Nemcsak a mécses törhet el

Ebcsont beforr – szoktuk mondani a gyerekeket érő sérülésekre. Az izgő-mozgó, világot felderítő apróságokat valóban sok fájdalmas tapasztalat éri, de szerencsére legtöbbször hamar elmúlik a panasz és felszáradnak a gyerekkönnyek. Vannak azonban olyan sérülések, amelyek első látásra enyhének tűnnek, mégis súlyos következményekkel járhatnak.

Ha koppan a buksi

Csecsemő és kisdedkorban leggyakoribb a fejsérülés, mert ebben az életkorban a koponya nagysága a teljes testnagysághoz viszonyítva nagyobb mint később. Gyakori, hogy a kicsi leesik az ágyról, pelenkázóról. Alapvetően eldöntendő, hogy volt-e a gyermeknek eszméletvesztése, azonnal felsírt-e a sérülés után. Amennyiben – akár néhány másodperces – eszméletvesztése volt, agyrázkódásról beszélünk. Ha a gyermek eszméletlen, azonnal értesítsük a mentőket. Azonnal forduljunk orvoshoz, ha viselkedése megváltozik, bágyadttá, aluszékonnyá válik, szédülés, hányinger vagy hányás jelentkezik nála, vagy ha a nagyobbak nem pontosan emlékeznek arra, mi történt velük. Fontos tudni, hogy a kezdetben gyakran enyhe tünetekkel járó koponyasérülések is lehetnek súlyosak. Kezdetben képalkotó vizsgálatokkal sem mindig találunk kimutatható elváltozást, sokszor a kórlefolyás dönti el a sérült további sorsát. Ezért van szükség a vegetatív tünetekkel jelentkező koponyasérült gyermekek kórházi megfigyelésére.

Törés, rándulás, ficam

Gyermekkorban jellemző a végtagsérülés is. Ha a sérült testrészen duzzanat jelentkezik a lágyrészekben, illetve a csonthártya alatti bevérzés miatt, de ez nem jár az alatta fekvő csont törésével, akkor zúzódásról beszélünk. A tünetek alapján sokszor nem tudjuk egy vizsgálat alapján eldönteni, van-e a hátterében csontsérülés, ezért gyakran röntgenfelvételt kell készíteni.

A gyermekcsontok a felnőttekétől eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek. Egyik szembetűnő különbség, hogy igen vastag, rugalmas csonthártya borítja őket. Csonttörés esetén, ha a csonthártya nem szakad el, akkor ezt a törésfajtát zöldgallytörésnek nevezzük. Ez nem feltétlenül jár deformitással. Gyakran említik a szülők, hogy szerintük nincs eltörve a csont, mert tudja mozgatni a gyermek, rá tud lépni az alsó végtagjára. Ezek természetesen tévhitek.

Gyakran előfordul gyermekkorban ún. zömüléses (torus) törés, aminek fontos jellemzője hogy igen stabil törésfajta. A másik, típusos gyermekkori csontsérülés a csontok végein lévő növekedési zónákban létrejövő törések, elcsúszások, elmozdulások (epiphyseolysis) Ezen sérüléstípusban elengedhetetlen az elmozdulás szakszerű korrigálása, a törés rögzítése, különben növekedési zavarral kell számolnunk.

Fontos, hogy ha sérülés után deformitást látunk, illetve rövid ideig tartó jegelés, felpolcolás, pihentetés hatására a fájdalom, illetve a duzzanat nem múlik, átmenetelig rögzítsük a végtagot, és haladéktalanul forduljunk szakemberhez!

Azokban az esetekben, amikor egy ízület szalagrendszerét, ízületi tokját éri nagyobb erőbehatás, de az ízületet alkotó csontok a helyükön maradnak, rándulásról beszélünk. Ilyenkor az ízület és környezete gyakran bevérzik, megduzzad, fájdalmassá válik. Leggyakrabban a könyök, csukló, kéz kis ízületeiben, a térd és bokaízületekben fordul elő. Amennyiben az erőbehatás nagyobb, az ízfelszínek eltávolodnak egymástól, jelentős deformitás, duzzanat alakul ki erős fájdalom mellett, az ízület rugalmasan rögzített helyzetbe kerül, akkor ficamrólbeszélünk.Típusos előfordulási helye a váll, könyök és ujjak ízületei. A rándulás, átmeneti rögzítés, pihentetés, kenőcsös kezelés hatására 10-14 napon belül maradéktalanul gyógyul, ficam esetén azonban súlyos keringéskárosodás léphet fel a végtagon, ezért a ficam mielőbbi, sürgős megszüntetése, általában hosszabb ideig tartó rögzítése szükséges. Sajnos, gyakran csak a szalagrendszer műtéti helyreállítása, és komplex rehabilitációs kezelés hozza meg a gyógyulást.

Óvatosan hintázzunk!

1-4 éves kor között gyakran előfordul a könyökízület sérülése, amit pronatio dolorosa infantum-nak nevezünk. Az szokta előidézni, hogy a felnőtt kinyújtott könyök mellett a csuklójánál fogva meghúzza a gyermeket. Ekkor az orsócsont könyökízületi vége kibújik a gyűrű formájú szalag alól. A szülő sokszor a csukló felett érez roppanást, és tévesen a csuklóízületben keresi a betegséget. A gyermek könyöke igen fájdalmassá válik, nyújtott helyzetben lógatja a karját. Duzzanat nem jelentkezik. Gyakorlott kézben könnyen helyrehozható a részleges ficam, további kezelést nem igényel. Nyújtott kar mellett ebben az életkorban kerüljék a végtag tengelyirányában létrejövő húzó mozdulatokat.