Lelki segítséget a várandósoknak és kismamáknak!

– Miért fontos a számodra a szülés körüli lelki támogatás témája?
– Az a konferencia a szülészet rendszerszintű átalakításának szükségességéről szólt, és én fontosnak tartom, hogy a szülés körüli pszichoterápiás szolgáltatásokat a jelenleginél sokkal szélesebb körben kellene ingyenesen elérhetővé tenni. Most csak bizonyos intézményekben van ehhez hozzáférés, nagyon kevesen jutnak államilag finanszírozott segítséghez. Amióta a védőnők kérdőívekkel szűrik a gyerekágyi depressziót, az édesanyákat a helyi pszichiátriai rendelőkbe tudják irányítani, de ott jellemzően gyógyszert kapnak és csak elvétve pszichoterápiás segítséget, amire ebben az érzékeny időszakban nagyon nagy szükségük lenne. A túlterhelt pszichoterápiás ellátás viszont nincs erre felkészülve: nincs elég szakember és elég idő a megfelelő ellátásra; 10–15 percenként jönnek a páciensek, ez arra elég, hogy meghallgassák őket és felírjanak egy gyógyszert. Ha a pszichiáternek van is pszichoterapeuta végzettsége, elképzelhetetlen, hogy egy órát beszélgessen egy pácienssel.

Akik tehát nem tudják megfizetni a magánrendelést, semmilyen pszichoterápiás támogatásban nem részesülnek, pedig nagyon fontos lenne. A megoldás a magánrendelők bevonása. Jelenleg nem tudnak finanszírozási szerződést kötni az állammal, míg külföldön ez bevett gyakorlat.

Ott szakemberként nem kell állami intézményben dolgoznod ahhoz, hogy tb-finanszírozott alapon nyújts terápiás ellátást. Lehet magánrendelésed megfelelő engedéllyel, az állam pedig finanszírozza: a páciens fizet a terapeutának, amit a biztosító utólag megtérít neki; vagy a páciens nem fizet, a biztosító közvetlenül rendezi a terapeutával. Én is dolgoztam olyan német pácienssel, aki Magyarországon élt, számla ellenében fizetett nekem, majd a biztosítója megtérítette neki.

– Miért is olyan fontos a szülés körüli pszichés támogatás?
– A nagycsaládok szétesésével a fiatalok ma gyakran úgy válnak szülőkké, hogy nincs segítségük. Számukra általában nem használható a szüleik mintája, de más modell nincs előttük. Jó lenne egy biztonságos, szakmai háttér: pszichológus vagy perinatális szaktanácsadó, aki végigkíséri az anyát a várandósság és a gyerekágy időszakában. Az ő dolga jó kérdéseket feltenni, megtartó közeget építeni az anya (és az apa) köré, amelyben azok meg tudják találni a saját válaszaikat. Ez sokszor egy bizalmi viszonyban jobban meg tud valósulni, mintha valaki egyedül vagy párban gondolja végig. A szakember biztosít arról is, hogy ami esetleg kórosnak tűnik, az normális, mindenki átmegy azon. Önmagában már ez is nagyon jó tud lenni.

Friss kutatásunk szerint azok az anyák és apák kötődnek jobban a magzatukhoz, akik a párjukat a maguk irányában gondoskodónak érzik. Vagyis a párkapcsolati gondoskodás segít kötődni a születő gyermekhez.

Miután az anyának és az apának is arra van szüksége, hogy gondoskodjanak róla, ezért, ha ebben hiányt éreznek, egy szakember gondoskodása átmenetileg pótolni tudja a hiányt, és az ő segítségével a felek jobban oda tudnak fordulni egymáshoz. Néha annyira erős a múltból hozott vagy jelenben kialakult hiány, hogy túlzottan megterheli a párkapcsolatot, szükség van külső támogatásra.

– Milyen formái léteznek a tanácsadásnak?
– Egyéni és csoportos; az utóbbiban sorstársakkal lehet találkozni, és akkor még hihetőbbé válik az, hogy ami velem történik, az természetes. Jó gyakorlatokat, új modelleket lehet így tanulni. Ismerek olyan vegyes csoportokat, ahova várandósok és kisgyerekesek is járnak; ezek különösen alkalmasak tapasztalatok, bevált trükkök megosztására. Nagyon szép kezdeményezésnek tartom a baráti társaságok komatál-szervezését is. Ha állami támogatással lehetne kialakítani közösségi tereket, államilag finanszírozott szakemberekkel, fantasztikus lenne. És ezek lehetnének azok a terepek is, ahol ki lehetne szűrni azokat a párokat, akiknek komoly hiányosságai, traumái, veszteségei voltak gyerekkorukban, ezért intenzívebb segítségre van szükségük, például pszichoterápiás támogatásra.

A várandósság és a gyerekágy módosult tudatállapottal jár; legfontosabb ismérve, hogy picit visszalépünk (regresszió), és ebben a lélektani értelemben is fellazult állapotban felbukkannak azok a korábbi nehézségek, amelyek addig jó mélyre elásva nem akadályozták látványosan a mindennapi életvitelt. Rossz hír, hogy épp a szülés körül jönnek elő, de remek lehetőség is a gyógyulásra, ugyanis ezen a „változásra nyitott ablakon” keresztül a korábban „zárt lelki tartalmakhoz” lehet hozzáférni – ezért is olyan hatékony a pszichoterápia ebben az időszakban.

Ha viszont nem foglalkozunk a korábbi traumákkal, azok várhatóan továbbadódnak, a gyerekeink életében megismétlik magukat.

Kép

Kép: Freepik

– Mik a tünetek, mikor érdemes szakemberhez fordulni?
– A várandósság alatt természetes, hogy felerősödnek bizonyos félelmek, elindulnak szorongások, van egyfajta extra érzékenység ebből a nyitottságból, fellazultságból kifolyólag, sokkal hullámzóbbak az érzések. Van ennek egy „normális” tartománya, az anyák elfogadják, hogy néha egyszerre sírnak és nevetnek, és sokszor felteszik a kérdést, vajon jó anya leszek-e.

Nagyon keskeny a mezsgye, hogy ez meddig normális, és mikor van szükség pszichoterápiára – ez nagyon egyéni, de talán a szenvedésnyomásnak a megérzése az, ami mutathatja, mikor kezd elviselhetetlen lenni.

Amikor már senki nem érti meg vagy bagatellizálja, ő viszont sokkal súlyosabbnak érzi – ez az a pont, amikor szakemberhez érdemes fordulni. Sokszor a környezet vagy akár maga a szakember is úgy látja, ez az érzés még belefér a normatív krízisbe, de a páciens nem így érzi, nagyobb biztonságra vágyik. Előfordulhat, hogy két-három beszélgetés után az illető megnyugszik, de csak közben dől el, hogy ennyi elég-e vagy többre, terápiás támogatásra van szüksége.

– Hogyan élik meg mindezt a férfiak? Ők mennyire nyitottak a terápiára?
– A férfiak gyakran stresszként élik meg a várandósságot és a gyerekágyat, ahogy ők fogalmaznak: „nő a nyomás rajtuk”, egyre nehezebbé válik összeegyeztetni a különböző szerepköreiket. Vagyis náluk a munka–magánélet egyensúlya lesz a központi kérdés ebben az időszakban.

Az apáknál azért hatékony a pszichoterápiás munka, mert általa a férfi heti egy órában intenzíven foglalkozik saját magával, a lelke megnyugszik, és utána újra tudja tenni a dolgát.

Határozottan erősödő tendenciát mutat a férfiak terápiáin a múlt sikeres feldolgozása és az új apasági értékek kialakítása. Mert nemcsak férfiakra igaz: a múlt és a jelen szétválasztása is egy fontos terápiás cél. A jelen sokszor sokkal ígéretesebb, mint a múlt, az mégis újra s újra felbukkanva megakadályozza a jelen megélését. A terápián technikákat lehet tanulni ezek elkülönítésére, határaink meghúzására, „beragadt” rokoni kapcsolatok rendezésére, önmagunk újradefiniálására egy új szerepkörben. Ezek mind olyan feladatok, amelyek a gyermekvárás idején megoldásra várnak.

– Mi történik, ha valaki – bármilyen okból – nem vesz igénybe ilyen jellegű támogatást, pedig nagy szüksége lenne rá?
– Csak feltételezésekkel élhetünk, hiszen én azokat látom, akik eljönnek. Magasabb szintű szorongás, indulatok, több konfliktus, önrombolás, a másik bántása, érzelemszabályozási problémák. Akinek mindezzel egyedül kell megküzdenie, az a korábbi, örökölt túlélési stratégiákat fogja működtetni, amelyek kevésbé hatékonyak, sőt, akár kártékonyak is lehetnek a párkapcsolat vagy a gyerekkel való kapcsolat szempontjából. És persze okozhat pszichoszomatikus problémákat és betegségeket. Azok a terhek, amiket kaptunk, de nem foglalkozunk velük, tovább öröklődnek.

Ha tehát az állam támogatná a szülés körüli pszichoterápiát, azzal nemcsak a fiatal szülőknek nyújtana segítséget, hanem hosszútávon az egészségügybe és a prevencióba fektetne.