Állás és lakás nélkül, négy gyerekkel is célba kell érni

A csepeli Családok Átmeneti Otthonához (röviden CSÁO) két nagyobb épület és két lakás tartozik: az Anyaotthonban negyven főt tudnak elhelyezni, a Családos Szállón pedig teljes családokat fogadnak ugyancsak negyven fő erejéig. A kiléptető lakást egy olyan család veheti igénybe, amely már kevesebb segítségre szorul, míg a hat férőhelyes krízisközpontban bántalmazott nőket és gyermekeiket szállásolják el. Az Erdősor utcai anyaotthon jelenleg mind a tizenkét szobájában élnek, akik tartós vagy átmeneti lakhatási problémák, mélyszegénység miatt leltek itt menedékre. Beköltözésükkor egy évre kötnek velük szerződést, amit igény esetén meg lehet hosszabbítani fél évvel, majd ha ezt követően sem sikerül egyenesbe kerülniük, az iskolai tanév végéig maradhatnak. Az intézmény vezetője, Weigl-Kiss Erika úgy véli, ez az ellátórendszer egyetlen olyan szelete, ahol van idő és mód érdemi változást elérni a családok életében.

A ház nemcsak azért van, hogy fedél legyen a fejük felett, az itt töltött hónapok az intenzív fejlődésüket is szolgálják: a CSÁO havi rendszerességgel tart nekik tréningeket gazdálkodásról, konfliktuskezelésről és gyereknevelésről, amelyek a legtöbb problémát okozzák nekik.

Nagyon gyakori, hogy a lakók munkahelyi konfliktushelyzetek miatt veszítik el a munkájukat, ahogyan a rendelkezésükre álló pénzzel való gazdálkodás is nehézségek forrása, ezért ezzel kapcsolatosan is azonnal hasznosítható készségeket ad át nekik az intézmény. A tréningeket egy egyéni ülés követi a családot segítő családgondozóval, amelynek során megbeszélik, hogy az adott lakó hogyan tudja a saját mindennapi életébe beépíteni a tanultakat, például előre megtervezi kiadásait.

Kép

Weigl-Kiss Erika - Kép: Fekete Fanni

Az intézmény dolgozói szoros kapcsolatot ápolnak az anyákkal, partnerként szólítva meg őket, ám a munka nem zökkenőmentes. „Ha egy szociális munkástól hallják, mit kellene csinálniuk, az gyakran ellenállást szül bennük” – mondja Weigl-Kiss Erika, akiben még 2017-ben fogalmazódott meg a CSÁO Villa edukációs társasjáték ötlete, amely az önálló élethez, a lakók sikeres kiköltözéséhez szükséges készségeket játékos formában adja át számukra.

A feladatokhoz valós helyzetek szolgáltak mintául, a játék tervezői folyamatosan feljegyezték az intézményben előforduló problémákat, élethelyzeteket, a lakóktól hallott mondatokat.

A társas fél év alatt készült el néhány munkatárs majd családtag bevonásával, és a 2018-as anyák napi ünnepségükön debütált.

Kép

Kép: Fekete Fanni

Ottjártamkor Erika két anya, Barbara és Nikolett segítségével mutatta be a társast. A játékosok ajánlott létszáma négy fő, hogy kellően oda tudjanak figyelni egymásra. A 28 mező egy hónap idejét képezi le. A játék elején mindenki húz egy kártyát, amely meghatározza, hány gyereke van és mennyi a jövedelme, Nikolett például egy 150 ezer forintból élő, háromgyerekes szülő szerepét ölti magára, ami közel áll a valósághoz: a nő februárban költözött a házba négy gyermekével, miután eladták a fejük fölül az albérletét. A legidősebb tizennégy múlt, a két kicsi viszont csupán 21 hónapos és fél éves. Eleinte nagyfia nagyanyjánál húzták meg magukat vidéken, de naponta több órát kellett ingázniuk, így a CSÁO-tól kértek segítséget. Nikolettből az átéltek ellenére magabiztosság árad, játékvezetőként határozott mozdulattal osztja ki papírpénzeket a többieknek. Induláskor, akárcsak a valóságban, mindenki befizeti a lakhatás térítési díját. Ez általában nem nagy összeg – legfeljebb a legális jövedelem felét kérhetik el érte – és azért van rá szükség, hogy tudatosítsa a szülőkben, ez „élesben” sem ingyenes szolgáltatás. A játékosok következő kiadása a bevásárlás, ami gyerekenként ötezer forint, tehát Nikolettnek kapásból 15 ezer forint. Barbara olcsóbban megússza, mivel csak két gyerekért felel, és még megtakarítást is tud venni a bankból, amire szintén van lehetőség a játék során.

Kép

Kép: Fekete Fanni

Ezt követően mindenki húz az Állás, a Gyermek, a Szerencse, a Random és a Csatt feliratú paklikból. Utóbbinál egy-egy kérdést kell megválaszolniuk arról, hogyan cselekednének egy adott szituációban. A kihúzott lap három lehetőséget ajánl fel, de más opciót is választhatnak; Barbarának azt kell eldöntenie, mit tegyen gyermekével, aki nem hajlandó iskolába járni. A három megadott válasz, hogy segítséget kér pedagógustól vagy szakembertől, mindennap elkíséri az iskolába, vagy pedig addig szidja és bünteti, amíg jobb belátásra nem bírja. Ő a felsoroltak helyett máshogy orvosolná a problémát, és inkább elbeszélgetne gyermekével arról, milyen fontos a tanulás céljai eléréséhez. „Ha én nem tudom meggyőzni, másnak sem fog sikerülni” – indokolja. Mindenekelőtt azonban kiderítené, miért nem érzi jól magát az iskolában, szükség esetén átíratva egy másik intézménybe.

A Csatt az egyik legnépszerűbb eleme a játéknak, mivel elindít a játékosok közt egy párbeszédet az adott kérdésről. Nikolett elképzelhetőnek tartja, hogy valaki a valóságban csak kiabálna iskolakerülő gyerekével, így viszont megismerhet három-négy véleményt, amiken elgondolkozhat. „Egy külső szemlélő mindig jobban látja a helyzetünket, mint mi magunk” – helyesel Barbara.

Kép

Barbara 15 hónapos és másfél éves kisfiaival él a csepeli anyaotthonban - Kép: Fekete Fanni

A Szerencse-kártyák szintén a valóságot tükrözik, hiszen vannak, akik különböző szerencsejátékokkal próbálnak pénzhez jutni. Barbara ezúttal kaparós sorsjeggyel nyer háromezer forintot, egy későbbi körben viszont Tippmixen tízezret bukik, amit ki kell fizetnie. Nikolettnek ugyanebben a körben bliccelés miatti büntetését kell rendeznie. Ugyanígy lutri egy másik mező, a rulett is: ha beadnak bizonyos összeget, és nyolc feletti számot dobnak két dobókockával, akkor annak dupláját kapják vissza, ellenkező esetben elveszítik az összeget. De olyan szituációk is vannak, amelyeknél Fortuna helyett saját maguknak köszönhetik szerencséjüket: Nikolett a Gyermek-mezőn állva előrébb léphet egyet, mert hétvégente rendszeresen süt családjának, Barbara pedig ötezer forint értékű Erzsébet-utalványnak örülhet, amit azért kap, mert segített rendbe tenni az otthon udvarát.

A CSÁO-nál az a szabály, hogy az intézmény csak az alapokat teremti meg a lakók számára, és a szülők minden feladatot önállóan végeznek, például magukra főznek, amely az álláskeresés, munkába állás mellett egy további lépése a függetlenedésnek.

A Stex mezők az alkalmi munkákat jelölik. „Az apák gyakran dolgoznak feketén, ami nagyobb szabadságot jelent számukra, mint egy legális munka, és gyorsabban ki tudják fizetni a tartozásaikat” – magyarázza Erika, ez miért került be a játékba. Ha a játékosok elvállalják, ötezer forintot hoz a konyhára, ennek viszont az az ára, hogy egy körből kimaradnak. A gyors kereset helyett a szabadidőt is választhatják, amit a gyerekeikre fordíthatnak – ahogyan az életben, úgy a táblán is feladat a munka és a család közötti egyensúly megtalálása.

Kép

Kép: Fekete Fanni

A Random kártyák váratlan helyzeteket jelentenek, amiket az élet hoz. Barbara lapja szerint hangos, trágár szóváltásba keveredik lakótársával, így írásbeli figyelmeztetésben részesül. A leírást olvasva magára ismer. „Nagyon szeretjük egymást, de mindenkinek vannak rossz napjai” – mondja. Az otthon dolgozói egyébként ilyenkor először megpróbálják velük megbeszélni a helyzetet, a figyelmeztetés csak a következő lépés, a házirend sorozatos súlyos megszegéséért viszont az érintetteknek el kell hagyniuk az intézményt.

Erika abban látja a társasjáték erősségét, hogy a lakók oldott hangulatba kerülnek, így nyitottak az újra és jobban megértik, az élet apró döntéseken múlik, továbbá könnyebben felismerik a saját diszfunkcionális működésüket. „Az egyik játékos kártyájára az volt írva, nincs kedve főzni, így pizzát rendel, családtagonként fizessen ezer forintot. Az üzenet célba ért, a mellette ülő anya felkiáltott, hogy ezt neki kellett volna húznia. Ha ezt tőlünk hallja, nem fogadta volna ilyen könnyedén, így viszont maga jutott a felismerésre, miközben jót nevetett” – meséli. Nikolett ugyancsak tanulságosnak találta a játékot. „Ha valaki csak gyesből vagy családi pótlékból él, komolyan mérlegelnie kell, mire költ, és a váratlan kiadásokkal is számolnia kell, például ha a gyerek kórházi kezelésre szorul, ami az egész hónapot megbéníthatja” – mutat rá.

Kép

Barbara (balra) és Nikolett hasznosnak találta a játékot - Kép: Fekete Fanni

Ahogyan valós döntéseiknek, úgy a játéknak is van tétje: az első három célba érő közül nyertest hirdetnek: aki a legtöbb megtakarítással rendelkezik, emellett nincsen tartozása és írásbeli figyelmeztetése.

A házban két példány van a CSÁO Villából, hogy egyszerre több csapat is tudja használni, emellett készült egy angol nyelvű változata, hogy az otthonba látogató külföldi támogatóknak is be tudják mutatni. Fő célközönségét a szülők képezik, ám a gyermekek kérésére, Mezei Mónika kolléganőnek köszönhetően karácsonyra megszületett a CSÁO Villa junior változata is. A játékot több hasonló otthonnak is eladták, és pozitív visszajelzéseket kaptak az ott dolgozó szakemberektől: az egyik intézmény vezetője arról számolt be, a társas függőséget okozott lakói körében.