Köves Slomó: „Ha a hitünk felületes és az otthonunk gyenge, céltalanná válik az életünk”
„A fiatalok nemzedéke elvesztette a hitét abban, hogy a saját lehetőségeit egykor megteremtő értékeket érdemes a következő generációk számára tovább örökíteni. A mi feladatunk, hogy visszaadjuk számukra ezt a hitet” – mondta dr. Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija. A zsidó ünnep, Hanuka idején az ötgyermekes édesapával hitről, megmaradásról és a családok megkerülhetetlen szerepéről beszélgettünk.
– A vallásos zsidóság élete zárt világnak tűnhet a kívülállóknak, amelyről legtöbbünk csak a „Jákob rabbi kalandjai” alapján alkotott töredékes képet, de már innen is tudható, hogy kifejezetten családcentrikusak. Miből fakad ez?
– A zsidóságban mindennek a család az alfája és ómegája. A család az a megtartó erő, amelyből a bibliai parancsolatokhoz ragaszkodó élet és annak szeretete fakad. A zsidó gyermekek az otthon támogató melegében sajátítják el a vallásos életmód alapjait a számukra átadott bibliai történeteken és a szülőktől ellesett szakrális cselekedeteken keresztül.
Ezért, ha az otthon erős alapokon nyugszik, a szülők közötti kapcsolat a mély, kölcsönös bizalomra és a zsidó értékek tiszteletére épül, a hagyomány továbbadása is megfelelőképpen fog alakulni. Okkal lehet számítani arra, hogy a következő nemzedékek is a kellő elhivatottsággal vállalják magukra a zsidó élet felelősségét és örömét.
Ám ha az otthon gyenge, érzelmileg sivár, illetve a vallásos meggyőződés felületessé válik és a parancsolatok megfelelő végrehajtására sem kerül elég hangsúly, akkor az élet valamennyi intézménye is ugyanezt az erőtlenséget, céltalanságot fogja tükrözni.
Ennek megfelelően érdemes biztosra menni: a több évezredes zsidó tanítások a családi élet valamennyi aspektusát felölelik, és érvényes mondanivalóval szolgálnak a legfontosabb kapcsolataink felelősségteljes és szeretetteli alakítását illetően.
– Miképp tekintenek a házasságra és a gyermekre, mit tanít az izraelita vallás erről?
– Amellett, hogy a házasság egyik legfontosabb célja a gyereknemzés, a megfelelő partner keresése, majd megtalálása önmagában érték. Enélkül valamennyiünk élete töredékes, beteljesületlen maradna.
„Nem jó, hogy az ember egyedül van, alkotok számára segítőt, neki megfelelőt” – szól a szöveghely (1Mózes 2:18.). Döntésével az Örökkévaló Isten egyszerre emeli elsődleges céllá a házasság intézményét, és egyszerre int bennünket a kötelességünk teljesítésére: eltérő képességeinkkel, tehetségünkkel és késztetéseinkkel segítsük a társunkat a kiteljesedésben és a közös célok elérésében.
A gyermeknemzés ránk ruházásával a Mindenható saját társaivá is tesz bennünket a teremtés művében.
Minden egyes gyermek világrahozatalával szent missziót hajtunk végre: embert alkotunk az Örökkévaló „képmására és hasonlatossága szerint”. Tettünk ezáltal szellemi céllal is felruházza az új életet. Valóra váltását saját – egyszerre spirituális és nagyon is gyakorlati – feladatunk maradéktalan kiaknázásával tudjuk elősegíteni. Át kell adnunk gyermekeinknek a zsidó hagyomány teljességét, és nevelnünk kell őket saját példamutatásunkkal, „a neki megfelelő módon…” (Példabeszédek 22:6.).
– És vajon miképp élnek az ortodox zsidó nők, élhetnek-e azokkal a lehetőségekkel, amelyekkel a nyugati kultúrkörben élő hölgyek: tanulhatnak-e, dolgozhatnak-e, házasodhatnak-e saját döntésük szerint?
– Természetesen. A család békéjének, harmóniájának megóvásán túl a személyes integritás megteremtése és megőrzése is a családtagok felelősségi körébe tartozik. Valamennyi zsidó ember talán legfontosabb feladata, hogy kibontakoztassa a benne szunnyadó potenciált és alkotó, a közössége javát szolgáló individuummá váljék. A zsidóságban az élethosszig tartó tanulás ideája központi szerepet játszik, és ez férfiakra és nőkre ugyanúgy vonatkozik.
Hasonló a helyzet a munka világával, ezért teljesen általános, hogy a zsidó háziasszonyok a gyermeknevelés és a háztartás embert próbáló kihívása mellett a munka világában is érvényesülni tudnak.
Az együttélés kérdésére térve pedig hangsúlyoznom kell, hogy egyenesen tilalom alá esik az olyan házasság, amelyet bármelyik fél kinyilvánított szabad akarata, egyértelmű beleegyezése nélkül próbálnának megkötni.
– Szabályozott szertartás- és szokásrend alakítja egy vallásos zsidó ember mindennapjait, tilalmakkal, előírásokkal. Igaz ez az állítás ma is, vagy változott a korral?
– A zsidóság azt tanítja, hogy az életünknek célja, méghozzá elsősorban szellemi természetű célja van. Ennek eléréséhez a Biblia és a vallásos irodalom számos gyakorlati kulcsot ad a kezünkbe.
Minthogy e transzcendens cél, a világ megváltásában vállalt szerepünk teljesítése nem változott, a hagyományunkban kikristályosodott előírások és feladatok rendszere továbbra is érvényben maradt.
Azt is hangsúlyoznom kell, hogy e szokásrendnek való megfelelés korántsem jelent kellemetlen terhet. A parancsolatok betartása – teendőink és céljaink mind teljesebb megismerésével –, kiapadhatatlan forrásává válik az inspirációnak és a szellemi-morális fejlődésnek.
– Egy olyan világban, ahol béklyóként tekintünk a szabályokra, megszólíthatók mindezekkel azok a zsidó emberek, akik eltávolodtak a hitüktől?
– Vezető rabbiként erre tettem fel az életem. Hiszem, hogy a vallási feladataink teljesítéséhez szükséges hajlamok és késztetés – még ha el is fedi a modern világ zűrzavara –, minden zsidó ember sajátja maradt. A rejtett képesség eléréséhez vezető utat megtalálni már „keményebb dió”, de korántsem lehetetlen küldetés. Ha felmutatjuk a hagyományból táplálkozó, pozitív identitást, szinte mindenkit közelebb lehet vonzani a zsidóság kincsestárához.
– Az élet mely színterein lehet megtalálni a keresőket?
– Ahogy már említettem, a zsidó oktatás alapja a család. A zsidó hagyomány szerint az otthonunk egyfajta kis szentély, az elpusztított jeruzsálemi Templomra utalva. Ám az egymást követő totalitárius rendszerek pusztítása miatt a vallásos élet intézményei végzetesen meggyengültek, ezért külső segítségre is szükség van.
Az erős családi kötelékekre épülő közösség felvirágzását egyedül a zsidó oktatás újjászervezésével érhetjük el.
A hitközségünk ezért az elmúlt évtizedek során több tízezer magyarországi fiatalt vezetett be a hagyományos zsidóság ismeretébe. Nagyjából mostanra érkeztünk el odáig, hogy az oktatási intézményeink egykori hallgatói családot alapítanak. Minden esély megvan arra, hogy ők már hagyományos zsidó szellemben neveljék gyermekeiket.
– Milyen arányt képez a magyarországi zsidóság tagjai között a vallásos zsidók száma?
– Nagy kihívást jelentő feladat az erre vonatkozó becslés. A holokauszt józan ésszel felfoghatatlan mértékű pusztítása végzetes sebeket ejtett a magyarországi zsidó hitéleten, ugyanis a vallásos zsidóság szellemi és infrastrukturális hátterét biztosító vidéki közösségeket jóformán teljességgel megsemmisítették. A túlélők közül is sokan végképp le akartak számolni az embereket egymástól elválasztó vallási-származási kategóriákkal. A baloldali vezetés pedig mindent megtett a hitélet visszaszorítása érdekében. Az 1956-os forradalom leverését követő konszolidáció egyik alapelvévé emelték a zsidókat érintő kérdésekkel kapcsolatos hallgatást.
A Kádár-korszakban a zsidó hagyományok megtartó ereje végzetesen meggyengült. A rendszerváltás időszakára a közösségi intézményrendszer a romokban hevert, gyakorlatilag nem létezett szervezett zsidó oktatás. Ebből a helyzetből kiindulva próbál az általam vezetett Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) 2004-es létrehozása óta virágzó közösségeket létrehozni, és mára számos budapesti, vidéki és határon túli zsinagógában indult újra a hitélet.
De a tényleges számokra visszatérve, a becslés során iránymutatóul szolgálhatnak az egyszázalékos adófelajánlások. 2016-ban 2 843-an címezték egyházi felajánlásukat az EMIH-nek.
Bár léteznek a hitközségünktől független, kisebb ortodox közösségek is Magyarországon, az autentikus vallási hagyományokat legalább valamelyest követők száma egészen biztosan nem haladja meg az említett nagyságrendet.
– Ön szerint mi az oka annak, hogy a világ fejlett, jólétben élő társadalmaiban az élet továbbadása, a házasságkötés nem evidencia ma már? Mi változott körülöttünk és bennünk?
– Ennek számos, egymást kölcsönösen erősítő oka van. Érdemes a felvilágosodás időszakáig visszamennünk, amely megkérdőjelezte, újraírta, illetve új ideákkal helyettesítette a korábbi világnézetet, életvezetési stratégiákat. A szellemi és mentalitásbeli változásokat kísérő ipari forradalom nyomán gyökeresen átalakult a társadalom szerkezete is, felbomlottak a kiterjesztett családi háztartások. Megnyílt az út a nők tömeges foglakoztatása előtt, és az általánossá váló társadalombiztosítás levette a szülők időskori ellátásának terhét a leszármazottak válláról. Ezzel a gyermekvállalás megszűnt gazdasági hajtóerőnek (is) lenni.
A jóléti társadalmak kialakulásával párhuzamosan ráadásul nem csupán a születéskor várható élettartam és az életminőség növekedése mutat egyre kedvezőbb képet, hanem az egyes életszakaszokban eltöltött idő is jelentősen növekszik. A fiatalok egyre később vállalnak gyereket, ha egyáltalán vállalnak. Az új, mindent átfogó világmagyarázatot elvető kritikai szemlélet időlegesen diadala jutott, és az értékek teljes relativitásának és a társadalom atomizálódásának nyitott teret. A fiatalok nemzedéke egyszerűen elvesztette a hitét abban, hogy a saját lehetőségeit egykor megteremtő értékeket érdemes a következő generációk számára tovább örökíteni.
A mi feladatunk, hogy visszaadjuk számukra ezt a hitet.
– Hogy látja, előfordulhat, hogy ezek a változások végérvényesen „kilúgozzák” belőlünk azt a belső késztetést, hogy továbbadjuk az életet?
– Elvileg talán eljuthatunk egy olyan állapotba, ahonnan már nincs visszaút. Őszintén hiszek mégis abban, hogy ez nem fog elkövetkezni. Csakhogy ehhez arra is szükség van, hogy a lehető legtöbbek számára megmutassuk: az anyagi vágyak vak kergetése helyett érdemes a hagyományos, jóllehet több energiabefektetést igénylő, ám értelmes és felelősségteljes életvezetési mintákat választani.
– Ezzel szemben a közbeszéd leghangosabb fősodra az „életidegen” felfogást táplálja. De vajon mi végre ez az önfeladás?
– Egyes vélemények szerint ezért az egymást követő világégések traumája és az ezekhez vezető okok hitelvesztése tehető felelőssé. Az mindenesetre bizonyosnak látszik, hogy a vélemények, világmagyarázatok egyre gyarapodó kínálata és a gyorsuló kommunikáció elvezethet könnyen a céltalansághoz, majd a teljes apátiához és elidegenedéshez is.
– Húzódik mindezek mögött valamiféle gazdasági érdek?
– Én inkább arra helyezném a hangsúlyt, hogy a jelenleg érvényes demográfiai trendek megfordításához fűződik mindent felülmúló gazdasági érdek.
A maihoz hasonló, alacsony születésszám mellett már középtávon eljutunk addig az állapotig, amelyben aggasztóan kisszámú aktív keresőnek kell majd eltartania az inaktívvá válók széles tömegeit. Márpedig ebbe a társadalom könnyen belerokkan.
– Zsidókat és keresztényeket ugyanúgy érintik e jelenségek: van párbeszéd, aktív együttgondolkodás a helyzetre adható válaszok kapcsán?
– Örömmel tapasztalom, hogy az elmúlt évek során egyre aktívabb a közeledés a különböző vallási felekezetek között.
Fontos felismernünk, hogy a Biblia, függetlenül attól, hogy az eltérő kánonokhoz igazodva mely könyveket tartjuk szerves részeinek, valójában tartópillér is, amelyen az egész nyugati civilizáció nyugszik.
A Biblia ugyanis a teljes antik kultúrával egyetemben eredője annak a kiterjedt hagyományrendszernek, amelyre saját európai, és ezen belül magyar identitásunkat a mai napig építeni tudjuk. Ennek megfelelően hitközségünk is igyekszik megteremteni a párbeszéd színtereit a zsidóság és a többségi társadalom tagjai között. Ugyanígy, készséggel veszünk részt más felekezetek, kulturális szervezetek kezdeményezésein is, ha azt látjuk, hogy azok a nemzet és a közösen vallott értékeink megmaradását segítik elő.
– A zsidóság fontos ünnepe, Hanuka van. Miképp ünneplik ezt a családok, és mi az ünnep legfontosabb üzenete?
– A Hanuka üzenete egyetemes. Amikor a hagyományokhoz hű zsidók, az úgynevezett makkabeusok maroknyi csapata az időszámításunk előtti 164-ben győzelmet aratott a túlerőben lévő görög seregek felett, a türelmet nem ismerő önkény sötét világába hozták el újra a fényt. Minden emberben megtalálható a teljesség egy szikrája és a lehetőség arra, hogy kibontakoztatva képességeit, tehetségét, az egész világot jobbá változtassa.
Hanuka idején szokás, hogy mindennap eggyel több gyertyát gyújtanak. Ez a hagyomány egy csodára utal: a görög hódítók és követőik ugyanis amellett, hogy tiltották a Biblia tanítását és bálványokat helyeztek el szerte az országban, megszentségtelenítették a jeruzsálemi Szentélyt is az ott tárolt szent olajjal együtt.
A szentély felavatásakor viszont az egy napra elegendő olaj nyolc napig kitartott – ezt a csodát jelképezik a zsidó otthonokban és a főváros forgalmas közterein felállított gyertyatartók.
Az eseményeket felidézve tudatosul bennünk, hogy amikor Hanuka ünnepén gyertyát gyújtunk, a fénnyel az életet magát ünnepeljük.
– Ön nagycsaládban nőtt fel, és immár öt gyermek édesapja. Mit gondol, nagyapa korában mennyi unoka veszi majd körül?
– Miután a hagyományőrző zsidó családokban meglehetősen korán házasodnak és a gyermeknemzés parancsolata elsőrangúan fontos, én arra számítok, hogy mindegyik gyermekem legalább hat–nyolc unokával ajándékoz majd meg.
Kérjük, támogasson, hogy otthonába vihessük az értéket!
A Képmás magyar magazin és vállalkozás, nincs mögötte nagy, külföldi médiabirodalom. Csupa családos, értékes és jó ember, akiknek nem csak munkahelye, szívügye is a Képmás. Fontosnak tartjuk, hogy a kepmas.hu által közvetített értékek továbbra is ingyenesen juthassanak el minden olvasóhoz. Kérjük, ha örömmel olvassa cikkeinket, hallgatja és nézi felvételeinket, támogassa Ön is a kepmas.hu-t!
Támogatom a kepmas.hu-t>>