„Amikor csöngetett a Jézuska, mi nem rohantunk rögtön az ajándékokhoz”

– Hogyan változtatták meg a mindennapjait a koronavírus-járvány miatti korlátozások?
– Ez az év mindannyiunk életében jelentős változást hozott valamilyen szinten, a mi családunknak is egyik napról a másikra kellett alkalmazkodni az új helyzethez. A munkáim zömét elnapolták, a feleségem, aki fogorvos, szintén leállásra kényszerült. A három gyermekünk, akik már nem élnek velünk, a korlátozások idejére visszaköltöztek hozzánk, „home office”-ba. Az élet kikényszerítette, hogy lelassítsunk és újragondoljuk a dolgokat, hogy feltöltődjünk, és többet foglalkozzunk egymással vagy olyan dolgokkal, melyekre korábban a nagy pörgésben nem jutott idő. Például a kertünk soha olyan szép nem volt, mint idén tavasszal.

Amikor nincs pandémia, mindannyian egyfajta monotóniában élünk. A mostani helyzet azonban hirtelen kizökkentett mindenkit: lehetőséget kapunk arra, hogy fejlesszük magunkban a türelmet, az empátiát, törődjünk azokkal, akik körülöttünk vannak, akik fontosak nekünk.

Ráébredtünk, micsoda kiváltság az, hogy együtt élhetünk és megérinthetjük egymást.

Persze a dolognak van egy másik oldala is: egyik ismerősöm tavasszal megjegyezte, hogy most vagy elválnak, vagy jön a negyedik gyerek. Viccesen hangzott, de ha jobban belegondolunk, nem az; hiszen vannak, akiket az összezártság inkább szétszakít, mint összehoz, mert most nem lehet szőnyeg alá söpörni a problémákat, nem lehet elbújni a munkahelyre túlórákra hivatkozva, nem lehet teletömni a gyerek zsebét pénzzel és azt mondani neki, hogy „Menjél moziba, vegyél magadnak valamit, amivel elfoglalod magad”.

– A pandémia miatt az idei karácsony is más lesz némileg, habár az ünnep lényege nem változik. Csak szűk körben ünnepelnek?
– Hogy hányan leszünk karácsonykor, és tudunk-e találkozni mindazokkal, akikkel év közben nincs időnk, ez most nagy dilemmát okoz nekünk. Ha édesanyám minden testvérét beleszámoljuk, akkor a családunk több mint harminc főt tesz ki, de nagy a valószínűsége, hogy a korlátozások miatt nem tudunk teljes létszámmal ünnepelni, így az idei karácsony a létszámot tekintve visszafogottabb lesz. De még szűkebb körben is körültekintőnek kell lenni az édesanyám és a feleségem szülei miatt. Őket óvnunk kell.

– Önnek mit jelent az advent?
– Paradox dolog az advent, mert miközben az ember úton van az elcsendesedés felé, és próbál lelkileg ráhangolódni az ünnepre, ez az egyik legrohanósabb időszak. Decemberben közlekedni és a belvárosban parkolni szinte képtelenség, mindenki a plázákban száguldozik ajándékok után kutatva, szóval generálódik egyfajta „őrület”.

Ügyesen kell egyensúlyozni, hogy minden rendben legyen, de meg is érkezzünk lélekben.

– Milyen emlékeket őriz gyermekkora karácsonyairól? Van kedvence?
– Mindegyik karácsonyomra örömmel gondolok vissza. Amikor csöngetett a Jézuska, mi nem rohantunk rögtön az ajándékokhoz (nálunk nem volt szokás becsomagolni az ajándékokat), hanem megálltunk és megvártuk, amíg a családból édesanyám vagy édesapám mondott pár gondolatot az ünnepről. Majd énekeltünk, megöleltük egymást boldog karácsonyt kívánva, és csak ezután fordultunk a meglepetések felé. Jó volt így lassan haladni, mert a közös éneklés közben volt arra idő, hogy beigya a szemem a fényeket, s hogy érezzem a fenyő illatát.  Ez a pár meghitt perc sokkal maradandóbb emlék számomra, mint az, hogy miket kaptam.

Kép

Kép: Emmer László

Amikor apa lettem, és először lehetett velünk az első gyermekünk a karácsonyfa alatt, nagyon boldog voltam, és így volt ez mindig, amikor gyarapodott a családunk. Mélyen meghatott, amikor a gyerekeim ajándék gyanánt rajzoltak valamit, mert éreztem, hogy amíg ügyeskedtek a ceruzával vagy a festékkel, egy kis időt velem töltöttek, és megpróbálták kitalálni, hogy nekem mivel okozhatnának örömöt. Fantasztikus érzés volt, amikor ezeket az alkotásokat tíz év múlva elővettük és nosztalgiázhattunk. Ma már inkább élményeket ajándékozunk egymásnak, de persze most ezzel is bajban vagyunk, hiszen nem lehet színházba menni vagy koncertet látogatni. Mindenesetre a lehetőségeinkhez mérten azért próbálunk kreatívak lenni.

– Életének fontos pillére a vallás. Istentiszteletekbe online mód kapcsolódik be mostanában?
– Igen. Megszokott gyülekezetemhez látogattam el virtuálisan, de meghallgattam kíváncsiságból más gyülekezetek online istentiszteletét is. Tavasszal olyan – szintén online – beszélgetéseken volt alkalmam részt venni, ahol arra kerestük a választ, hogy hogyan lehet jól virtuális istentisztelet-közvetítéseket készíteni, milyen elvárásokat támaszt az új helyzet a tiszteletesek felé. Vagyis egy társadalmi szövetbe mélyen beágyazódott vallási rítust át lehet-e ültetni úgy a digitális térbe, hogy annak közösségösszetartó ereje online is érzékelhető legyen, emellett e formának mely előnyei azok, amelyekkel érdemes élni. 

– Az elmúlt pár hónap sokak idegrendszerét megviselte; elég, ha csak arra gondolunk, hányan veszítették el a munkájukat, hányan estek el bevételeik nagy részétől. Pont ezek miatt szinte elöntik a közösségi felületeket az agresszív kommentek, és depresszióval is egyre többen küzdenek. Mentális egészségünk karbantartása érdekében milyen gondolatokból lenne érdemes építkeznünk a jövőben?
– Popper Péter mondta, hogy minden rendben van, és ami nincs rendben, az is rendben van. Én is hiszem, hogy minden okkal történik.

A jó és a rossz dolgok számvetésre buzdítanak, és figyelmeztető „atyai tasliként” terelnek minket egy új irányba.

Ha valaki nagyon anyagias, és rágörcsöl arra, hogy mennyit veszít most, és mit nem csinálhat, akkor abba bele fog bolondulni. Ha viszont arra koncentrál, hogy vajon mit tanulhat ebből a helyzetből, és mit akarhat tőle az élet, akkor akár nyertesként is kijöhet e harcból.