Magányból kicsírázó közösségi ház – A Smohay házaspár megvalósult álma Káposztásmegyeren

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy házaspár, akik négy hónapos pici babájukkal elindultak „szerencsét próbálni” a napfényes Olaszországba. Az asszony járta az utcákat, a játszótereket; kutatta a kisgyermekes anyukákat, de hónapokig nem lelt barátokra, közösségre. Az ura estig dolgozott, későn ért haza. Hétvégente megcsodálták Észak-Olaszország látnivalóit, emberileg mégis ridegnek találták a mediterrán vidéket. Ezért az eredetileg tervezett két év helyett másfél év után hazajöttek, és a budapesti Káposztásmegyeren olyan közösségi tereket rittyentettek, ahol ma már több mint 1400 család talál barátokra, otthonra, programokra. A Káposztási Családok Egyesületét, a Megyeri Klubot és a KCSE Grundot Smohayné Simon Gyöngyös és férje, Smohay Ferenc álmodta meg.

Smohay család
A Smohay család - Kép: Kőhidai Szabolcs

Gyöngyös: Mind a ketten megtaláltuk a hivatásunkat a családban is és a fizetett munkánkban is. Az enyém elég egyértelmű volt – mind a festés, mind a művelődésszervezés –, és többgyermekes anyaságra készültem. Viszont a férjemnek közgazdászként még hiányzott valami.

Ferenc: Szerettem a szakterületemet a gazdaság és informatika határán, de megfogalmazódott bennem a kétség, hogy össze lehet-e egyeztetni a gazdasági tevékenységet a keresztény hittel. Reméltem, hogy igen a válasz, mert a Katolikus Egyház társadalmi tanítása és annak egyik ágaként a közösségi gazdaság jó útmutatást ad erre vonatkozóan. Az egyetemen egy kis körben sokat beszéltünk erről, de az itthoni képzés erre egyáltalán nem tért ki. Gyöngyössel közös imában is kértük ehhez az iránymutatást. Minden jól állt össze, mert egy neves olasz közgazdász professzor ismerősünk, Luigino Bruni épp egy civil közgazdaságtani képzést indított a Milano-Bicocca Egyetemen ezzel a fókusszal, levelező szakon. Emiatt települtünk Olaszországba. Milánó mellett egy hasonló településrészen laktunk, mint itt, Budapest szélén, Káposztásmegyeren. A képzés fantasztikusan alakult, de mást is tanultunk, mint amit vártunk.

Gyöngyös: A férjemet elismerték a munkájában, én viszont egész másképp éltem meg az egészet. Hiába voltam talpraesett, hiába beszéltem olaszul, nem volt senki, akivel napközben együtt sétálhattam volna babakocsival.

Olaszországban ugyanis sokkal később vállalnak gyermeket a nők, és három hónap után mindenki visszamegy dolgozni, kivéve a bevándorlókat. A gyerekeket nagyszülők vagy babysitterek nevelik, és a kisgyermekes anyukáknak nincs találkozási lehetőségük.

A csöndek szempontjából életemben nem volt olyan nyugodt időszakom. Megtanultam figyelni és hallgatni. A kislányom sokat aludt napközben, a férjem pedig este nyolcra ért haza a munkából. Ennek következtében a beszélgetésekre, közös programokra csak az esték és a hétvégék maradtak.

Ferenc: Nekem sem volt könnyű helytállni olasz nyelven egyszerre a munkahelyen, kéthetente pénteken-szombatonként az egyetemi képzésben, és természetesen a családban, újdonsült apukaként. Nehéz volt látni, hogy Gyöngyös elég szomorú egész héten a magány miatt. Közös ügy volt ez az egész, de jelentős határhelyzetekbe kerültünk.

Gyöngyös: Próbáltunk megmaradni. Váláshoz is vezethetett volna, hogy a férj sokat dolgozik, kevés ideje marad a családra. De mi nagyon tudatosan építettük fel a kapcsolatunkat, hogy ebből a megpróbáltatásból megerősödve jöjjünk ki. Együtt imádkoztunk, mint ahogy most is, őszintén beszélgettünk minden este, és közösen kapcsolódtunk ki. A hétvégéket száz százalékban együtt töltöttük. Megismertük Észak-Olaszországot művészeti, kulturális szempontból, utaztunk a szentek nyomában, meglátogattuk sokuk ereklyéit, imádkoztunk bölcsességért. Úgy tűnik, hogy megtámogattak minket. (nevet) Mindig is jártunk táncolni, ami párkapcsolat-erősítő. Ezt ott is megoldottuk, egy ismerős vigyázott a kicsire, mi pedig este tíztől salsa és baciata tanfolyamra jártunk.

Kép
KCSE
A KCSE 5. szülinapja (2016)

Ferenc: A hétvégéket próbáltuk úgy szervezni, hogy minél feltöltőbb, pihentetőbb legyen mindannyiunknak. Kirándultunk, szép helyeken kávéztunk, sétáltunk, és finom elviteles pizza mellett néztünk jó filmeket olaszul, amelyeket a helyi videótékából kölcsönöztünk.

Hétköznap nem volt könnyű. Szinte kinéztek a kollégák, amikor este hét körül felálltam az asztaltól, hogy megyek haza a családomhoz.

Viszont amikor hazaértem, igyekeztem száz százalékosan jelen lenni. Későn feküdtünk le, de mindennap beszélgettünk.

Gyöngyös: Megdöbbentő volt ez a munkamorál, amelyben a család egyáltalán nem prioritás. Ennek a fájdalma formált, hogy a családokra fókuszáljak, és a hiány óriási változást indított el bennem. Amikor 2008-ban hazajöttünk, egészen paradicsomi volt a magyar közegben kisgyerekes anyukának lenni és játszótérre menni. A homokozó szélén mindig akadt néhány perc, amikor az anyatársakkal egymásra mosolyoghattunk, pár szót válthattunk. Számomra a személyesség lett fontos, hogy ki a másik anyuka, és jól van-e.

Korábban a szakdolgozatomat művelődésszervezésből, a pilisszentiváni faluközösség kulturális jellegzetességeiből írtam. Ez a példa lebegett előttem, ahol a hálózatok tudnak egymásról, pl. a cserkészek, tűzoltók, sváb zenekar. Lenyűgözött, hogy a falu működésében milyen nagy szerepet kapnak a közösségi kapcsolódások. A káposztásmegyeri lakótelepen már léteztek kisgyermekes közösségek, ahová mi is csatlakoztunk. Érzékeltem, hogy nagy az igény a találkozásokra, de a hely szűkös, nem lehet több embert hívni. Hazatérésünk után több hónap megfigyelés és kapcsolatépítés után létrehoztam egy levelezőlistát 30 családdal, amely mára több mint 1400 családra bővült. Már Olaszországban megfogalmazódott bennem, hogy Káposztásmegyer II-n szükség lenne egy közösségi házra, amely a kisgyerekes családoknak és a fiataloknak is biztonságos találkozási hely.

2011-ben, két nappal a harmadik. gyermekünk születése előtt alapítottuk az egyesületet. Az első közös ügy a közösségi ház lett.

Két éven belül sikerült átadni, mert az önkormányzat számunkra is meglepő gyorsasággal támogatta az ügyet, és megvásárolt egy erre alkalmas ingatlant. Az Újpesti Kulturális Központ művelődésszervezőjévé váltam hivatalosan, hogy beindítsam a Megyeri Klub közösségi házat. Ezzel párhuzamosan önkéntesen, együttműködve alapoztuk tovább az egyesületet. Igényfelméréssel indultunk, ötleteltünk. Szerveztünk a legkisebbeknek zenés foglalkozást, baba-mama klubot; ovisoknak és kisiskolásoknak különböző korcsoportokban néptáncot, tornát, balettot; angol foglalkozást és angol nyelvű gyerek színjátszó csoportot; robotika fizika tanodát, fiataloknak ifiklubot; felnőtteknek zumbát, tornát, nyugdíjas klubot; családos gyerekkoncerteket, bábszínházat; házaspároknak társast, családos csapatépítést; farsangot, kézműves foglalkozásokat, előadásokat különböző témákban. A Megyeri Klub annyira sikeresen beindult, hogy egyedüli művelődésszervezőként sok is lett a család mellett. Ezt a státuszt átadtam egy nagyon jó utódnak, de az egyesület programjait, klubjait tovább működtetjük önkéntesen. Később lett egy kisebb saját egyesületi helyünk is, a KCSE Grund, ahol egyesületi munkatársként sok önkéntessel együtt dolgozom. Új klubokat és foglalkozásokat indítottunk fiatal és felnőtt közösségeknek, pl. könyvklub, férfiklub, társasjáték klub, üzleti reggeli a környékbeli vállalkozóknak, közösségi iroda, coaching, születésnapi ünnepek, képzések, tanfolyamok.

Sokan, akik el akartak költözni, a közösség miatt maradtak itt. Erős kapocs lett, ahová tartozni lehet, amiért együtt teszünk, egymást segítve.

A környék biztonsága érdekében megalapítottuk a helyi Szomszédok Egymásért Mozgalmat is a rendőrséggel összefogva. Képviseljük az itt lakók érdekeit a helyi ügyekben, és együttműködünk az önkormányzattal, egyházakkal, védőnőkkel, a Homoktövis Általános Iskolával, óvodával, bölcsődével és a környék további oktatási intézményeivel. Sok barátság köttetett, tehetségek bontakoznak ki, nagyon erősek a személyes kapcsolatok. Emiatt érezzük magunkat otthon.

Ferenc: Az egyesület életében nagyon sok apuka részt vesz. Kisebb munkacsoportokat alakítunk minden témára, én például a könyvelési és adminisztratív munkacsoportot vezetem az egyesület elnökeként, és aktív tagja vagyok a férfi klubnak. A civil kreativitás utat tör a legnehezebb helyzetekben is, amit az is bizonyít, hogy a szabályokat maximálisan betartva a járvány idején is tovább tudtuk építeni a közösséget, a kapcsolatokat és a reményt.

Különösen fontos, hogy Gyöngyössel egységben visszük előre a közhasznú Káposztási Családok Egyesületét, rengeteg aktív tag lelkes munkájával, támogatásával együtt, immár 10 éve, közös alkotásként.

https://kaposztasicsaladok.hu/
https://www.facebook.com/kaposztasicsaladok
https://www.facebook.com/kcsegrund
Adószám: 18221338-1-41

Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!

A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!

Támogatom a kepmas.hu-t>>

Ez is érdekelheti