A szexualitás kommunikáció és játék is – Házasság és intimitás

– Manapság divatos kivesézni a szexualitást házasságon kívül és belül. Fontos-e, és ha igen, miért fontos beszélni erről?
– Fontos, egyrészt azért, hogy egymással is őszintén tudjunk beszélni róla, másrészt, hogy tájékozottak legyünk, és tudjunk választani, hogy mit engedünk be a házasságunkba, és mit nem. Amit ma a világ a szexualitással kapcsolatban ont magából, annak a többsége téveszme, csapda. Azért kell beszélnünk róla, hogy válogatni tudjunk a helyes és helytelen információ közt. Ugyanakkor fontos a titok, a misztikus faktor is, hiszen egy férfinak és egy nőnek az intim zónájáról van szó, a hálószobájáról, ami egy szent terület. Ezt nem teregetjük ki csak úgy. Legfeljebb annak beszélünk róla, akitől ebben konkrét segítséget várunk vagy szakszerű információhoz juthatunk.

– Milyen tipikus problémákkal keresik fel a házaspárok?
– Bár léteznek sablonok, minden házasság és pár egyedi. Sokfélék lehetnek a problémák kiinduló okai, de a meg nem oldott konfliktusok miatt keresnek fel a leggyakrabban. Ezek sok elnyomott, visszafojtott, lenyelt problémát jelentenek, felgyülemlett haragot, megbántottságot és meg nem bocsátást. Olyan ez, mint a jól felrázott kólásüveg, ami a legkisebb pöccintésre is robbanhat, és a párok ilyenkor úgy jönnek el hozzám, hogy „Emőke, most már minden apróságra elszáll az agyunk”.

– Milyen hatással van ez az intimitásra?
– Mivel az érzelmi intimitásban távolodnak, általában a fizikaiban is, vagyis egyre ritkábban szeretkeznek. A ritka szeretkezés kevés feltöltődést, kevés bensőségességet jelent. Ezáltal tovább nő a sebzettség, hisz mindketten elutasítottságot élnek meg. Amikor már nincsen rendszeres szexuális élet, nincsenek őszintén átbeszélt problémák, csak felgyülemlett sérelmek, jön az eltávolodás, az elhidegülés, és végül a házasságon belüli magány.

– Lehet számszerűsíteni a házasságon belüli szexualitásban az egészséges gyakoriságot?
– Én Lux Elvirától tanultam, aki azt mondta, hogy egy férfi heti hétszer szeretkezne, a nő pedig egyszer sem, válasszuk tehát a kompromisszumos megoldást, legyen minden második nap. Én azt mondom, heti két-három alkalom. Mondjuk egy hétköznap este és egy hétvégén két alkalom bele kéne férjen a házaséletbe, akkor is, ha két ember dolgozik, és akkor is, ha gyerekeik vannak. A tapasztalatom azonban nem az, hogy a házaspárok hetente kétszer-háromszor szeretkeznének, hanem inkább két-három hetente egyszer. Persze vannak a házasságon belüli intimitásnak különböző fázisai, a fiatal párok egymásra találása a házasság kezdetekor lehet intenzívebb, a terhesség bizonyos szakaszaiban kevésbé. Vagy ott vannak a szülés utáni hónapok, amikor este, mire a gyerek is alszik, olyan fáradtak vagyunk, hogy örülünk, ha megtaláljuk az ágyat. Vagyis vannak egészségesnek nevezhető eltávolodások, de ezeknek a hosszabb távú fenntartása már probléma. Ha ezt megszokjuk, és ezzel megelégszünk, az nem jó.

Kép

– Mitől jó, mikor nevezhető egészségesnek a házasságon belüli szex?
– A házasság elsősorban elköteleződés, ami válasz a biztonságkeresésünkre. A kapott biztonságérzet pedig felszabadít minket a kreativitásra. Felszabadít egy olyan őszinteségre, amit másképpen nem tapasztalhatunk meg. Az intimitásban teljes önzéssel és teljes önzetlenséggel kell és lehet egyszerre részt venni. Ez sehol máshol nem valósul meg igazán.

A teljes önzés azt jelenteni, hogy mindent kérek, amit szeretnék. Nem kell ragaszkodnom hozzá, hogy meg is kapjam, de merek kérni, ki merem mondani mindazt, ami az én fantáziámban, vágyamban, testemben megfogalmazódott. A teljes önzetlenség pedig, amikor megpróbálok mindent megadni, amire a másik vágyik, és ugyanakkor elfogadni a nemet. Tehát egyrészt le is tudok mondani bármiről, amit kértem, hogyha az a másiknak nem jó, ugyanakkor meg is tudok adni mindent a másiknak, ami rám nézve nem ártó.

– Hol csúszhatnak el ebben a legkönnyebben a párok?
– Ha folyamatos őszinteségben vagyunk egymással, akkor az azt is jelenti, hogy folyamatos intimitásban, bensőséges viszonyban vagyunk, aminek természetes következménye, hogy szeretkezünk. A lelkünk már egymásra talált, találkozni szeretnénk egy másik dimenzióban is. Vagy ha most épp nem is adódik rá alkalom, már vágyunk egymásra. Ha két ember nem beszélget egymással rendszeresen, nem beszélik meg nyíltan a konfliktusaikat, akkor minden szinten eltávolodnak egymástól. Itt megemlítenék még egy harmadik dolgot is, a rendszeres, közös élményeket. Ez utóbbi nagyon elhanyagolt része a házasságoknak, elhanyagoltabb, mint a beszélgetés. Rengetegszer tapasztalom, hogy amikor megkérdezem a hozzám forduló párokat, mi a közös játékuk, szórakozásuk, nem tudnak válaszolni. Lehet az egy kávézgatás kettesben, éttermi vacsorák, bowlingozás, kirándulás, kártyázás, igazából teljesen mindegy, csak ne valami passzív dolog legyen. Az ugyanis nem közös játék, hogy egymás mellett bámulunk egy filmet. A párok sokszor nem tudnak játszani. És utána nem értik, hogy miért nem tudnak beszélgetni, és miért nem kívánják a szexet.

Ha tudunk játszani, akkor tudunk szeretkezni is. Ha tudunk egymással beszélgetni, akkor az ágyban is tudunk kommunikálni, és figyelni egymás rezgéseit. A szeretkezés alapvetően kommunikáció és játék.

– Mondhatjuk, hogy egy jó házasság alappillérei az őszinte kommunikáció és a közös élmények?
– Mindenképpen. Hozzátenném még a közös hitet. A közös céloknak, reményeknek, a hasonlóan értelmezett és rangsorolt értékeknek rendkívül nagy az összetartó ereje.

– Ha már itt tartunk, mi a létjogosultsága a keresztény értelemben vett házasságnak más kapcsolati formákkal szemben?
– A keresztény házassági eskük a legmélyebb alapvágyainkat fejezik ki, és erre adnak igenlő választ. Az egyik legnagyobb félelme az embernek, hogy elhagyják. A valahová, valakihez tartozás vágya egy egyetemes vágy, minden ember vágya. Tévhit, hogy csak a nők keresik a biztonságot, a férfiak is.

A házasság azt jelenti, hogy magam előtt, te előtted és a világ előtt deklaráltam, hogy bármi jöjjön, veled megelégszem, hozzád hű leszek, téged el nem hagylak. A házassági eskü tartást is ad, elköteleződést fejez ki, azt jelenti, hogy én merek önfegyelmet gyakorolni.

A mai világban állandóan arról beszélünk, hogy nem szabad semmit elfojtani, miközben nem tisztázzuk a különbséget az elfojtás és az önfegyelem között. Az előbbi a tudattalan része, védekező mechanizmus. Védekezésből elfojtok  valamit, amit a valóságban nem bírok elviselni, de számomra ez nem nyilvánvaló, nincs a tudatos szinten. Ezzel ellentétben, önfegyelem az, amikor tudom, hogy valamire vágyom, de meggyőződésből úgy döntök, hogy nem teszem. Míg az egyik egy önvédelem, menekülés saját fájdalmaimból, addig a másik egy elhatározás, amely meggyőződésekre, tudatos belső identitásra épül. Az önfegyelem erény, ahogy a megelégedettség is. Aki nem képes megelégedni, gyakran depressziótól vagy neurózistól szenved. A házasság ezzel szemben a szeretetre alapozott önfegyelem melletti döntést deklarálja.

– Mi a helyzet az együttéléssel?
– Ott igazából felmerül a kérdés, hogy meddig. Mit kell tennie a másiknak ahhoz, hogy már ne legyünk együtt. Mit kell tennem nekem, hogy már ne éljünk együtt. Legtöbbször ezek a párok a pillanatban gondolkodnak. Bár távlatokban fogalmaznak, nagyon hamar kiderül, hogy a távlat számukra megfoghatatlan időkép. A bizonytalanság pedig minden kapcsolatban romboló tényező. A házasságban, ezzel szemben tudjuk, hogy merre tartunk. Seneca, ókori filozófus mondta, hogy „semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart”. A házasság az én kikötőm. Kiválasztottam, hogy együtt, és innentől kezdve be tudom fogni a jó szeleket, és ki tudom kerülni a kedvezőtlen szeleket. Az irány megtartó erő, megóv attól, hogy a hajó felboruljon.

– Mit kellene a leginkább tudatosítani a házasságon belüli intimitással kapcsolatban a mai pároknak?
– A házasságon belüli szex Istennek egy csodálatos ajándéka. Ebben teljes mértékben felszabadulhatnak a párok. A szex azonkívül, hogy öröm és élvezet, a leghatékonyabb stresszoldó is. Olyan hormonokat szabadít fel, amik a test számára teljes feltöltődést jelentenek, mint a mobilnak az akkumulátor, csak még élmény is társul hozzá. Azok a párok, akik kerülik az intimitást, egy gyönyörű játéktól fosztják meg magukat, és lemerülnek. Mindez miért? Mert fontosabb az életvitelük. Fontosabb a feladatokat letudni. Fontosabb a főnöknek megfelelni, a Facebookon lájkolni, a konyhát felmosni. Kinek mi. De hány és hány dolog jön közbe, ami fontosabb, mint mi! Ráálltunk arra, hogy már nem a pénz van az emberért, hanem az ember van a pénzért. Már nem a feladatok szolgálnak ki minket, hanem mi szolgáljuk ki a feladatokat. Igazából ez egy teljesen életellenes viszonyulás. Annyira az életvitellel vagyunk elfoglalva, hogy közben észre sem vesszük, hogy igazából nem élünk.

– Milyen tanácsot adna a fásult vagy elhidegült pároknak, akik beleestek ebbe a csapdába?

– Minden nálam megforduló párnak rögtön az elején feladom kötelező házi feladatként a heti egy randit, amikor nem problémát oldunk meg, nem konfliktust kezelünk, nem csak bámulunk valamit egymás mellett, nem is a munkáról társalgunk, hanem elmegyünk együtt játszani, kikapcsolódni, nevetni.

Ugyanígy fontos, hogy rendszeresen, legalább negyedévente, ez ugye a gyerekek korától is függ, elmenjünk egy hosszú hétvégére. A lényeg a rendszeresség. Aztán legyenek rituáléink. Hogy a házassági évfordulón mindig eltűnünk valahová kettesben, hogy visszajárunk oda, ahol először találkoztunk. Igazából mindegy mi, csak legyen, ami a miénk, a saját hagyományunk. Az eskü csak a kezdet. Utána fel is kell építeni, hogy mit jelent a mi kettősünk, a közös identitásunk, hogy mi együtt kik vagyunk.