Oviba megy a gyerek, most mi lesz? – Ne titkoljuk, hogy nem könnyű ez a változás!

„Kedves Anyuka! Értesítjük, hogy kislánya óvodai beiratkozása sikeresen megtörtént.” Hát ez a nap is eljött! Lássuk csak, mire emlékszem az óvodából! Fehér harisnya, virágos lakkcipő, gitározó óvónéni, napos feladatok, ovis jelek (cseresznye!), torna, tea, furulya, a délutáni alvás helyetti éberség, a kiselefántos takaróm, homokozólapát, pitypang-nyaklánc, „Bújj bújj zöldág…”, tarisznya, fogócska, bújócska, pogácsa és egy kisfiú, aki mindig cibálta a hajamat az udvaron, és a napokban jelölt ismerősnek a Facebookon.

Az ovis élet a barátkozások és az önfeledt játék időszaka! De mi van, ha nem akar majd bemenni a gyerek?

Vagy ha lázad az intézmény szabályrendszere ellen? Mégis, mennyi ideig tart majd a beszoktatás? Mi van, ha ott derül ki, hogy valamit végig rosszul csináltam? Milyen érzés az, amikor nem tudok a gyerekem minden rezdüléséről?

Mérföldkő gyereknek és szülőnek, ami nem könnyű

Természetes, hogy ilyenkor számtalan kérdés kavarog a szülőkben, hiszen az óvodakezdés a gyermek és a szülő életében is valódi mérföldkő, a fejlődés egy újabb szintje, amikor a gyerek hosszabb időre képes távol maradni a szülőktől. Ebben az életszakaszban kezdik igazán felfedezni a világot, egyre merészebb ugrásokkal vetődnek le a kanapéról, mindenre rákérdeznek, és bár a kézmosás inkább egy vízibombacsata helyszínére hasonlít, evőeszközhasználat közben pedig szanaszét repülnek a falatok, a kicsiknek jól láthatóan örömöt okoz az autonómia megélése. Molnár Zita, a BeBalanced Pszichológiai Pont pszichológusa szerint ahogy a gyermek fejlődik, egyre jobban figyeli a környezetét, követi a mintákat, alkalmazkodik a látott viselkedésekhez, a szülő pedig azzal teheti a legtöbbet, ha segíti gyermekét az önállósodási folyamatban és a közösségbe illeszkedésben.

Az óvodakezdéshez szükséges az a fejlődési mérföldkő, hogy a gyermeknek biztos tudása legyen arról, hogy ha távol is vannak egymástól, sem a szülő, sem a köztük lévő szeretetkapcsolat nem szűnik meg.

A kapcsolatba vetett bizalom lehetővé teszi, hogy bátran elkezdje felfedezni a világot, hiszen az együttlétek során feltöltött érzelmi tankból és szülőről alkotott belső képből tud élni. Ezt erősítheti meg a kapcsolatot szimbolizáló plüssállat, „rongyika” vagy kavics, amely a távollétkor kapaszkodót jelent a gyermeknek.

Beszélgessünk a gyerekkel arról, milyen jó ovisnak lenni!

„Érdemes lehet az óvodai napirendet és rutinokat lépésenként bevezetni. Fontos, hogy figyeljünk a gyermek saját tempójára és ahhoz mérten segítsük őt, ne állítsunk fel irreális elvárásokat!” – teszi hozzá a pszichológus. Beszélgessünk gyermekünkkel az óvodáról, és az is fontos, hogy őt is megkérdezzük arról, hogyan éli meg a közelgő változást.

Kép

Kép: Freepik

„Szülőként, felnőttként könnyű elfelejteni, hogy a gyermeknek még nincs semmilyen tudása az óvodáról. Emiatt fontos, hogy beszélgessünk, meséljünk az óvodai életről. Ehhez lehet meséket segítségül hívni, de a saját élmények megosztását is szokták élvezni a gyerekek. Minél több részletet, információt ismer meg a gyermek, annál jobban csökken benne a félelem és a szorongás az ismeretlentől. Ezzel a ráhangolódás mellett előkészítjük a gyermek érzelmi viszonyulását is az óvodához: nem az anyától-apától elválás kerül középpontba, hanem a hosszú játék lehetősége a kortársakkal vagy éppen az új tér és játékok izgalma lesz hangsúlyos” – magyarázza Molnár Zita.

Az elválás a szülők lelkére is ránehezedhet

A gyerekeknek kifinomult érzékeik vannak, amelyekkel megfigyelik és dekódolják a szülők testbeszédét, hangulatait, érzéseit, így ha mi magunk szorongunk a beszoktatástól, a gyerekünk könnyen átveheti a hangulatunkat. Ezzel szemben, ha például a saját történeteinkkel csigázzuk fel az érdeklődést, nagyobb eséllyel várja majd pozitív izgalommal az óvodát.

„Szülőként szorongást érezhetünk amiatt, mert más gondjaira bízzuk a gyerekünket. Fontos emlékeztetni magunkat, hogy a gyerekek nagyon érzékeny antennákkal figyelik a külvilágot! A szülők reakciói, érzései referenciapontok a gyermek számára, hiszen ebből tájékozódik, hogy az adott helyzet biztonságos-e. Így igencsak megnehezíti az óvodai beszokást és leválást, ha a gyermek nem lehet biztos abban, hogy mindez rendben van” – teszi hozzá a szakértő.

A karantén hatásait lehet ellensúlyozni

A járvánnyal kapcsolatos korlátozások a gyerekek életterét és szociális kapcsolatait is beszűkítették, így átmenetileg kevesebb időt tölthetnek kortársaik között. A pszichológus szerint ez nagy valószínűséggel nem fog problémát jelenteni a gyerekek fejlődését tekintve, hiszen a szocializáció elsődleges színtere a család, az itt kapott viselkedési mintákat, normákat és kapcsolódási módokat viszi át a gyerek afféle „prototípusként” az óvodai életbe. Így a harmonikus családi körülmények között fejlődő gyerek a kiesett időszakkal együtt is képes lesz arra, hogy az óvodába sikeresen beilleszkedjen.