Miért ne lazíthatnánk föl a család fogalmát? Tényleg, miért?

Miért vannak kirekesztve a házasság- és családfogalomból a valakivel együtt élő, de szexuális értelemben egymás iránt nem vonzódó párok? Tegyük föl, barátok, lakótársak, kollégák, kiválóan alkotnak, főznek és esznek együtt jól működő szimbiózisban. Miért fontos az ágy-, miért nem elég az asztalközösség? Egyáltalán muszáj szeretnünk azt, akivel családot szeretnénk alkotni? Nem elég, ha egy mindkettőnk számára jövedelmező közös bizniszben vagyunk érdekeltek? Vagy ketten fizetünk elő a wifire, mert úgy olcsóbb? Vagy azonos a cipőméretünk, és ha összeállunk, kétszer annyi cipőt tudunk hordani felváltva?

Továbbá nagyon igazságtalan kirekeszteni a család fogalmából azokat is, akik évtizedeken át sem találnak maguknak (sem ellenkező, sem azonos nemű) párt, sem üzlettársat, és semmilyen szempontból nem járnak egy cipőben. Vagy akiknek eszük ágában sincs másokkal együtt élni. Miért kell a családhoz több ember? Miért nem lehet az egy fős család is ugyanolyan teljes? Egyáltalán, miért vonatkozik a család kizárólag emberekre? Miért nem használjuk a „család” fogalmat mindenre, ami nem család? Miért kell mindent annak nevezni, ami? Ha az életkorokkal olyan rugalmasak vagyunk manapság, hogy a harminc ma valójában húsz, a negyven pedig az új harminc… A matematikában lehetünk lazák? A szemantikában nem?!

Jöjjön el végre a tökéletes szabadság! A kiteljesedést gúzsba kötő, előre meghatározott fogalmak béklyói (és az azokhoz kötődő jogok és kötelességek) nélkül! Le az értelmező kéziszótárakkal!