Öleld, szoptasd, szeresd – így teheted koraszülöttedért a legtöbbet!

– A koraszülöttek ellátása sokat javult az utóbbi években Magyarországon, és erre nagy szükség volt, mert arányuk még mindig 10% körüli. Mire lenne még szükség anyagiakban és szemléletváltásban, hogy jobb legyen a helyzet?
– A PIC-ek (koraszülött osztályok) nagy részében bővítésre van szükség, hiszen jóval nagyobb kubatúrát, teret igényel a családbarát szemlélet bevezetése, hogy a szülők folyamatosan gyermekük mellett lehessenek. Ennek anyagi vonzata is van, de elsősorban szemléletváltásra van szükség. Osztályunk sokat tett azért, hogy változzon a szemlélet a koraszülött babák ellátásával kapcsolatban. 2015-ben kialakítottunk három baba–mama szobát, ahol az anya állandóan a babával lehet és megtanulhatja, hogyan gondoskodjon róla.

Tavaly ősszel megkaptuk a Melletted a helyem által adományozott „0-24-ben NYITVA” táblát, bármely napszakban bejöhetnek a szülők. Ennek ellenére sajnos az a tapasztalat, hogy régiónkban még mindig nem értik a szülők: alapvető szükség van rájuk a koraszülött babák mihamarabbi gyógyulása érdekében.

Megértjük, hogy otthon van még két-három, sőt, akár több testvér is, de ezeket a babákat épp akkor hagyják magukra, amikor a legnagyobb szükség volna arra, hogy édesanyjuk folyamatosan mellettük legyen. Amikor például negyven koraszülött babát látunk el, csak öt-hat anya van bejelentkezve a kórházi anyaszállásra. Igaz, a mama–baba szobáink általában foglaltak, de sokszor csak hosszas beszélgetés során tudjuk meggyőzni az édesanyákat, hogy beköltözzenek oda.

– Mi lehet ennek az oka?
– Az orvostudomány már érzi, hogy szükséges a szemléletváltás, de az ellátói és a szülői oldalon a változás még várat magára. Ma már egyértelmű: az anyának a szülés után a baba mellett a helye, hiszen a szeparáció, elkülönítés stresszforrás a baba számára. A fejlődéséhez szükséges az anyatej és testi érintés. A szemléletváltáshoz sok idő kell, olyan évtizedes meggyőződéseket kell helyre tenni, mint például: a beteg gyermek az orvosok felelőssége. Az anyák ezért sokáig csak külső szemlélői voltak a koraszülött intenzív osztályokon zajló eseményeknek, miközben nagyon fontos feladataik lennének.

Talán a beköltözés a baba–mama szobákba is azért tűnik nehéz döntésnek, mert így a felelősségvállalás terhe is rájuk nehezedik. Többen inkább a napi bejárást választják, akár vidékről is, így napközben csak néhány órát töltenek a baba mellett.

Kollégáimmal sokat gondolkodunk, mivel tudunk még nekik segíteni. Különböző fórumokat kellene tartani és információkat eljuttatni számukra, hiszen sokszor azt sem tudják, mit kezdjenek a koraszülött babájukkal. Aztán nyitni kellene a társadalom felé is, minél többet beszélni a témáról, hogy az anyák számára is könnyebb legyen elfogadni a saját helyzetüket és koraszülött babájukat. És persze fontos lenne az utánkövetés, hogy az anyák a kórházból hazakerülve is megkapják a megfelelő segítséget, támogatást. A Korábban Érkeztem Alapítvány mentorprogramja például erre nagyon jó példa. Sajnos Miskolcon még nem működik mentorház, pedig biztosan lenne létjogosultsága.

– A korababákat két nagy veszély fenyegeti: az agyvérzés és a fertőzés. Talán még mindig attól félnek a szülők, hogy veszélybe sodorhatják kisbabájukat?
– Az egészségügyi szakma évekig elzárkózott attól, hogy bárkit beengedjen a koraszülött osztályra. Nemcsak szülőket, hanem más kórházi dolgozókat sem. Én tíz éve vagyok vezető ápoló és jól emlékszem: éveken át nem találtunk új munkatársakat, mert nem volt lehetőség szakmai gyakorlatra a mi osztályunkon, így nem is láthatták, milyen munka folyik nálunk.

Hasonló a helyzet a szülőkkel is: éveken keresztül csak azért jöttek be az osztályra, hogy lefejjék a tejet – nem is a baba mellett, hanem egy külön szobában –, és letegyék azt az inkubátor tetejére. Később már ott ülhettek a baba mellett, majd hozzányúlhattak, most pedig kivehetik, szoptathatják és kenguruztathatják őket.

Az anyai szervezet csodálatosan működik, szükség esetén az adott kórokozóval szembeni ellenanyagot is termel, így ha a baba előtejet kap, akkor ellenanyaghoz is jut. Az anya tehát nem veszélyezteti, hanem erősíti a baba szervezetét, ezért kulcsfontosságú, hogy legyen jelen, és lehetőleg anyatejjel táplálja kisbabáját. Ha nincs ott, a legtöbb helyen automatikusan tápszert kapnak a koraszülöttek, pedig a donor női tej is jobb lenne – de az anyai gondoskodást nem pótolja senki. Ezt kellene az egészségügyi dolgozók – a kórházi személyzet, a védőnők és a háziorvosok – oktatásába bevezetni. És elmondani minden anyának: a szoptatás, a jelenlét és gondoskodás a legnagyobb dolgok, amikkel ők segíteni tudnak babájuknak.

– És miben tudnak segíteni az apák? Erről tartott előadást a Szoptatás Világhetén a Parlamentben.
– Az apák jelenléte komoly támogató erő már a terhesség során, a szülésfelkészítésben is, és komplikációmentesebb szülést eredményezhet. Ha az apa a család többi tagját megfelelően ellátja, amíg az anya a kórházban van, akkor sokkal nyugodtabban és többet tud a koraszülött babája mellett lenni. Az apa kapocs az anya és a családtagok között, és ha a kórházban nincs PIC, akkor az anya és a PIC-en lévő baba között. Az anyai bőrkontaktushoz hasonlóan fontos élmény lehet a babának az apai ún. szőrkontaktus is. A koraszülés utáni gyakori krízist, gyászt is sokkal könnyebb elviselni közösen. Ez a szemlélet Magyarországon még gyerekcipőben jár.

– Szemléletváltásra tehát nemcsak szülők, hanem az ellátó személyzet esetén is szükség van.
– Az ország összes koraszülött osztálya megjárta az előbb említett „lépcsőfokokat”, ki lassabban és fenntartással, ki gyorsabban és bátrabban.

Mi a huszonegyből hetedikként kaptuk meg a „0-24-ben NYITVA” táblát, de a PIC-ek többségében még mindig nincs 24 órás benntartózkodási lehetőség.

A fertőzések kiküszöbölésében óriási szerepe van az anyatejnek. Azt a tévhitet pedig, hogy külső személy fertőzés veszélyt jelent, a helyes kézfertőtlenítés megtanításával és a higiénés rend betartásával el lehet oszlatni – ezt először nekünk is el kellett hinnünk. Az agyvérzést illetően tudni érdemes: az érzékszervek fejlődésének kritikus időszakában igyekszünk csökkenteni az újszülött agyának elvárásai és a meglévő körülmények közötti eltérést. A koraszülött-ellátásban úgy fejlesztjük a baba idegrendszerét, hogy közben minimalizáljuk a stresszt a baba, a szülők és a kórházi személyzet körül, és a baba agyi fejlődésének megfelelő érzékeléseket nyújtunk. Erről szól a Family and Infant Neurodevelopmental Education oktatóprogram, amely hamarosan Miskolcra is eljut – már nagyon várjuk!

– Kórházuk nemrég jelentős pályázati összeget kapott. Oktatásra, szemléletformálásra jut ebből?
– A Családbarát Szülészet pályázatkiírás fontos része a szemléletbeli formálás is. Az oktatással kapcsolatos pályázati lehetőségre nincs rálátásom, viszont tudom: dr. Nádor Csaba egyesületi elnök és Nagy Lívia alelnök nagyon sokat dolgoznak azért, hogy a koraszülött intenzív ellátás minősége javuljon. Nagy Lívia, az Európai Szülői Szervezetnek (EFCNI) is tagja, a közelmúltban tárgyalt dr. Horváth Ildikó egészségügyi államtitkárral, bemutatta az EFCNI által elkészített európai standardokat (European Standard of Care Newborn), amely egységesíteni szeretné a koraszülöttek ellátását Európában. Bevezetése újabb mérföldkő lenne a koraszülött-ellátásban. Én pedig vállaltam, hogy kórházunkban minden csecsemős nővérnek és szülésznőnek átadom a szoptatással és anyatejes táplálással kapcsolatos ismereteimet.

Afonyiné Kaló Tünde a Melletted a helyem Egyesület elnökségi tagja, IBCLC laktációs szaktanácsadóként pedig a Szoptatásért Magyar Egyesület tagja.