„Bátorság volt anyáéktól, hogy utánam még három gyereket vállaltak” – Deák Márti hallássérülten jogi diplomát szerzett

Mikor tudatosult benned, hogy kevesebbet hallasz, mint a többiek?

Már ötévesen tudtam olvasni, és az óvodában a csoportos játékoknál jobban érdekeltek a könyvek, meg persze nagyobb biztonságban is éreztem magam olvasás közben. Ezen kívül semmi más nem utalt arra, hogy más lennék, mint a többiek.

Szüleid hogyan vették észre a gyengébb hallásodat, és mit mondtak neked erről?

Nagyon kicsi koromban észrevették, hogy nem ijedek meg hirtelen zajoktól, és nem nyugszom meg az énekelgetéstől. Pár hónapos koromban már hallókészüléket kaptam, ami nagy szó. Mivel anyukám lengyel, akkor a családunk éppen Lengyelországban élt, ahol előrébb tartott a korai diagnosztika és a hallássérültek fejlesztése, mint akkor Magyarországon. A szüleim rengeteg jó tanácsot és segítséget kaptak. Apa mesélte, hogy amikor még nagyon kicsi baba voltam, ő rendszeresen kivette egy időre a hallókészülékemet, és úgy mesélt vagy énekelt nekem, hátha ezzel stimulálja a maradék hallóidegeket. Nem tudom, ez segített-e, de jól mutatja, mennyi mindent kipróbáltak, milyen sokat foglalkoztak velem.

Pedig utánad még három gyermekük született, igen kis korkülönbséggel…

Néha elgondolkodom azon, mekkora bátorság volt anyáéktól, hogy belevágtak utánam még három gyerek vállalásába. Más családokban azt látom, hogy ha születik egy fogyatékos gyermek, akkor nem vállalnak többet.

Én pedig el se tudom képzelni az életemet a testvéreim nélkül, akik nagyon sokat segítettek nekem.

Így, hallókészülékkel mennyit hallasz?

Nagyon minimális hallási képességem van, amit még éppenhogy lehet egy kicsit korrigálni készülékkel. Ha kivenném a fülemből, egyáltalán nem hallanék semmit. Hangszíneket nehezen tudok megkülönböztetni, nem tudom például megmondani, hogy férfi- vagy női hangot hallok-e, a zenének pedig csak az összhatását hallom, de nem tudom megkülönböztetni a hangszereket. Az egyszerűbb zenei motívumokat könnyebben meghallom, és ha hozzáolvashatom a szövegüket, az is sokat ad a zenei élményhez. Teljesen másképp hallok tehát, mint más, de ezek a hangok nagyon fontosak számomra.

Kép

Márti kisgyerekként

Sok hallássérült szülei úgy gondolják, hogy a gyereküknek jobb lesz felnőni a sorstársak között, ezért például megtanítják őt a jelnyelvre. A tieid miért döntöttek másképp?

Sohasem kezeltek másként, mint a testvéreimet. Azt, hogy rám kicsit jobban kell vigyázni, vagy másképp kell hozzám beszélni, valószínűleg négyszemközt beszélték meg az érintettekkel. A tanáraimat megkérték, hogy lehetőleg ültessenek az első sorba, és írják fel a táblára a házi feladatokat, ne csak szóban mondják el. Az egyetemen elfáradtam a hosszú előadásokon a szájról olvasásban, ott egy FM rádióeszköz segített, amelynek a vevő része a fülemben volt, az adó része a tanárnál, ez felerősítette az ő hangját, és lehalkította a környezeti zajokat.

A jelnyelv megtanulása soha nem jött szóba, talán mert mindig jó beszédképességem volt.

Hosszú évekig jártam logopédusokhoz, ők tanították a szájról olvasást, és ez olyan organikus folyamat volt, hogy alig emlékszem a részleteire, mert természetesnek tűnt, hogy jól boldogulok a hallók között. A hallássérültek között soha nem éreztem annyira otthonosan magam, mint az ép hallásúak között. Zavart, hogy túlzottan artikulálnak, sokkal nehezebben tudtam róluk szájról olvasni, mint a hallókról.

Tehát együtt jártál iskolába általános képességű gyerekekkel, és fejlesztőpedagógusok különóráin vettél részt?

Óvodáskoromban jártam legintenzívebben logopédushoz, de a fejlesztésem végigkísérte az általános iskolát, és valamikor gimnázium idején maradt abba. Jártam nyelvórára, balett- és furulyaórára is, és kisgyerekkoromtól tagja voltam a Regnum Marianum katolikus lelkiségi mozgalom egyik gyerekcsoportjának. Velük hetente találkoztam, hétvégén gyakran kirándultunk, nyáron pedig táboroztunk együtt.

Nem lehetett könnyű kirándulás, táborozás közben vigyázni a hallókészülékedre. A víztől bizonyára nagyon kellett óvnod.

Egyszer gyerekként elfelejtettem levenni a hallókészülékemet, mielőtt bementünk a patakba fürödni. Csak amikor kijöttem a vízből, akkor döbbentem rá: én végig hallottam! Micsoda szerencse, hogy nem áztattam el!

Ma már én vezetek egy 12 fős gyerekcsoportot, és nagy kihívás, hogy a 12–14 éves gyerekek állandóan összevissza hangoskodnak.

A vezetőtársam sokat segít, hogy megértsem őket. Az egyik gyerek anyukája mondta, mennyire csodálja, hogy a kamaszok engem elfogadtak az első perctől kezdve a fogyatékosságom ellenére. Nem használták ki, nem sunyiskodtak, hanem segítettek. A Regnum tartós barátságokat adott, jó volt velük együtt felnőni.

Kép

Deák Márti (a jobb szélen) és családja

Nyelvtanulás, balett, hangszertanulás – a legtöbb ember el se tudja képzelni, hogy egy hallássérült képes ezekre. Neked hogyan sikerült?

Nem én voltam a legjobb a csoportból, de élveztem. (mosolyog) A balettórákon hetente váltakoztak a tánctípusok: a klasszikus, a sztepp és a jazzbalett. A szteppet különösen szerettem, mert kopogós cipőben, kiszámolt ritmusra lehetett táncolni, és a ritmusérzékem mindig jó volt. A vizsgaelőadások színpadi, előadói rutint adtak.

Kétnyelvű családban születtem, benne élünk a magyar és a lengyel kultúrában is, később jött mellé az angol és a spanyol nyelvtanulás.

Óvodában kezdtem a furulyatanulást, és csak kilencedikben hagytam abba. Ez az egyik legegyszerűbb hangszer: ha jól fújsz bele, és rendesen lefogod a lyukakat, akkor kiadja a megfelelő hangot. A családomban sok a zenész, régebben gyakran kamaráztunk együtt, karácsonyra készültünk betlehemes dalokkal.

Kimaradtál valamiből a csökkent hallási képességed miatt, amit utólag sajnálsz?

Nem volt olyan, hogy valamiben nem vehettem részt a gyenge hallásom miatt, de bizonyos helyzetekben rosszul éreztem magam. Például elmentem egy éjszakai túrára, ami szörnyű volt. Nem láttam semmit, így nem tudtam szájról se olvasni, nem hallottam, ha hozzám szóltak. A társaim persze igyekeztek figyelni rám: ha szóltak, akkor felém fordultak, és megvilágították az arcukat elemlámpával – de attól még az egész félelmetes volt. A nagyobb közösségek beszélgetéseibe, nevetgélésébe is nehezen tudok bekapcsolódni, különösen, ha többen is egyszerre beszélnek, csak kapkodom a fejem. Rá kell vennem magam, hogy meg merjem kérdezni, miről van szó, és változó az is, hogy a közösség tagjainak mennyi türelme van irántam.

Hogyan alakult az érdeklődésed, a pályaválasztásod?

Sokáig történelemtanár szerettem volna lenni, de aztán rájöttem, hogy a rossz hallásom kifejezetten hátrány lenne tanárként, ezért inkább a jogot választottam. A döntésem a Ne bántsátok a feketerigót! című regény elolvasásához kötődik. A főszereplő édesapja ügyvéd, aki egy perben egy ártatlanul meghurcolt ember életét próbálja megmenteni. Rám ez nagy hatással volt.

Ma, végzett jogászként is úgy gondolom, a jogot arra kell használni, amiért van: hogy igazságosabbá tegyük a világot.

Az egyik ambícióm, hogy a fogyatékossággal élők érdekeit is jól tudjam képviselni, de sok más lehetőség is érdekel.

Szerinted mit csináltak jól a szüleid, hogy a segítségükkel idáig eljuthattál?

Úgy „akadálytalanították” az életemet, hogy közben nem éreztették velem, hogy segítségre szorulok. Mehettem mindenhová, tehettem, amit szerettem volna, és ők a háttérből segítettek. Lehet, hogy nagyon nehéz volt ez nekik, és egymással megosztották a kétségeiket, mégse éreztem, hogy túlféltenének vagy korlátoznának. Néha kifejezetten bedobtak a mélyvízbe, hadd próbáljam ki, hogyan állok helyt. Anya velem beszélte meg a hallásommal kapcsolatos helyzeteket, apa pedig másokkal beszélt erről. Ez a kombináció nagyon bejött.
A gimnázium vége felé volt egy korszakom, amikor mérges voltam Istenre. Akkoriban azt éreztem, hogy a párkapcsolatok terén a barátnőim sokkal sikeresebbek, én hátrányban vagyok. Miért történik mindez épp velem? Ez olyan igazságtalan! Aztán ez egyszer csak elmúlt. Egy ismerősöm azt mondta, ha rám gondol, csak sokadik tulajdonságként jut eszébe, hogy hallássérült vagyok. Nekem ez nagyon jólesett: hogy nem a hallássérültségem határozza meg, ki vagyok, hanem előtte még el lehet mondani sok mindent rólam. Ennek örülök a legjobban.