősökre is szert tesznek. Sokak esnek online bullying (internetes bántalmazás) áldozatául. Egy másik lány, akit az anonimitására való tekintettel Annának nevezünk, általános iskolában élte át ezt a helyzetet. 

„Egyik barátnőm, Petra (nem ez a valódi neve) álhíreket kezdett terjeszteni rólam, amikor betegen feküdtem otthon. Ez akkor derült ki számomra, amikor egy másik barátnőm írt nekem egy üzenetet: »Anna, igazak azok, amiket a Petra mond rólad? Mert ha igen, nagyon gáz.« Nem sokkal később az is kiderült, hogy Viberen létrehozták az Annát utálók csoportját. Nagyon rosszul érzem magam amiatt, hogy ezután a saját barátnőimmel én is megalapítottam a Petrát utálók csoportját.” 

A két lány együtt vált elkövetőjévé és áldozatává az online bántalmazásnak. Ez nem egyedi eset, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) 2023-mas elemzése szerint a 10 és 18 év közötti diákok 7 százaléka egyszerre tölti be ezt a két szerepet. A kutatás szerint az ilyen korú diákok ötödét érte már online zaklatás. Az internetes bántalmazás a 7. és 9. évfolyamos diákok körében a leggyakoribb, jelen van az egyházi és az állami iskolákban egyaránt. Az interneten keresztül zajló bántás azért is lehet nagy lelki teher a fiataloknak, mert ez több mint 15 százalékuknál egyszerre történik az iskolai zaklatással.

Léteznek megoldási javaslatok

A megoldásra több javaslat is van. Például egy, a teljes Európai Uniót lefedő alkalmazás, amely által a zaklatást be lehetne jelenteni, bizonyítékokat küldeni, illetve személyre szabott segítséget kapni. A mesterséges intelligenciáról, illetve a digitális szolgáltatásokról szóló rendelet (DSA) betartásánál is kifejezetten kiállnak majd a fiatalok zaklatása ellen, illetve a videómegosztóknak is új kötelezettségeket javasolnak ennek megakadályozására. Hazánkban a helyzet orvoslására az NMHH káros online tartalmakat bejelentő oldalt működtet. 

Egy ilyen eset az osztályközösség kohéziójára is hatással van. Mit tehet ilyenkor egy osztályfőnök?

Némethné Károlyi Jolán, a Veszprémi Deák Ferenc Általános Iskolában tanító pedagógus egyik felső tagozatos osztályában úgy derült fény a zaklatásra, hogy az áldozat édesanyja megmutatta neki a bántó üzeneteket, amelyeket a gyermeke kapott. Először az aggódó édesanyával beszélte meg a történteket, majd az elkövetők szüleit is behívta az iskolába. Kiderült, hogy a három bántalmazó szülei közül voltak, akik nem tudtak az üzenetekről.

„Ezt nem lehet. Nincs olyan, hogy nem tudom, hogy mit csinál a gyerekem. Nem szabad a gyerek kezét elengednem.” 

Emiatt is hangsúlyozza a szülők szerepét a prevenció során. Úgy gondolja, hogy mindent meg kell tenni a megelőzés érdekében, emiatt szükséges a gyerekekkel a közösségi oldalakról is beszélgetni. Szerinte muszáj, hogy a szülőnek kulcsa legyen a gyermek közösségi oldalaihoz, hiszen ezek helyes használatát a nevelés egyik fontos ágának tartja. További probléma, hogy egy szülőnek sem jut eszébe, hogy lehet, hogy az ő gyermeke az, aki másokat bánt.

Egy megtörtént eset megoldásaként azt látja a legmegfelelőbbnek, ha az egész közösség tud a történtekről.

„A seb is akkor gyógyul be, ha beszárad, és nincs benne semmi gennyes dolog: nem lehet titok!”

Ekkor tudják vállalni az elkövetők a felelősséget, és tud mindenki tiszta lappal indulni. Annáék esetében is így történt: egy pszichológus csoportfoglalkozást tartott az egész osztálynak, amely során feldolgozták az online bántalmazás témáját. Igaz, a nem érintett osztálytársak közül sokan unták ezt, és nem értették, mi közük van a két lány ügyéhez.

A szemlélődőket is meg kell kérdezni

Zsidi Zsófia pszichológus kiemeli, hogy a szemlélődő diákokkal történő kapcsolatfelvétel lehet az egyik kulcsa a helyzet megoldásának. Fontosnak tartja, hogy az áldozat segítséget kérjen, valamint bizonyítékként megőrizze a sértő üzeneteket.

„Az online bántalmazás áldozata hajlamos az elszigetelődésre, így sokat segíthet, ha támogatóan lépünk fel, és bizalmi légkört teremtve arra ösztönözzük, hogy beszéljen a problémájáról, bátorítjuk, hogy kérjen segítséget.”

A pszichológus úgy gondolja, hogy fontos az iskolai és az internetes zaklatást külön vizsgálni, mivel nem ugyanabban a térben valósulnak meg. Az anonimitás lehetősége felbátoríthatja azokat is, akik nem vennének részt személyes konfliktusban.

„A kisiskolások esetében nem mindig tudatos a bántó szándék, akár egyfajta határkeresés is állhat a háttérben. A középiskolás korosztályban viszont már gyakran a személyes konfliktusok helyeződnek át az online térbe.”

A különböző esetek okozóinak tartja a státusz körüli konfliktusokat, a frusztráció- és agressziólevezetést, az önértékelési problémákat, az empátiahiányt, illetve a bántalmazó légkört.

„Nem pusztán az áldozatok, az elkövetők körében is kockázatot jelent a szuicídium” – emeli ki a pszichológus. Habár az öngyilkossági hajlamról először a bántalmazottak juthatnak eszünkbe, ez a veszély fennáll a bántalmazók körében is.

Zsidi Zsófia azt is hangsúlyozza, hogy a szülők, a pedagógusok és a diákok edukációja is fontos eleme az online bántalmazás megelőzésének.

Pop-Sólyom Ágnes, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum 0–4. osztályos tanítója is fontosnak tartja a szülők szerepét az internetes bántalmazás meggátolásában. A korábban említett általános iskolásoknál megfigyelhető tendenciát is kiemeli – több szülőnek fogalma sincs, hogy mit csinál a gyermeke az online térben.

„Nem egyszeri alkalom volt, hogy egy diákom jelölt barátnak Facebookon. Ezt később jeleztem a szülőnek, aki nem volt tisztában azzal, hogy a gyereke egyáltalán rendelkezik ilyen fiókkal.”

Az internetes bántalmazás hatásai akkor vezethetnek igazán súlyos következményekhez, ha az áldozat nem tud elmenekülni a támadói elől. Ez történt egy külföldön élő magyar diákkal is, Elizabeth-tel (a nevét megváltoztattuk – a szerk.), akit a származása miatt zaklattak online.

2021 júniusában a magyar parlament megszavazta a gyermekvédelmi törvény módosítását, amit Elizabeth osztálytársai elítéltek és vele azonosítottak.

„Egy idő után az volt, hogy nem a törvény rossz, hanem Magyarország, a családom, a gondolataim. Összekötötték a magyar embereket a homofóbiával. De szerintem kicsit fura azt mondani, hogy szar az országod, és mindenki, aki ott él, az homofób.”

Az online zaklatást figyelmen kívül hagyni azért is nehezebb, mert nem ér véget azzal, ha kilépnek a diákok az iskola kapuján.

“Először WhatsAppon léptem ki a chatből, aztán Snapchaten folytatták. Onnan is kiléptem, aztán csináltak újat, meg újat, hogy elérjenek.” 

„Kiléptem mindenből, letiltottam mindenkit, de mindig megtalált egy másik profil. A végén már telefonon is hívogattak.”

Habár a zaklatás idővel abbamaradt, Elizabeth iskolát váltott. Az ilyen esetekről sokszor az iskolavezetés is tud. Egy igazgatóhelyettes azt nyilatkozta, hogy az ő iskolájában internetes bántalmazás csak tizenkét évvel ezelőtt volt.

„Nem alakulnak ki ezek a szituációk a köznevelési intézményekben, mivel elvették a telefonokat. Emiatt ez jobban koncentrálódik az iskolán kívüli időszakra.”

Az igazgatóhelyettes úgy gondolja, hogy az intézmények szerepköre megváltozott, a prevenció szerepét töltik be. Ez történhet az olyan szaktárgyi órákon, mint például a digitális kultúra. Emellett az osztályfőnöki órán lehet ilyen témájú filmrészleteket nézni, és ezekről beszélgetni. A drámapedagógiai módszereket nagyon hasznosnak tartja a téma feldolgozásához.

Azt is hangsúlyozza, hogy az áldozat segítése is feladata az iskolának, amiben nagy szerepe van az osztályfőnöknek. Azonban azt is kiemeli, a diákok kedvenc tanárainak is nagyon nagy felelősségük van, hogy rábírják a diákot, hogy forduljon szakemberhez.

Ha már megtörtént az eset, elsősorban a bántalmazottal, valamint a szüleivel beszél az iskolavezetés. Az internetes bántalmazás által keltett hatás kiküszöbölésére a bántalmazó és a bántalmazott együtt dolgozását javasolja az iskolai vezető.

„Ez segít abban, hogy könnyebben feldolgozza, de csak, ha kevéssé sérült. A közös munka során a bántalmazónak is lehetősége van megnyílni, illetve jobban megismerkedni vele.”

Egy húszas éveiben járó egyetemista diák azt nyilatkozta, nem tudja hogyan lehet kikerülni az online bántalmazást.

„Az, hogy kihúzom a gépet a konnektorból, nem megoldás. Ha kapsz egy levelet, hogy »kösd fel magad«, az sem olyan, hogy kidobod, és elfelejted. Mert ennek üzenete van.”