„Gyümölcseiről ismerni meg a jó fát” – Beszélgetés dr. Eőry Ajándékkal

– Édesapja rendkívül szerteágazó tevékenységet folytatott, mindamellett hat gyermek édesapja volt. Milyen volt Eőry Ajándok legidősebb lányaként felnőni?
– Nekünk jó volt! De azért mi keveset érzékeltünk édesapánk szakmai tevékenységéből, a mi mindennapjainkban édesanyánk, Székely Zsuzsanna volt a hangsúlyos szereplő. Az ő hatására kezdtünk el például mindannyian zenélni. 25 éve hegedülök, gyermekeim születéséig a Szent István Zenekarban játszottam. Édesanyánk volt az, aki a különórákra vitt bennünket és otthon tartotta a frontot. Apukám rengeteget utazott tudományos konferenciákra Kínába, Japánba. Az ő családjától ez nem volt idegen, hiszen édesapja egy ideig mérnökként dolgozott a Távol-Keleten. Miklós nagyapám nagy tisztelője volt a távol-keleti filozófiáknak, édesapámék már gyerekkorukban jógáztak.

Apai nagymamám, Tóth Gabriella a szarvasi Tóth orvosdinasztia leszármazottja, nagyon nyitott szellemiségű, barátságos volt. Tőle örökölte édesapám azt a jellemvonását, hogy akivel megismerkedett és mély benyomást tett rá, azt meghívta az otthonába. Így történhetett például, hogy a japán delegáció a csopaki házunk teraszán kötött ki, ahol a nagymamám lángossal fogadta őket. Vagy, hogy egy amerikai pszichiáter professzor a Násznagy utcai házunk kertjében hintázott velünk. Ebben a felszabadult légkörben mindenki az otthon melegét tapasztalhatta meg nálunk, akkor is, ha távoli kultúrából ékezett. Édesapám tudományos kapcsolatai túlmutattak a hivatalos vonalon, személyesek voltak, emberi kapcsolatokká váltak. Ez volt az, amit kisgyerekként megtapasztaltam édesapám szakmai tevékenységéből. A mindennapokban a velünk járó áldozatos munkát az édesanyánk végezte. Elég zsibongó család voltunk, mindenféle állatot örökbe fogadtunk a sérült gólyától a kiharapott begyű galambig. Apukám, aki világ életében erőszakellenes volt, rendszeresen hazahordta a nem használt kísérleti állatokat.

– Édesanyjának ezek szerint nemcsak a gyerekek hóbortjaival kellett megküzdenie...
– Apukám úgy viselkedett otthon, mint egy hetedik gyerek. Édesanyánk biológia-fizika szakos tanár volt, úgy ismerkedtek meg édesapámmal, hogy apukám korrepetálta őt biológiából, aztán egy kölcsönadott Morus Tamás-könyv kapcsán áttevődött a barátság más szintre, és egy életre szóló szövetség lett belőle.

Kép

Székely Zsuzsa ("Zsuzsa mamama"), Borka és Bulcsú (Ajándék gyerekei), és Eőry Ajándok

Hatan vagyunk testvérek. Én vagyok a legidősebb, Lél öcsém Skóciában él, kutatóbiológus-bioinformatikus, Emese hagyományos kínai orvoslással és természetgyógyászattal foglalkozik, diplomás ápoló a végzettsége. Sorrendben Zsuzsi következik, aki édesanyámmal volt szorosabb kapcsolatban, ahogyan én az apukámmal. Zsuzsi Svájcban végzett zongoraművészként, majd egyházzenei szakon orgonistaként, kézsérülése miatt érdeklődése az Alexander-módszerre irányult. Ezután lovakkal, lovasterápiával és állathipnózissal, -akupunktúrával kezdett el foglalkozni. Ma egy Nógrád megyei falu templomában orgonál, és biogazdálkodással foglalkozik. Álmos fotós, legkisebb testvérem, Csobán villanyszerelő.

Amikor valaki egy ilyen nagy egyéniséggel él együtt, mint az édesapám, akkor már az, hogy megtalálja önmagát, eleve kihívás.

Egyszerű megoldás lenne, hogy kövessük őt. Erre persze volt is igény édesapám részéről. Az, hogy azt merd mondani, hogy „ez nem az én utam”, a saját fejlődésünk egyik mérföldköve volt. De nem is kell mindenkinek ilyen nagy embernek lenni, elég, ha szárba szökkentjük azokat a csírákat, amiket már elénk rakott.

– Ajándok, Ajándék, Lél, Csobán... Nem mindennapi nevek!
– Nagyapám, Eőry Miklós Svájcban tanult, ott Nikolausnak nevezték, és őt rettenetesen zavarta, hogy a neve lefordítható. Elhatározta, hogy az ő gyerekeinek olyan neve lesz, aminek nincs idegen nyelvi megfelelője. Négy gyereke született: Turul, Karácson, Ajándok, Örs. Nálunk Zsuzsi testvérem is – az egyetlen, aki hétköznapi nevet visel – Sávoly lett volna, de anyukám végül lemondott erről a hagyományról.

– A segítő és közösségszervező hivatás családjukban igen messzi gyökerekig nyúlik vissza.
– Apai dédapám, Vilmos Sárváron városbíró és patikus volt. Apósa, Rauscher Miksa Szombathely építészeként vált ismertté, ma utca viseli a nevét. A ma is élő családi fészket, csopaki házunkat dédnagyanyánktól örököltük, aki a Töböréthei-Krascsenics családból származott.

Kép

A csopaki ház - Kép: Eőry Álmos

– Hihetetlenül élénk és pontos a családi emlékezet!
– Miklós nagyapám foglalkozott családfakutatással, ez a tevékenysége végül Áron unokatestvéremre szállt, aki politológus-történészként rendkívül alaposan és precízen jár el ebben a feladatában is.

– Édesapja tudományos pályafutásánál talán még fontosabbnak tartotta egészségmegőrző, -népszerűsítő munkáját és programjait.
– Édesapám világéletében tanult. A piaristáknál végzett, majd onnan biológus szakra vezetett az útja, miután ebben az időszakban katolikus gimnáziumból nem volt egyszerű továbbtanulni. Biológiából lett kandidátus, a növények akupunktúrás pontjaival foglalkozott. Ekkor fejlesztették ki a világ első bőrlégzésmérő készülékét. Otthon a fikuszunkat kezelte: letört a csúcshajtása, apukám akupunktúrás kezelése után elkezdett burjánzani.

Akkoriban egy videós riportban bemutatta a szőlőtermés hozamnövelésének házi akupunktúrás módszerét. Utána a gazdák elárasztottak bennünket köszönőlevelekkel...

Édesapámra jellemző volt, hogy amint valamit megtanult, azonnal átültette a gyakorlatba. Nagy vágya volt, hogy minél egyszerűbb és hatásosabb módszereket népszerűsítsen. A biológia után elvégezte az alkalmazott matematikus szakot, majd az orvosi egyetemet. Tudományos munkájának külön fejezetét jelentették a találmányai: ő fejlesztette ki például a híres fogyasztó fülklipszet. Gyerekkorom egyik emléke, hogy lakásunk minden zugában egy bontatlan sor fülklipsz volt... Aztán jöttek a zseniális programok. Sokkal több ötlete volt, mint amennyi megvalósult. Legnépszerűbb programfejlesztése a Meridián Torna, élete végén ezt tekintette fő művének. Szerintem az egyik legfantasztikusabb – megvalósulatlan – programja az Egészség Bónusz, amelynek központi gondolata, hogy a társadalombiztosításnak a betegség helyett az egészségre kellene fókuszálnia.

Kép

Ajándék gyermekkorában, édesapjával és a csopaki ház

Szívén viselte a nem kívánt gyermekek sorsát. Az ő védelmüket szolgálta az Oltalom Kápolna / Szent Péter Esernyője Program. Szintén az ő érdekükben indította volna a Pityergő Teve nevű, meg nem valósult programot. Címét egy mongol filmről kapta, amelynek tevefőhőse olyan nehezen hozta világra a kicsinyét, hogy megutálta, és nem akarta szoptatni. Mindenféle gyógyítással próbálkoztak szegény állatnál, végül is egy hegedűművész zenéje annyira meghatotta, hogy elfogadta a kölykét... A program célja az lett volna, hogy a kétségbeesett helyzetben lévő, abortuszra készülő anyák elfogadják magzatukat – erre dolgozott ki egy teljesen egyszerű, védőnők által is elvégezhető akupunktúrás programot.

Érzelemmel hatni az értelemre – ebben az édesapám fantasztikus volt.

– Édesapja munkásságának kezdetén nem volt könnyű útja a kínai medicinának Magyarországon, mert az orvosok lenézték ezt az európaitól gyökeresen eltérő gyógyrendszert. Ön ráadásul egy mélyen vallásos katolikus családban nőtt fel. Egyházi oldalról is érték támadások édesapját szakterülete miatt?
– Én ilyet nem tapasztaltam, sőt, több egyházi kiválóságot tudhatott páciensei között. Apukám mindig ezt az újszövetségi mondatot idézte: „Gyümölcseiről ismerni meg a jó fát.” A hagyományos kínai orvoslás nem vallás vagy filozófia, hanem egészségügyi rendszer, amelynek a hatékonyságáról rengeteg tudományos tapasztalat gyűlt össze. Az viszont sajnos hiányzik a mi kultúránkból, hogy megtanuljuk már iskolás korunkban: mi magunk is tehetünk az egészségünkért. Hibás és passzivitásra kárhoztat az a hozzáállás, hogy „elmegyek az orvoshoz, majd ő meggyógyít”!

– Az érzelemnek az értelemre kifejtett hatása nemcsak édesapjának, hanem önnek is szakterülete. Amikor megkérdeztem, hogy hol lehet az ön szakmai munkásságát követni, egy szóval válaszolt: a rendelőjében. Hogyan alakult az élete háromgyermekes édesanyaként, orvosként, édesapja szellemi örököseként?
– Gyerekkorunktól használtunk akupresszúrát az egészségünk helyreállításához, gyógyszereket nem szedtünk. Ha például valakinek hányingere volt vagy fájt a feje, tudtam, hogy mely pontokat kell masszírozni. Ezek voltak édesapám ajándékai.

Kép

Generációk találkozása: Borka, Ajándék lánya

A Patrona Hungariae gimnáziumban végeztem, de lázadó tinédzserkoromnak nem tett jót az ottani szigor, a vallástól eltávolodtam. A visszautat férjemnek köszönhetem, akinek erős ferences kötődései vannak. Nem voltam reálbeállítottságú, zenéltem és az irodalom érdekelt, persze édesapám igyekezett az ő pályája irányába terelni. Elkezdtem dolgozni recepciósként és mindenesként apukám szakrendelőjében, és persze bejártam a tanfolyamokra. Végül akkor döntöttem úgy, hogy a nyomdokaiba lépek, amikor a kínai orvoslás kapcsán ráéreztem arra, hogy a gyógyítás művészet. Az orvosi egyetemi tanulmányaim viszont teljesen eltávolítottak a hagyományos kínai medicinától, kivéve, hogy végzett  fülakupunktúrás addiktológusként szenvedélybetegeket és hajléktalanokat gyógyítottam a Moszkva téri melegedőben és egy plébánián. Az egyetem elvégzése után a családorvosi tanszéken folytattam a karrierem.

A test és lélek kölcsönhatása a kínai hagyományos orvoslásban nagyon érdekelt, ezt akartam kutatni.

Rihmer Zoltán pszichiáter professzornak köszönhetően egy temperamentumkutatásban vettem részt. Az alapvető négy temperamentum alapján egy amerikai pszichiáter kifejlesztett egy temperamentumskálát. Ennek az egyik eleme például a hipertim temperamentum, ők olyanok, mint a Micimackóban a Tigris: örökösen tele vannak ötletekkel, nem tartják tiszteletben mások személyes terét, kicsi az alvásigényük, szexuálisan is nagyon aktívak – ez a szangvinikus temperamentum megfelelője. Aztán van az irritábilis, amely a kolerikusnak felel meg: ő az, aki mindig felkapja a vizet. A melankolikusnak megfeleltethető a depresszív, akire nemcsak az jellemző, hogy kicsi az önbecsülése és inkább negatívan látja a dolgokat, hanem viszonylag altruista, képes a saját érdekeit háttérbe szorítani mások miatt, ezért például evolúciósan jellemző a nőkre. Ehhez jön a szorongó típus, ez is egy nagyon nőies típus – a családunkért érzett szorongás például természetes jellemzőnk. Aztán van még egy különleges típus, a ciklotim, a „hol lent, hol fent”-típus, például sok művészre jellemző a fantasztikus teljesítmények és mélypontok közötti ingadozás, és hogy a mélypontjaikat sokszor intenzívebben élik meg. Sajnos ez a temperamentum csírája lehet a bipoláris depressziónak.

Kutatásaim célja a temperamentumok és a lehetséges testi betegségek közötti összefüggések vizsgálata – ebből védtem meg a doktorimat is. Nemrég fordítottam le Giovanni Andrea Fava Well-being terápiás könyvét, most vele kutatom a testi betegségek pszichés hátterét. Az egészség egy folyamatosan változó egyensúlyi állapot. Az  együttgondolkodás a beteggel apukám számára is kulcsfontosságú volt. Ő azt mondta, nem elég a beteg együttműködését (compliance) megnyerni, egy irányba kell vele nézni (concordance). Ha megértem, hogy a betegem mit ért gyógyulás alatt, akkor nem az én célomat akarom ráerőltetni, hanem abban segítem, amit ő szeretne elérni. Az integratív medicina a természetgyógyászati módszerek integrálásával ezt a szempontrendszert hozza be a gyógyításba.

Persze vigyázni kell, hogy ez ne forduljon el az ezotéria irányába, mert a 21. századi társadalom rákfenéje, hogy mi az Isten helyébe képzeljük magunkat, és úgy gondoljuk, hogy nélküle is meg tudjuk oldani a dolgokat. Isten iránti vágyódásunkat azonban semmi nem tudja helyettesíteni. Ha elvesszük az emberektől a Jóistent, akkor mást fognak keresni, és olyan módszerekben vélik megtalálni, amik tévútra viszik őket.