Bagdy Emőkével szemben negatív anyakomplexusos tüneteket mutatnak egyes kollégái, és bosszantja a más ideológiájú értelmiségiket

Egy társaság, amely saját értelmezést ad a tudománynak

De kik is a Szkeptikus Társaság tagjai? Nem tudjuk, mert nem publikus. Vezetőik kiléte viszont nyilvános, közöttük van diplomával nem rendelkező és magas tudományos fokozatú egyaránt, legismertebb „arcuk” pedig Vágó István volt televíziós vetélkedő-vezető (jelenleg ellenzéki politikai aktivista). Társadalmi tevékenységük leginkább arról ismert, hogy megpróbálják ellehetetleníteni az alternatív gyógymódok gyakorlását, de többször kerültek már szembe a tudományos élet vezetőivel is. Volt már csörtéjük a Magyar Tudományos Akadémia elnökével, amiért kinyilvánította istenhitét, majd a hagyományos kínai gyógyítás orvosi egyetemi támogatása elleni kampányukkal kivívták a Semmelweis Egyetem rektorának felháborodását és ellenvetéseit. Nincs újdonság tehát abban, hogy nagy társadalmi és szakmai presztízzsel rendelkező embereknek „mennek neki”.

Kicsoda Bagdy Emőke?

Aligha kell a kepmas.hu olvasóinak bemutatni a pszichológus professzort, aki korábban a nyomtatott Képmás címlapinterjújában, Képmás-esten és a méltó megöregedésről szóló Spiritusz-podcastben is szerepelt. Pályafutásáról legtöbbet talán ebben a 2020-as interjúban beszélt. Nem először kerül kereszttűzbe pszichológiai szakmai nézetei miatt. 2020-ban több mint ezer kollégája írta alá az avíttnak, tudománytalannak tartott nézetei elleni tiltakozást. Kiverte ugyanis a biztosítékot szakmája egyes köreiben az, hogy azt vallja: a kisgyermekeket meg kell erősíteni biológiai nemükkel megegyező identitásukban, nem szabad elbizonytalanítani őket pl. a másság iránt érzékenyítő mesékkel. „Harmonikus a fejlődés akkor, ha a biológiai nemhez adekvát szociális illeszkedik, megerősítve azt. Számomra az a kritika részéről a legfőbb kérdés, hogy amikor a népesség kilencven százalékában ez a biológiai és szociális nemi illeszkedés jellemző, és zavartalanul végbemegy, ez képviseli a többséget, miért oly fontos a kisebbségi folyamatokra érzékenyítés a meséken keresztül? Az átlagot akarják netán egyesek megváltoztatni? Tartsuk azt elsősorban fontosnak, ami keveseket érint? Vajon miért?” – tette fel a kérdést a Magyar Nemzetben megjelentetett állásfoglalásában. A Demokratának adott interjújában a 14–18 éves kor sérülékenységére is felhívta a figyelmet: „A 14–18 éves kor közötti idő a fiatal identitásépítésének időszaka. […] Bármely direkt vagy indirekt alattomos befolyásolás következményekhez vezet, a fejlődést megzavarja. Ha ezt a szabályt nem tiszteljük, akkor a gyermek »térítését«, érzékenyítését magát is pszichoszexuális erőszaktevésnek kell tartanunk.” Ugyanitt nem rejti véka alá, hogy veszélyesnek tartja az LMBTQ-mozgalmat: „Az LMBTQ-mozgalom messze több és veszélyesebb, mint a szexuális szabadságot és az eltérő utak normalitásba való befogadását kívánó kisebbség harcos megnyilvánulása. Egy új filozófia, életideológia kortese. […] Azt szeretnék, hogy ezt az új nevezéktant tegyük a tradicionális helyére, engedjük be az átlagos és többségi normák közé, vagyis a szexuális orientációs eltérések a normalitás tartományába kerüljenek. Az a nyomás, amelyet a többségre gyakorolnak, szinte ítélkezően kirekesztő erővel utasítja el a többségiek eredeti véleményét, akiket ráadásul megbélyegeznek, mások mellett homofób, rasszista címkével jelölnek meg.”

Azok a pszichológusok kezdeményezték szakmai ellehetetlenítését, akik a szexualitás és nemi identitás terén az új, ideológia- és politikavezérelt irányelveket fogadják el. A politikai ráhatás akkor kezdődött, amikor 1973-ban az Amerikai Pszichiátriai Társaság (APA) direkt politikai nyomásra, kis többséggel úgy döntött, hogy a homoszexualitást leveszi a mentális zavarok listájáról. Ettől kezdve fokozatosan elvárt szakmai normává vált az élet- és magatartástudományok képviselői között, hogy a a különféle szexuális orientációkat csupán hétköznapi variánsoknak tekintsék, annak ellenére, hogy nem a természettudományos tapasztalatok felől, hanem az LMBTQ politikai törekvések felől támadt a kezdeményezés, és a szakmai érvek csak lekövették az ideológiai elvárást. Ma páriák lennének a saját szakmájukban azok a pszichológusok és pszichiáterek, akik a genderelméletnek megfelelően a szexuális irányultságok és nemi identitások legtöbbjének egyenrangúságát nem ismerik el, valamint az ezek megélését támogató segítségnyújtást sem tartják kizárólagosnak. A mainstream szakmai elveket megkérdőjelezők kenyérféltésből nem adhatnak hangot egyet nem értésüknek.

Bagdy Emőke tekintélyének nyomasztó terhe a kollégákon, bosszantó súlya a másként gondolkodókon

Végignéztem azt a 2020-as több mint ezer aláírást (akik között persze sok más szakmájú is volt), és két gondolat jutott eszembe: vajon a pszichológusok közül mennyien vannak, akik csak az akolszellem miatt vagy félelemből, a praktizálásuk ellehetetlenítése miatt írták alá? És vajon hányan vannak közöttük, akiknek teljes pályafutásuk során ez az aláírás lesz az egyetlen jelentős, szakmai nyomot hagyó tettük?

Nyomasztó súly lehet művelni ezt a szakmát egy olyan tekintély árnyékában, aki mindent elért hosszú élete során, amire egy mai pályakezdőnek nem sok esélye van. Hát még milyen bosszantó lehet azoknak a tőle nem sokkal fiatalabb pályatársaknak, akik egész életük során Bagdy Emőke lemaradó szakmai riválisai voltak. Az 1000 pszichológus petíciója felért egy negatív anya- vagy tanárkomplexustól szenvedő tanítvány szellemi gyilkosságkísérletével: megszabadulni a nyomasztó elődtől. És mekkora lehetett a csalódásuk, amiért az „eltüntetés” nem sikerült. Talán ezért is mutatkozott igény most egy újabb hasonló imázsromboló akcióra, amely a Szkeptikusok Társasága számára kétségtelenül jól jön a figyelemfelkeltés és ismertebbé válás szempontjából: két mondvacsinált „tudományos érvvel” kikezdeni Bagdy Emőke tudományos életművét. Pedig tudható, hogy a Laposföldnek nevezett citromdíj azokra szárad, akik – bár tagadott, de mégis egyértelmű ideológiai-politikai szándékkal – pécézték ki éppen őt. A díjra jelölésének indoka ez volt: „A szexuális fejlődéssel és a nemi szerepekkel kapcsolatos elavult, több évtizede meghaladott álláspont magabiztos és kitartó képviseletéért és ideológiai elköteleződésből fakadó rendszeres gendertagadó, homofób megnyilvánulásaiért, amelyeket gyakran fűszerez szabad megfogalmazású kvantumhalandzsával.” Még szerencse, hogy Bagdy Emőke példamutató mértéktartással minderre csak röviden reagált a mandinernek nyilatkozva, többek között ezzel a mondattal: „Tudomásul veszem, hogy izgatom a kedélyüket, viszont velük szemben én elfogadom más véleményét, nem ítélkezem.”