Okozhat-e örömöt „A bánat könyve”?

„Nincs új a nap alatt” – gondolhatjuk magunkban, hiszen ez azt jelenti, hogy a mai emberek sem rosszabbak a régieknél, csak nagyobb tömegben hatásosabban hódolnak az Istentől elszakadt törekvéseknek. Ennek a felismerésnek más következménye is van: ezek az ezeréves beszélgetések Istennel a ma emberéhez is szólhatnak! Hiszen az alapvető tapasztalat ugyanaz: az ember természete gyakran rosszra hajló, és életének peremére igyekszik tolni Istent, hogy ne zavarja őt egyéni szabadsága kiélésében.

A bánat könyvében a szerző nem csupán bánkódik afelett, hogy sokkal harmonikusabb lehetne a világ, ha olyan emberek alakítanák, akik az Istent követik. Ő szellemi fogódzót is akart nyújtani: tükröt tart az olvasónak, hogy felismerje gyarlóságait, ugyanakkor Istenhez szóló szavakat ad a szájába, hogy jóvá tegye azokat. Ötvenötödik könyörgésében meg is említi, hogy ő csak egy, a „legkisebb” azok közül, akik e könyvvel Istenhez könyörögnek. Szándéka megvalósult: imáit kötetbe rendezve csak úgy emlegették, hogy a „Nareg”, és az örmények legnépszerűbb imádságos könyvévé vált hosszú évszázadokra.

Aki elmerül ezekben a csodálatos prózaversekben, az tapasztalja, hogy a szöveg, amely először inkább visszarettent, és nehezen adja meg magát, néhány perc olvasás után mégis visszhangra lel a lelkünk mélyén. Különösen a gondolatok ritmusa, sodrása és – a szárnyaló stílusa ellenére is – plasztikus, érzékletes megfogalmazásai teszik ma is érthetővé, élménnyé, örömmé, valódi imádsággá.

A most megjelent szép és teljes fordítás – Weöres Sándor és mások kisebb próbálkozásai után – Szám László tehetségét és kitartását dicséri. Tartoztunk ezzel önmagunknak a középkor óta máig ívelő örmény–magyar kulturális, gazdasági és családi kapcsolatok miatt is, hiszen örmény kereskedő-, tudós- és orvosnemzetségek is írták a magyar történelmet.