A gyógyszergyáros villája a „botrányos” Vénusz-szoborral – Itt és így élt Balla Sándor

Balla Sándor 1881-ben Blau Sándor néven született Lugoson (ma Lugoj, Románia). 1903-ban a kolozsvári egyetemen szerzett gyógyszerész oklevelet, és ezzel megalapozta szédületes karrierjét a hazai gyógyszergyártásban. Néhány évnyi nyugat-európai tapasztalatszerzés után – amely során úgy ismerkedett szakmájával, mint az egykori céhlegények – hazatért. Nevét 24 évesen, 1905-ben magyarosította Ballára, és egy ideig a budapesti Hunnia patikát vezette. Ezután eljött a nagy fordulat: a svájci Albert Wander társaként megalapította a kőbányai Dr. Wander Gyógyszer- és Tápszergyár Részvénytársaságot, amely az Egis Gyógyszergyár jogelődje volt. Vezetése alatt a gyár európai színvonalú vállalattá fejlődött. Itt gyártották többek között a kor népszerű erősítő tápszerét, az Ovomaltint, amelyet az 1926-ban Budapesten rendezett Embervédelmi Kiállításon is reklámoztak.

Balla Sándor a magyar gyógyszeripar meghatározó szereplőjévé vált, munkásságát emlékéremmel, kormányfőtanácsosi címmel ismerték el.

Az 1920-as évek elején a Gellért-hegy nyugati lejtőjén a városi tehetős polgárok egyre-másra építették azokat a házakat, amelyek nyomán valóságos villaváros alakult itt ki. Balla Sándor 1927-ben kapta meg építési engedélyét a Ménesi úton, amely 1929-től a háború végéig a Nagyboldogasszony útja nevet viselte, hogy aztán ismét eredeti nevét kapja vissza. A kivitelezés gyorsan haladt: 1928-ban az 55-ös szám alatt el is készült a ma is látható pompás épület.

Balla az építéssel Sándor Móric mérnököt bízta meg, aki a charlottenburgi műegyetem elvégzése után a kor híres építészpárosánál, Kormos Marcellnél és Jakab Dezsőnél szerzett gyakorlatot. Sándor nemcsak a villa építését, de berendezését is maga tervezte és végezte, mégpedig a kor legmodernebb technikájának megfelelően, így az épület mindenféle modern szerkezettel, így központi fűtéssel is el volt látva. Nem csoda, hogy a Színházi Élet című magazin terjedelmes, fotókkal illusztrált cikkben mutatta be olvasóinak a nagyszerű építményt.

A villa kertje is gondosan megtervezett park volt, amelyben egy meztelen Vénusz-szobor is helyet kapott. Ez a szobor kisebb botrányt kavart, pedig elővigyázatosságból úgy helyezték el, hogy a fák takarásában legyen, ennek ellenére az út egy-két pontjáról látható volt. Nos, több se kellett a kor megszállott erkölcscsőszeinek: skandalumot kiáltottak, és közszeméremsértés miatt feljelentést tettek a rendőrségen. Balla elmagyarázta a kerületi rendőrségen, hogy amikor a fák egy kicsit megizmosodnak, a szoborból – amely egyébként 28 méterre állt az utcafronttól – még annyi sem látszik majd, mint most. Hivatkozott arra is, hogy a Városligetben hasonló szobrok közvetlenül az út mellett is találhatók. A rendőrtanácsos megértőnek bizonyult, és közölte: már helyszíni szemlét is tartottak Vénusz-ügyben, és ő a maga részéről „a helyzetet nem látja annyira veszélyesnek”. Balla megígérte, hogy a fák növekedéséig magas növésű virágokkal, cserjékkel veszi körbe a szobrot, ezzel is őrizve az erkölcsöket. Így is történt, de ezután is mindig akadt a kerítésnél egy kis bizsergető erkölcstelenségre vágyó kíváncsiskodó.

A Ménesi úti Vénusz Budapest ostromakor eltűnt talapzatáról, valószínűleg valamelyik harcoló fél katonái ejtették túszul és vitték magukkal.

A zsidó származásúakra nehezedő egyre nagyobb nyomás miatt Balla 1939-ben eladta a villát a gyógyszerésztársaságnak, így az hivatalosan a Wander cég városi központjaként szerepelt a telekkönyvben, de a férfi továbbra is ott lakott a családjával. Három évvel később lemondott a gyár vezérigazgatói posztjáról, majd 1945-ben feleségével együtt Svájcba utazott a cég központjába, ahonnan már nem tért vissza Magyarországra. A gyárat fia, Balla Ferenc vezette testvérével, Balla Györggyel együtt az államosításig. Ők 1948-ban hagyták el az országot, miután gyárukat elvették, és a család Argentínában telepedett le. Balla Sándor 1954-ben halt meg. Leszármazottai Argentína második legnagyobb gyógyszergyárának, a Gador S.A-nak lettek a vezetői.

A Gellért-hegyi Balla-villa a háború után volt vöröskeresztes iroda, de kollégium is, majd ismét lakóingatlan lett. Balla Sándort a hazai gyógyszergyártás felvirágoztatásában szerzett érdemeiért 2012-ben felvették a Magyar Gyógyszerészek Pantheonjába. Emlékére tavaly ősszel a Ménesi út 55. szám alatt a kerületi önkormányzat, az Egis Gyógyszergyár és a helyi lokálpatrióták emléktáblát helyeztek el.