Lackfi János: Derék embernek jó a húsa

Engem azért nem visz el akármilyen fuvallat, kell az erő, ha egy marhát agyon akarsz ütni, fel akarsz darabolni. Ha húst veszel, jobb, ha belenézel az állatnak a szemébe, amelyikből az a hús ki lett vágva, ezért teszem én félre a vevőknek a jószág fejét, hogy személyes kapcsolatba kerülhessenek. Ez itt nem az Ósan, tessék nézni, ez volt a Gizi, milyen édes tekintete van, hát nem? Akkora pillái, mint két seprű, efelől elmehetett volna topmodellnek, kicsit fátyolos már a tekintete, ahogy a lelkit kiadta, de éppen magára néz, szimpatikusnak találja. Igen, nagyon aranyos ez a bácsi, aki venni fog belőled, szépen bepapizza a combodat, kicsikém, na, köszönj szépen, Gizikém!

Megéri jól bánni velük, lehet, hogy maga is tehénnek születik újra következő életében, aztán lehet, hogy a Gizi meg jobban teljesített, és ő ember lesz, akkor fordulhat a kocka, hogy a Gizi vesz pár szatyorral a maga húsából.

Biztos jó húsa lesz, ha tehénnek születik, maga szimpatikus, egyenes embernek látszik, amolyan tárgyilagos-félének. Műszaki értelmiségi, nem? Kicsit sós lesz akkor a húsa a sok definíciótól, nem annyira édes, de hát ki ahogyan szereti, meg azért vannak a fűszernövények is. Ha megélem, esküszöm, a legnagyobb örömmel hasítok ki magából egy jó kis felsálat a Gizinek. Elmondom majd, hogy láttam, milyen talpig úriember volt maga, derék embernek csak jó lehet a húsa, akárminek születik újra később. Nem lepne meg semennyire, ha mondjuk disznónak születne, pofás egy sertés lenne magából, látom a lelki szememmel. Legalább két mázsa, fejedelmi állat, nincs szebb egy jól megtermett hízónál, olyan örömmel nyisszantanám ki magából a szalonna kövérjét. Néha csak úgy megkívánom, leszelek a nyers májból, és elropogtatom, aligha van annál zamatosabb.

Szobrász vagyok voltaképpen, a legfinomabb, eleven anyagból dolgozok, most nézze meg azt a varázslatos hústömböt, két nyisszantással nyuszikát formázok belőle. Hoppá! Vagy teknőcöt, nézze csak! Azt hiszi, elefántot nem tudok? Ne arról nézze, ez itt az ormánya! Na, ugye? El kéne hozni múzeumlátogatásra a gyerekeket a suliból, lássanak egy kis életet, egy kis halált. Mások halála nélkül semeddig sem élünk, ugyan!

Régen járt nálam, csak nem a népszerűségem ijesztette el? Nem is tudta? Pedig az egész tévé hangos volt a nagy fogástól, kiszálltak az állategészségügyiek, nyakamba varrtak, amit csak tudtak. Illegális mészárszék. Mért nincs biléta az állatok fülében? Érti? Amikor csak mozgatott állatot kell bebilétázni, ezek meg itt rostokoltak az ólban. Ja, és hogy konyhai hulladékot fogyasztottak?

Ahelyett, hogy ették volna a mocsok GMO-s kukoricát, amitől mindünknek térdig száll a herezacskója, kihal az emberiség, impotensek leszünk?

És hirdeti a tévében a nagyáruház, hogy egyenest a gazdától, a boldog állatok nem esznek génmódosított cuccot? Mikor az egész országban nem kapni mást sehol? Mezőgazdaságin végeztem én, ne nekem meséljék! Próbálja meg elvetni a takarmánykukoricát, mi nő belőle, a nagy semmi. Elvesztettük a régiek tudását, nem látunk át a szitán, megetetik velünk a saját trágyánkat is. Egy nagy biznisz az egész, kéz kezet mos. Kevés az olyan régi vágású figura, aki azt adja el, amit mond.

Itt lógnak a combok, féldisznók, füstölődik a kolbász, oldalas, szalonna, nézze csak! Az asszony meg a csirkékkel foglalkozik, van az is fagyasztva. Hoppá, látja, jön már a kövi vevő, ez olyan kis egybe menyecske, egyem a húsát. Megharapnám, sikítana, az biztos. No jó, csak viccelek, nehogy aztán beáruljon az asszonynak. Azért maga is megéri a pénzét, nem? Mi férfiak, tartsunk össze! Magának olyan sumérosak a vonásai, nincs az ősei közt Asszúrbanapli nevű?