Istenítjük az erotikát, vagy Istenben keressük az éroszt?

– Mi, papok is csak emberek vagyunk, nem szentek, vagyis érzünk, vonzódunk, vágyódunk – hisszük, hogy a papi-szerzetesi nőtlenség nem elsősorban lemondás, hanem IGEN-t mondás egy másabb érzelmi világra.

Rómában arra oktattak, hogy az érosz jó dolog, szent dolog, és bár Istenben szex nincs, érosz annál inkább.

Tanulmányaim mellett párhuzamosan szenvedélybetegekkel foglalkozom, a Cenacolo közösséggel vagyok szoros kapcsolatban. Náluk tanultam meg, hogy a szenvedély nem rossz, éppen a hiánya az, ami betegséget okozhat: a szenvedélybeteg pótmegoldások után kutat, velük vív élet-halál harcot. Isten eredeti terve szerint a testiség csak eszköz, a lelkek testbeszéde, amelynek során a szemérem fokozatosan veszti el létjogosultságát a lelki intimitás növekedésével. Az érosz nem más, mint meghitt, bensőséges bizalom, ami a Teremtő legszebb ajándéka a halandó embernek. Amikor az érosz után vágyunk, voltaképpen Istent keressük, ha nem is tudatosítjuk. Az a szenvedélyes vágyakozás tehát, ami után sóvárog fiatal és idős, nem más, mint az Isten utáni vágy.

– A kereszténység szerelem- és szeretetértelmezése többrétű, testi és lelki szintet is figyelembe vesz, és helyet kap benne az Isten és a hívő közötti, szerelemhez hasonló szenvedély is.
– Ennek egyik alapja a bibliai Énekek éneke erotikus szerelmi története, amely ­egyben a Teremtő és az emberi lélek egymás iránti sóvárgó vívódásaként is értelmezhető. A középkorban misztikus szerzők lejegyezték különleges, erotikus tapasztalatokban megnyilvánuló istenélményeiket. A legismertebb Ávilai Szent Teréz. Az Isten őt a szó szoros, éroszi értelmében is „kielégítette”, testestől-lelkestől. Bernini megpróbálta szoborba önteni Teréznek ezt a megfogalmazhatatlan önkívületi élményét az Istennel való misztikus, eksztatikus találkozásban.

– A mai világ profán szerelemértelmezése ezzel szemben elsősorban a testiséget helyezi középpontba…
– 1953-ban az amerikai jezsuiták kiadták a „The Image of God in Sex” című tanulmányukat (szabad fordításban Isten megjelenése a nemi életben). Szerintem akkor kezdődött a valódi szexuális forradalom; ami utána, a ’60-as években jött, az inkább degradációnak nevezhető.

A mai értelemben vett hétköznapi „erotika” leszűkíti a fogalmat puszta technikára. Persze a múltban is sok példát találni, ahol nem az Istenben keresték az éroszt, hanem az erotikát istenítették, s rombolták le ezzel az emberi méltóságot, taposták porba a szemérem varázsát.

Nemrég ünnepelte Brigitte Bardot, az egykori szexidol 87. születésnapját. A Múlt-kor történelmi online magazin többek között így ír róla: „...az asztalon mezítláb lejtett tánca sokak szerint a filmtörténet egyik legerotikusabb jelenete”. Hatvanévesen és szerzetes létemre be kell hogy valljam, hajdanán az én középiskolás szívemet is megdobogtatták a filmjei, és ezt utólag sem szégyellem. De a legnagyobbat akkor dobbant a szívem, amikor az idősödő színésznő 1995-ben találkozott II. János Pál pápával. Akkor azt gondoltam: úgy látszik, minden rendben a nők körül.
25 év telt el azóta. Ismerősöm nemrég kezembe adta az Új Nő című felvidéki, magyar nyelvű magazin szeptemberi számát egy olyan cikk miatt, amely a női zarándokok ájtatos élményeiről szólt. Gyanútlanul továbblapoztam, és a magazin következő oldalán mintha a másik női végletbe csöppentem volna bele: „Az erotikus kütyük és a nő”. Azt a modern nőideált propagálja a cikk, aki szexuális „kütyüket” használ a hétköznapjaiban – mintha egy felvidéki szexshop kínálatát reklámozná a szerző. Hová tűnik így a szexualitás ajándékának igazi méltósága?

– A képi világ, amely körülvesz bennünket, a fogyasztásra ösztönző reklámok, az érzékeinkre ható filmek tudatosan megnehezítik, hogy a nemi ösztönt, a viszonzott szerelmet a valódi értéke szerint élhessük meg. Hogyan tudnak a papok és szerzetesek – vagy akár más keresztény, egyedülálló emberek – ilyen nehezített körülmények között önmegtartóztató életet élni? 
– Mi, papok, ha nem is olyan mély élményben, mint Ávilai Szent Teréz, de mindennapiban részesedhetünk – elég nyitott szemmel járni a világot. Az ember, de főleg a nő külseje, elsősorban lelkiállapotot tükröz: ha a szív, a lélek tiszta és nemes, az kifénylik, bájként kiül az arcra, s ott kacéran mosolyog. Nem csábít, csak vonzóan sugároz, mintha kifejezné: kár a fáradságért, ezt a férfiak úgysem értik meg. „Boldog vagyok – mert szép vagyok, nőből vagyok, más vagyok” – ezt sugározza. Istenről annyit tudunk biztosan, hogy „más”, mint mi, emberek, hasonlóan, mint ahogy a nő is másmilyen, mint a férfi – s ez benne a szép, az ellenállhatatlan, ez táplálja a vágyakozást. Ennek ellen lehet állni, de csak egy időre, itt, a földi létben – Isten másságában viszont majd sokszorosan megtapasztaljuk. A két nem közötti játékos, tiszta intimitás adja meg voltaképpen az istenkeresés egyik igazi, szintén misztikus és egy életen át kitartó varázslatosságát. Így aztán a kívülállók ne vegyék rossz néven, ha egyre jobban csodáljuk a teremtő Istent az életünk legintimebb vonatkozásában is. 

Ez a cikk a Képmás magazin 2022. januári számában jelent meg. A lapra előfizethet itt>>