Szülő nélkül nincsen gyerek – beszélgetés a Szülők Háza alapítóival

– Miért éreztétek szükségét a Szülők Háza megalapításának?

Judit: Ez egy oktatási, kulturális és mentálhigiénés, befogadó szemléletű és közösségformáló program. Az alapötlet onnan jött több mint tíz évvel ezelőtt, hogy sok helyen hiányzik a támogató, tágabb család, amelynek tagjaitól segítséget lehetne kérni a kisgyermekes szülőknek – hiszen tudjuk: szülőnek lenni nem könnyű feladat. A hagyományos közösségek sem működnek mindenhol; sok lakótelepen nem is ismerik egymást a szomszédok, nem beszélve a családi házas környezetről. Ezt a hiányt pótolandó, a Szülők Háza olyan helyi közösségeket hozott létre, amelyben a pedagógusok szakmai módszertan szerint segítik a családokat: közös programokat szerveznek, és a szülőket saját kompetenciájukban erősítik meg.

Mi tehát nem elvesszük a gyerekeket a szülőktől, és aztán visszaadjuk nekik „megnevelve”, hanem segítünk abban, hogy szülőként kihozzák magukból a legtöbbet.

Dénes: A Szülők Háza Központok működését látva örömmel hoztam létre az alapítványt; így könnyebben tudunk támogatásokat eljuttatni jó helyre. Az egész világ tele van gyerekeket támogató megmozdulásokkal, de ezek hatása csak ideig-óráig tart. Azzal, hogy komplexen támogatjuk a családokat, és hosszú távra „sínre állítjuk” őket, nem átmenetileg, hanem remélhetőleg egész életre meg tudjuk oldani a jövőjüket.

– Konkrétan mivel segítetek?

Judit: A pedagógusok speciális oktatást kapnak, amivel olyan támogató beszélgetéseket tudnak folytatni a családokkal, hogy azoknak nem kell feltétlenül szakemberekhez, pszichológushoz fordulniuk. Ugyanakkor vannak pszichológusaink, van kapcsolatunk pszichiáterekkel, jogászokkal, mentálhigiénés szakemberekkel, orvosokkal, fogorvosokkal. A pedagógusok segítik a közösségek működését is.

Úgy működünk, mint egy nagy család: kapcsolatrendszerünkkel segítjük a hozzánk betérő szülőket.

Befogadó közösség vagyunk, a társadalom széles rétegéből érkeznek hozzánk családok, így ők egymást is tudják segíteni. Volt olyan eset, hogy egy rászoruló és egy vállalkozást tervező család nálunk ismerkedett össze, és közösen varrodát nyitottak. Vannak roma származású családjaink, akik nehezen tudnak elhelyezkedni a munkaerő-piacon, viszont nálunk megismerték őket és rájöttek: a munkaadók előítélete abból fakad, hogy nem ismerik egymást, és miután megismerték, munkát adtak nekik.

Kép: Szülők Háza

Dénes: Tapasztaltuk, hogy amikor a sportegyesületek tag- és felszerelésdíj-mentességet biztosítottak rászoruló családok gyermekei számára, azok elkezdtek rendszeresen sportolni. Javult az időbeosztási készségük, majd az iskolai eredményeik. Ezzel párhuzamosan a szülők is elkezdtek „felzárkózni” hozzájuk: rendszeresebben sportoltak, többet dolgoztak. A nyelv- és a zenetanulás is hasonló hatású, de a sport talán többet ad az egészséges életmód és életszervezés terén. Van, hogy a normál iskolai terhelés nem elég egy gyermeknek, de ha van valami extra elfoglaltsága, ami közösséget is formál, az életre neveli őket. Van olyan szintű anyagi nélkülözés, amikor a szülő neki sem fog javítani a helyzetén, annyira reménytelennek látja, inkább ront rajta azzal, hogy elkölti a pénzt másra.

Nem egy ilyen család bejött a központba, ahol találkozott jó körülmények között élő, másfajta krízissel szembesülő családokkal, és egymást gyógyítgatták.

A jobb módú család például már attól jobban lett, hogy megismerte mások problémáit, és segíteni próbált rajtuk.

Judit: Ezen kívül mindenféle mozgásos, zenés gyermekprogramokat szervezünk, amin a szülő a gyerekkel együtt tud rész venni, és így egy kicsit ő is újra gyerek lehet. Vannak rendezvényeink, ilyen például a négy éve tartott Szülők Napja. Útjára indítottuk a Tegyél jót, ülj mellém-programot, amivel nemcsak rászoruló családoknak, hanem családok nélkül élő, állami gondozásban nevelkedő gyermekeknek is segítünk. Kemény Dénes öt éve megalapította az alapítványunkat, és elindultunk gyermekotthonokba (például Cseppkő Gyermekotthon, Bokréta Gyermekotthon, Mónosbél, Csepel, Bicske, Miskolc), megismerkedni az ottani gyerekekkel. Közös programokat, táborokat szervezünk, együtt focizunk a fiúkkal, együtt főzünk és sminkelünk a lányokkal. A lényeg mindig az, hogy személyesen és rendszeresen támogatjuk őket.

Dénes: Nemrég volt egy rendezvényünk Bicskén, amire elvittem egy magyar bajnok focistát, aki mindenféle programot szervezett a gyerekeknek. Látták, hogy híres edzőjük hogy nyúlt a labdához, és mindenki bátrabb lett. Simi, az edző, végül meg is állapította: több gyerek annyira tehetséges, hogy Felcsúton lenne a helyük.

– Miért fontos, hogy személyesen és rendszeresen támogatjátok a rászoruló gyerekeket?

Judit: A Tegyél jót-program a szívünk csücske lett. Az ember függővé válik, annyira megszereti a gyerekeket, hogy mindig velük akar lenni, és mi nem szeretnénk, hogy ez akár a saját család kárára menjen. Épp ezért indítottuk el önkéntes képzésünket, hogy ne sérüljünk, és helyén kezeljük ezeket a kapcsolatokat. Mi egy csapat vagyunk, így bárki megy a nevünkben hozzájuk, a gyerekekben nincs hiányérzet.

Az idők során létrejött egy stabil, 50–100 fős önkéntes kör, amelyben a szállodaigazgatótól a médiamunkáson át a tanárig, sportolóig és színészig mindenki a szakmai tudása mellett az egyik legdrágább kincsét adja ezeknek a gyermekeknek: az idejét.

Jellemzően saját családjukkal jönnek el az otthonokba, így saját gyermekeiknek is megtanítják a be- és elfogadást, és az otthonbeli gyermekek is érzik: fontosak nekünk.

Kép: Szülők Háza

Már több száz gyermekkel vagyunk szoros, személyes kapcsolatban. Amikor budapesti kirándulást szervezünk nekik, a szállodaigazgató befogadja őket, a Fővárosi Önkormányzat pedig különböző városnéző programokat szervez, állatkertbe viszi őket. Ezekre a programokra több otthonból jönnek a gyerekek, akik így egymással is jobban megismerkednek. Előfordult, hogy rég nem látott unokatestvérek ismerték fel egymást. Nagyon meghatóak ezek az élmények, ahogy az is, amikor a gyerekek messziről kiabálva ugrálnak a nyakunkba, ha megérkezünk hozzájuk. Nem tudjuk teljesen megváltoztatni az életüket, de nagyon hiszek abban: minden jó pillanatban nyújtott ölelés és jó szó muníciót jelent a számukra, és egy-egy nehéz élethelyzetben segíteni tud majd nekik.

Mi nem nevelőszülők vagyunk, nem hazavisszük a gyerekeket, hanem odamegyünk hozzájuk – de nemcsak egy alkalommal, hanem folyamatosan: amolyan nagy családi védőhálót akarunk köréjük építeni.

Nagyon fontos számunkra a nevelők elismerése is. Felismertük: az ő lelki egészségük éppen olyan fontos, mint a gyerekeké, ezért velük is foglalkozunk, nekik is tartunk élménynapot.

– A Mobil Szülők Háza program hogy kapcsolódik ehhez?

Judit: Ez a program a szülők támogatásáról szól: olyan mozgalmat indítunk el, amelynek üzenete: „Szülő nélkül nincsen gyerek”. A szülők elismerése, testi-lelki támogatása a gyerekek legfőbb érdeke. Ezt mi a Szülők Házában már sok éve csináljuk, és most elindulunk új helyszínekre. Nagyszerű családszervezetek csatlakoztak hozzánk, hiszen éppen úgy, ahogy egy közösség tagjainak, nekünk is sokkal könnyebb együtt. Ezért a NOE, a Három Királyfi Három Királylány Mozgalom, az Apa Akadémia, a Kör Dáma Egyesület, a Gézengúz Alapítvány, az ADHD Magyarország és több roma civil szervezet jönnek velünk – akár fizikailag, akár szimbolikusan: elvisszük üzeneteiket, hogy a családok megtalálják őket. Első helyszínünk Tata volt, ahol a Patara adott nekünk helyet – egy gyönyörű város, fantasztikus családbarát kezdeményezésekkel.

A következő Győr lesz, ahol egy kamionos fesztiválon veszünk részt, mert itt főleg az apukákat szeretnénk megcélozni. Ősszel következik Balatonszárszó, egy másik családbarát kisváros, Süsü országa és Csukás István lakhelye, ahol egy szüreti mulatságon fogunk részt venni. Mindenképpen szeretnénk eljutni Debrecenbe, Pécsre és Miskolcra, de nyitottak vagyunk minden további megkeresésre. Ebben a misszióban partnerünk az Emberi Erőforrások Minisztériuma, amely négy éve felkarolta a Szülők Ünnepét, és a KINCS (Kopp Mária Intézet), amely a Mobil Szülők Háza kiemelt partnere.