„Hiszek a józan nyelvművelésben” – Balázs Géza nyelvész nem rémül meg a rossz helyesírástól és a képi jelektől

Már egy 2010-es kutatás is kimutatta, hogy az általános iskolások 50 százaléka és a középiskolások 30 százaléka használ olyan rövidítéseket is a kézírásában, amelyek elsősorban az internetes csevegéseiket jellemzik. Ennek fényében kérdezem: csökkenhet az írásbeliség presztízse és minősége a közeljövőben?

Írásbeliség nélkül aligha lennénk meg, tehát az írásbeliség megszűnésére nem gondolok, bár nagyon sok mindent elvesz tőle a képiség, a szimbólumok és az egyéb automatikus kommunikációs lehetőségek világa. A legfontosabb, hogy az írásbeliség is többszintűvé válik. Persze eddig is megvolt a hivatalos és a magán-írásbeliség kettősége, de most az SMS-, chat- és internetnyelv sajátos rövidítéseivel, képeivel (emotikonjaival) kialakult egy technológiai írásbeliség. Ezt az írásbeli nyelvváltozatot másodlagos vagy spontán írásbeliségnek neveztük el.

Nem az a baj, hogy többféle írásbeliség van, hanem az, hogy ezek egybecsúsznak, és ezáltal megnehezítik a megértést.

Amikor a közösségi oldalakon olvasgatom a kommenteket, és olyanokat látok, mint tetszik helyett teccik, megkérdezni helyett +?ni, szomorúan levonom magamban a következtetést, miszerint nem „divat” manapság figyelni a helyesírásra.

Ez a jelenség a már említett írásbeliségi szintek egymásba csúszásából fakad. A magán- és az internetes írásbeliség szembemegy a „magas”, hivatalos, akadémiai írásbeliséggel, részben kellő írásbeli műveltség híján, részben pedig tudatosan, egyfajta ellenkultúraként. A másik ok pedig a gyorsaság: az életünk gyorsul – Hamvas Béla szerint éppen ezért egyre tartalmatlanabbá válik –, és a gyorsaság nem kedvez az igényességnek. Nem kitenni a vesszőt, elhanyagolni az írásjeleket, rövidíteni, jelzésszerűen közölni, a nyilvánvaló hibákat sem kijavítani (mert úgyis megértik) – ma ez a hozzáállás kezd eluralkodni a nem igényes íráshasználatban.

A mobilkommunikáció írott formája (SMS, chatelés) tekinthető egyfajta „romlott” írott szövegnek?

Ha szigorúan magánközlésről van szó, akkor nem tekinthető „romlott” szövegnek, hiszen, ha az adott felek megértik, akkor eléri a célját. Ha ez az egyszerűsített, spontán írásmód nagyobb közösség elé, tehát a nyilvánosság terébe kerül (internet, belső vállalati levelezés), akkor már „romlott” írásmódnak tekinthető, hiszen akadályozza a megértést.

Rémisztő példákat kapok egyes világcégek belső levelezéseiből, amelyekben a helyesírásnak már nyoma sincs, a kifejezéskészlet pedig félig nemzetközi.

Ha ez így megy tovább, akkor komoly megértési problémákkal fogunk szembekerülni.

Lát reális esélyt arra, hogy a közeljövőben írásban már szinte csak piktogramokkal, emotikonokkal (ezekhez rendelt rövid szavakkal, ragokkal) társalogjanak az emberek egymással? Ilyesmire gondolok: Mindjárt karácsony, mikor veszitek meg a 🌲-t?

Az írásban megjelenő képi jeleknek nagy hagyománya van, valójában az írás a képekből fejlődött ki. Most egy kicsit visszatérünk a gyökerekhez. A képírás ma is létezik, és jól működik. Önmagában ez tehát egy természetes folyamat. De tudni kell, hogy a kép sokkal inkább többértelmű, mint a szó, s mi már annyira az alfabetikus (betű szerinti) kultúrán nevelődtünk, hogy a képeket jóval kevésbé értjük. Én nem adnám föl a magyar alfabetikus írást, fontosnak tartom a kultúránkat összekötő akadémiainak nevezett helyesírást, de játékként vagy magán-írásbeliségként tudomásul veszem az ebből való ki- vagy visszalépést is.

Mit tehetünk azért, hogy megtartsuk a helyes írást és elkerüljük a nyelvi elszegényedést? Segítség lenne az, ha például vloggerek beszélnének nyelvművelésről a YouTube-csatornáikon?

Bölcsészként rendíthetetlenül hiszek a józan észben.

Vagyis abban, hogy normális közegben nem vetődhet föl a helyesírás elvetése, és a helytelen írás propagálása.

Persze tudom, hogy egyes akadémiai körök szerint a helyesírás tanítása éppoly fölösleges, mint az öltözködésre tanítás (saját fülemmel hallottam ezt a véleményt a legmagasabb szintű nyelvészeti intézményben). Szerencsére úgy látom, hogy a nagyközönség még mindig egyfajta tisztelettel tekint a magaskultúrára, és az oda tartozó helyesírásra, és nem hallgat az efféle butaságokra. A normális, vonzó nyelvművelés, ideértve a közösségi média szerepelőinek helyes írását is, nagy mértékben befolyásolhatja a normalitást.

Felhasznált szakirodalom:
Veszelszki Ágnes 2010. Digilektus a lektusok rendszerében. In: Illés-Molnár Márta – Kaló Zsuzsa – Klein Laura – Parapatics Andrea (szerk.) Félúton 5.
Balázs Géza: Az informatika hatása a nyelvre. http://szgnye.vmmi.org/balazs2007.htm Balázs Géza: Az informatika hatása a nyelvre