Leckék kezdő feleségeknek: Intelmek és internet

Mivel nincs tévénk, mi azok közé a házaspárok közé tartozunk, akik igyekeznek az estéiket is tudatosan kitölteni, én legalábbis így gondoltam. Összeköltözésünk után nem sokkal azonban nyilvánvalóvá vált, hogy nem a televízió az egyetlen potenciális ellenfél, mondhatni versenytárs egy feleség életében. Ott van először is a munka, amit egy mérnök esetében bizony haza lehet vinni. Sőt, az én uramnak nem is kell a pc előtt ülnie ahhoz, hogy teljesen kikerüljön a környezete bűvköréből, vagyis az enyémből. Ő ugyanis fejben is képes bármikor dolgozni, amikor valami megoldatlan probléma előtt áll.

Bár egy ideig megtévesztő lehet a napi beszámolóm csendes és figyelmes hallgatása, előbb-utóbb elárulja őt az üveges tekintet, és az elmaradt visszacsatolás.

A másik ilyen mumusom az internet. Állítom, bizonyos szempontból még a tévénél is veszélyesebb. Azt legalább lehet ketten nézni. Amikor azonban a férjem belegabalyodik a hálózat csapdájába, még a fülhallgatóját is felteszi, hermetikusan elzárva magát minden egyéb ingertől, jelen esetben tőlem. Elismerem, ez olykor egybeesik azokkal az alkalmakkal, amikor én puffogva járok körbe a lakásban, és ontom a megjegyzéseket szétszórt szennyes zoknikról, előhagyott tejről vagy javításra váró kilincsről. Istennek hála eddig mégis áthidaltuk ezeket a problémákat nagyobb drámák nélkül. Rájöttem ugyanis, hogy bármilyen nehéz is, a legjobb ilyenkor komolyan venni a jelzést, illetve annak hiányát, és békén hagyni a férfiembert egy időre.

Mire ő visszatér a föld nevű bolygóra, én is lecsillapodom, és a végén mindketten megkapjuk, amit akartunk: ő egy kis magával töltött időt, én pedig egy figyelő férjet, aki végre magához húz, és azt mondja: „Na most már jöhetnek azok az intelmek.”

Naná, hogy erre én is előveszem a kedvesebbik formámat. Persze tévé híján is lehet közösen filmezni a számítógépen, megbeszélni a napi híreket, amikhez én többnyire a rádión keresztül, ő pedig, ugyebár a világhálón jut hozzá. Lehet terveket szövögetni a nyaralásról, vitatkozni azon, hogy futni vagy biciklizni menjünk-e, kiket hívunk meg legközelebb vacsorára, vagy melyikünk szüleinél töltsük a hétvégét.

És igen, eljöttek azok a nagyszerű nyáresték is, amikor kisétálunk együtt a szomszédos Városligetbe, és míg ő a kezét az enyémen pihentetve elmélyülten nézi a foci eb-t, én boldogan szürcsölöm a citromos sörömet, és amikor épp nem kommentálom hangosan a játékot (vagyis értetlenkedem), akkor a megbeszélnivaló érdekességeket gyűjtöm a hazafelé útra.